A konyhától a szőlőültetvényig – Interjú Benesch Antallal, a Veszprémi Érseki Pincészet főborászával

– Honnan származik a borászat-szőlészet iránti érdeklődése?

– Budapesti családba születtem, mindkét szülőm vendéglátással foglalkozott, saját éttermünk is volt. A családi étteremben jómagam is dolgoztam édesanyám mellett a konyhában, emellett külföldi éttermekben szereztem tapasztalatokat, valamint itthon is megfordultam több vendéglátóhelyen. Édesapám étteremtulajdonosként sok borásszal volt kapcsolatban, így már gyerekként beleláttam egy kicsit ebbe a világba. A vendéglátásban eltöltött évek alatt értettem meg igazán, hogy egy-egy jó étel okozta örömöt egy kiváló bor tud még igazán fokozni. Édesanyám mutatta meg azt, hogy ha egy ínycsiklandozó ételt le tudsz tenni valaki elé, ami meglátva-megkóstolva örömöt ad neki, és ilyenkor megáll számára az idő, kiszakad a hétköznapok terheiből, szakácsként ez az egyik legnagyobb siker. Ezt az érzést szeretném én is továbbadni, de immár a borokon keresztül, ezért iratkoztam be a Kertészeti Egyetem szőlész-borász mérnöki szakára.

– Diploma után hogyan alakult a pályája?

– Az egyetem alatt igyekeztem minden olyan helyet és alkalmat megragadni, ahol tapasztalatot szerezhetek a szőlőművelés, a borkészítés és -értékesítés területén egyaránt. Így kerültem kapcsolatba Tokajról a Gizella Pincészet borászával. Szakdolgozatom témáját is ez a munkakapcsolat inspirálta. A hivatalos, nagy szakmai gyakorlatot már Pannonhalmán töltöttem a Pannonhalmi Főapátsági Pincészetnél. A gyakorlati idő letelte után szerettem volna a szőlészet-borászat területén külföldi tapasztalatokat is szerezni. 2019-ben kiutaztam Új-Zélandra, ahol a Villa Maria borászatnál töltöttem egy teljes szüretet. Ezt követően még ugyanabban az évben Ausztriában, az Esterhazy Pincészetnél folytattam a tanulást, tapasztalatszerzést. Hazaérkezésem után 2020 nyarán pedig a balatoni Szent György-hegyre vezetett az utam. Azt hiszem, a Balaton környékének szeretete ebben az időszakban még inkább megerősödött bennem.

2021-ben kaptam a felkérést, hogy segítsem a Veszprémi Érseki Pincészet munkáját mint főborász. Ez egy több száz éves múlttal rendelkező borászat, 750 éves jogfolytonosságot tudhat magáénak. Végig a veszprémi érsekség (korábban veszprémi püspökség) tulajdonában volt a mindszentkállai birtok, ami ritkaság, már-már egyedülálló Magyarországon. Hosszú évekig leginkább a liturgikus szertartáshoz kapcsolódóan készítettek bort, egy ideje azonban elkezdtük a tradíciókra alapozva, de a modern technológiák integrálásával újragondolni a borkészítést. Ennek első eredményei már látszanak: 2022-ben a 2021-es sauvignon blanc és a szintén 2021-es olaszrizling borunk arany minősítést kapott a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa által szervezett borversenyen.

– Mi az, amiben más a borászkodás, egy jó bor elkészítése, mint például egy jó főétel összeállítása?

– A borkészítésnél nincs második próbálkozás. Egy évben csak egy lehetőség van jót csinálni, nem úgy, mint mondjuk az ételkészítésnél. Az ételek esetében ha az egyik nap nem is sikerült annyira jól az a tányér, mint ahogy tervezted, másnap lehetőséged van azt újra megpróbálni. Folyton tudsz venni alapanyagot, és addig gyakorolni, ameddig az nem lesz tökéletes. A borkészítés ennél nagyobb kihívás, hiszen egy évben csak egyszer tudunk nekifutni. Szívünket-lelkünket adjuk bele, és bízunk benne, hogy legjobb szakmai tudásunk alapján az éves termésből sikerül olyan bort készíteni, ami a fogyasztónak is örömet okoz, és amivel a borász maga is elégedett.

– Milyen borokat szeretne készíteni Benesch Antal?

– Egyszerű a válasz: finomat! A tiszta, ásványos, elegáns, gazdag borokat szeretem, és ilyenekkel szeretném elvarázsolni a fogyasztóinkat is. Borok tekintetében inkább az újvilági stílus áll közelebb hozzám. Célom ugyanakkor az is, hogy minél inkább megismertessem az emberekkel azt a két balatoni borvidéket, ahol a veszprémi érsekség két termőterülete is fekszik – ez Mindszentkálla és Felsőörs. Még rengeteget kell tanulnunk, és ismerkednünk mindkét terület adottságaival.

A kállai a régebbi területe a pincészetnek. Ez a birtok már a 13. században a veszprémi káptalan tulajdonában volt, 1277-ben egy birtokcsere folytán került az akkori püspökséghez, és a mai napig is az egyházmegyéhez tartozik. Az innen származó fehérborokra jellemző a vulkanikus kőzetek által alakított jelleg, az egyedi savszerkezet, a sós minerális ízek, gyümölcsösség és selymesség. A vörösborokat az extrán gyümölcsös, szinte már a lekvárok édeskés ízvilághoz közelítő ízek jellemzik, az illatot tekintve pedig a gazdag fűszerezettség dominál. A felsőörsi terület a 20. században került a Veszprémi Főegyházmegyéhez. Az érsekség szándéka, hogy mindkét termővidékét teljesen megújítsa, aminek köszönhetően nemcsak a terület nagysága növekszik, de technológiai fejlesztések is várhatók.

– Mi várható a pincészet életében, ha az elkövetkező hónapokat nézzük?

– 2022 és 2023 fontos időszak mind az érsekség, mind a Veszprémi Érseki Pincészet életében. A főegyházmegye központjában, Veszprémben történelmi léptékű beruházás zajlik, 18 épület újul meg egy időben, 250 éve nem volt ilyen fejlesztés a várnegyedben. Ezzel párhuzamosan az érsekség és a pincészet is új arculatot kapott. Tradicionális értékek jelennek meg olyan vizualitással, amelyek a mai embert is képesek megszólítani. Ezenfelül további terveink is vannak: szeretnénk megújítani a borcsaládjainkat, új nevekkel, részben új borokkal. Ezekről hamarosan részleteket is elmondunk. E borok arculati és piaci előkészítése már javában zajlik – bízunk benne, hogy olyan borokat tudunk majd készíteni, melyek ízükben, minőségükben és küllemükben is elnyerik a fogyasztók tetszését. 2023 Veszprém és a balatoni régió tekintetében is kiemelt év, az Európa Kulturális Fővárosa programsorozat időszaka lesz. Szeretnénk itt is jelen lenni, megmutatni magunkat, és ezenfelül egyre több helyen bemutatni azt az íz- és értékgazdagságot, ami a Veszprémi Érseki Pincészetet jellemzi.

– A végére egy könnyed kérdés: feltöltődésre, kikapcsolódásra, inspirációra mindenkinek szüksége van. Mi az, amiből meríteni tud?

– Ha pihenésről, kikapcsolódásról van szó, akkor utazás, belföldön és külföldön egyaránt. Szeretünk a családommal szép tájakon barangolni, és ilyet itthon is találunk bőven, de új országokat felfedezni, más kultúrákba belekóstolni, szó szerint is az adott nép tradicionális ételein-italain keresztül, ez nem csupán a munkám, de a szenvedélyem is. Mivel már nem vagyok nap mint nap a konyhában, de a főzés szeretete ugyanúgy megmaradt és kikapcsol, gyakran főzök családi rendezvényeken vagy baráti összejövetelek alkalmával.

Forrás és fotó: Veszprémi Érseki Pincészet

Magyar Kurír