A kónyi Tündér-tó – A Győri Egyházmegye természeti értékei

A kónyi tőzegtavak a falu déli határában találhatók. A tavakhoz földút vezet, és talán érdemesebb rászánni egy nagyobb sétára az időt, ahogy erre a „defekt kapható” feliratú táblák is figyelmeztetnek. A nyári melegben jótékony enyhet ad a tőzegtavakat elrejtő erdő.

Hajnali ködfal a vára

A kónyi tőzegtavaknak nevük is van: Kerek-tó, Tündér-tó. A két tó egymáshoz közel fekszik, de külön medencében. A Kerek-tó a nagyobb kiterjedésű, alakja a szabályos körhöz jobban hasonlít és a tőzeg is több benne. A kisebbik a Tündér-tó, ahol a talaj párásabb és gázosabb. Valószínűleg a nyári hajnalok ködpárnája ihlette azt, aki a Tündér-tó nevet ajándékozta ennek a vízfelületnek.

A Tündér-tó elnevezéssel sok tó büszkélkedhet, így a Győri Egyházmegye más területén is megtalálható a Tündér-tó kifejezés, például a győrladaméri tanösvény tekintetében. A kónyi tőzegtavak talán ihletett is adhattak a szombathelyi származású Weöres Sándornak (1913–1989), aki 1955-ben a Gyermekjátékok egyik ciklusaként írta meg a Bóbita című gyermekverset, amelyet aztán 1963-ban Makovecz Pál (1933–2017) zenésített meg. Abban is szerepel a hajnali ködfal – mint a tündérek vára.

Ugyanakkor ez a jelenség sok nép fantáziáját mozgatta meg. A hajnali köd leple alatt eveznek a néma csuklyások Arthur király holttestével Avalon szigetére, hogy aztán onnét élve térhessen vissza. A kelta mitológiában a hajnali köd egyfajta átjáró volt az anyag- és szellemvilág között, és bizony a Kr. e. IV–I. században laktak kelták a kónyi tőzegtavak környékén. Ezzel nem állítom, hogy tőlük van az elnevezés.

A kónyi Tündér-tó eredetmeséjéről nem találtam írott anyagot, így csak találgatni tudunk, hogy honnan a név. Sőt talán lehet, hogy a konkrét legenda megírása a jövő tollforgatóira vár.

Azt azonban már a jelenben is tudhatjuk, hogy mi köze van a kónyi tőzegnek (és általában a tőzegnek) a tündérekhez. A régi magyar nyelvben a tündér szó jelentése a lidérc kifejezéshez állt közel, és félelmet ébresztett a gyermekekben. Maga a tündér egyébként gyűjtőnév, és rengeteg varázslényt értenek alatta, attól függően melyik kultúrkört nézzük. 

A Magyar Szinonima Szótár segítségével sikerült ezt a rengeteg elnevezést, helyi változatot három szóra csökkenteni, mely kifejezetten a magyar kultúrára érvényes. A magyarok tündér alatt fiatal, szép, segítőkész nőt értenek elsősorban; (nőnek ábrázolt) angyalt másodsorban; végül pedig sellőt, melyet vízitündérnek mondanak.

Kóny esetében talán a harmadik jelentésről beszélhetünk. A (vízi)tündér mindig szép, de szépsége halálba csalogató szépség. Nem jót akar, hanem tévútra csalja az idegent a mocsárvilágba, hogy azután ne térhessen ki onnan. Nem mindig emberalakú, sokszor egy csillogó fényfolt csupán, mely az ingovány tetején játszik, és a mocsárban csatangoló kisgyerek addig közelít hozzá, míg lába alól el nem fogy a szilárd talaj, s a mocsárba fullad. A (vízi)tündér természetesen fiktív figura, melyet azért találtak ki, hogy ilyen módon riasszák vissza a gyerekeket a lápos, mocsaras vidékeken való csatangolástól. Sok kísértet- és rémhistóriánk éppen a gyermekbalesetek megelőzésére lett kitalálva, például a sötétedés utáni kint tartózkodástól azzal rettentették el a gyerekeket, hogy elviszik őket olyan baglyok, melyeknek adott testrésze rézből van.

A láthatatlan tündérek látható lámpásai – a lidércfény

Egy bizonyos természeti jelenség – melyet lidércfénynek hívunk – rá is segített arra, hogy a régi korok emberei valóságosnak véljék a lidércek és tündérek jelenlétét az olyan helyeken, amilyen Kónyban a Tündér-tó. Kónyban a lidércfény keletkezéséhez minden körülmény megvan. A lápok, mocsarak, tőzegtavak mélyén levegőtlen (anaerob) bomlás zajlik, melynek során a tőzeg nagy mennyiségben metánná (CH4), kisebb mennyiségben foszfinná (PH3) és foszforhibridekké bomlik, melyek gázbuborékok formájában törnek fel a felszínre és emelkednek a levegőbe. Amennyiben a levegő párás, és szélcsend van, ezek az anyagok nem tudnak diffundálni, hanem együtt maradnak, és a gázbuborékok szétpattanásával mikrovillámlásokat produkálnak. A víznek apró, eltérő töltésű cseppjei között elektromos kisülés megy végbe, és ez a kisülés gyújtja meg a metánt és a foszfint. Ez a jelenség adja meg annak a magyarázatát, hogyan képes szikra nélkül is meggyulladni a metán.

Ám amikor gyulladásról van szó, ne lángokra gondoljunk, bár a foszfin és a metán oxidációjának ezt a melléktermékét „hideg lángnak” nevezik. Valójában ezek a gázok nem teljes, csak részleges égést szenvednek el. 600–800 fokon égnek, kékes, zöldes, sárgás, alacsony intenzitású, kicsinyke fényeket bocsátanak ki.

Ezt nézték a régiek a láthatatlan tündérek látható lámpásainak; ezek a fények a gázfelhő mozgását követik, mely miközben terjeng, párnaként tartja e gázokat, így azok kénytelenek ezzel a „párnával” együtt mozogni. A lidércfény ide-oda mozog, és nem folyamatos fényt ad, hanem villog. Ez a mozgás kelti azt a látszatot, hogy a fényt valaki viszi.

A lidércfényhez nem kell magas hőmérséklet, mert nem a Nap hevétől gyullad meg a foszfin és a difoszfán (P2H4), hanem öngyulladásról van szó. Ennek ellenére a lidércfény évszakfüggő. Télen azért nincs, mert a jégpáncél miatt nem tudnak felszínre törni a gázbuborékok. A tavasz szeles, ezért csak elvétve tud lidércfény kialakulni. Fő idénye a nyár és a kora ősz. Nemcsak évszak-, de napszakfüggő is a lidércfény. Este 10 és hajnali 3 körül lehet megfigyelni ezt a jelenséget. Az éjszakai megjelenés megint csak a lidércjárás hipotézisét erősítette.

A tőzegtavak élővilága

Visszarázódva a valóság világába, a kónyi tőzegtavakat mindenképpen érdemes meglátogatni. Engedéllyel horgászni is lehet, azonban korcsolyázni, fürdeni és kutyát füröszteni tilos.

Természetesen a halakat sem lehet nyakló nélkül kifogni és hazavinni. A kónyi tőzegtavak jellemző halai az amur, a csuka, a dévérkeszeg, a ponty és a süllő. Alsó értékek, melyeknél kisebb halakat vissza kell engedni: 50 centiméter a csuka és az amur esetében, 40 centiméter a süllő esetében, 20 centiméter a dévérkeszeg esetében, 30 centiméter a ponty esetében. Az egyéb halakból naponta 10 kilogramm fogható ki.

Amikor arra jártunk, a víz felületén apró vízipókok futkostak, és tavirózsák úsztak, füzek, sövényszulák, fekete bodza, aranyvessző, bogáncs, bojtorján virágzott.

A kozmopolita ponty

A horgásznaplókat olvasva láttuk, hogy a kónyi horgászok legkedveltebb zsákmánya a ponty (Cyprinus carpio). A pontyok a Fekete-tenger környékéről származó édesvízi halak, melyek tavakban és meleg vizű, lassú sodrású folyókban érzik jól magukat. Azokat a tavakat részesítik előnyben, ahol a növényzet dús. Mindenevő halként az apró talajállatokat ugyanúgy megeszik, mint a vízinövényeket. Akár méteresre is megnőhetnek. A nappalt a mélyebb vízrétegekben töltik. Az ívásukat május–július időszakban tartják, ilyenkor a hímeken úgynevezett nászkiütések jelennek meg. Bizonyos értelemben, amikor pontyról beszélünk, az olyan, mintha lóról, kutyáról, madárról beszélnénk. Nevéből ugyanis nem egyértelmű, milyen állatra gondolunk, ugyanis a pontynak sokféle fajtája, sőt fajtaváltozata is van.

A legáhítottabb pontyzsákmány a nemespontynak is mondott tükörponty, amely nem egy külön taxon, hanem a pontynak egy tenyésztési fajtája, akárcsak a nyurgaponty, meg a háziponty. A tőponty (van, ahol vadpontynak mondják) pedig tenyésztési típus. A tenyésztési típus abban tér el a tenyésztési fajtától, hogy a tenyésztési fajta tudatosabban tenyésztett nemesítési munka eredménye, a tenyésztési típus pedig inkább gyakorlati jellegű besorolás. Nem annyira a genetikai vonalát jelöli, hanem a használati értékét, tartási módját, megjelenését. Hogy még bonyolultabb legyen a pontyok világa, még egy adott tenyésztési fajtának is lehetnek változatai. Így például a bőrponty és a sorosponty egy-egy tükörponty-változatnak számít.

Szöveg: Bors Imre

Fotó: Gécziné Németh Judit

Forrás: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír