A korai idők zarándokai – A zoborhegyi remeték visszatértek Pannonhalmára

Megszentelt élet – 2025. február 13., csütörtök | 18:32

A két zoborhegyi remete, Szent Zoerard-András, akit Szent Szórádként is említenek, és tanítványa, Szent Benedek ereklyéit hozta el február 10-én a Pannonhalmi Főapátságnak a nyitrai megyéspüspök, Viliam Judák. A bencés szerzetes remeték az elsők között voltak, akiket Magyarországon szentté avattak, és ők a nyitrai egyházmegye patrónusai.

A szlovák főpásztor a Szent Skolasztika emléknapján tartott szentmise keretében adta át a relikviákat a pannonhalmi közösségnek. Igehirdetésében hangsúlyozta, hogy a szentek ezer éve összekötik Szent Márton hegyét Nyitrával.

A Nyitrát és Pannonhalmát összekötő Szent Szórád

Szent Szórád és Szent Benedek életrajzát és legendáját az a Szent Mór pécsi püspök írta meg, aki magyar fiatalként elsőként csatlakozott a Pannonhalmán megtelepedett bencés testvérekhez. Első királyunk uralkodása alatt érkezett hazánkba Szent Szórád, aki egyes források alapján Lengyelországban, míg mások szerint Isztriában született. Rövid ideig Pannonhalmán tartózkodott, utána a Nyitra melletti Zobor-hegyen lévő bencés apátságba költözött, ahol remeteségbe vonult. Élete utolsó éveiben Trencsén közelében, Vágszikláson élt egy barlangban. Kapcsolatát nem szakította meg a bencés közösséggel, az ünnepekre visszajárt a monostorba és a testvérek is látogatták.

Aszkétaként élt, szigorú mértéket tartott az ételben, italban és az alvásban is. Szent Mór így írt önsanyargató életmódjáról: „Csak olyan éjszakai nyugalmat engedett testének, hogy azt inkább lehetett kínzásnak és gyötrelemnek, mint nyugalomnak nevezni. Egy tölgyfa tönköt, amit lesimított ugyan, kis kerítéssel vett körül, és ebbe a kerítésbe éles nádszálakat rögzített minden oldalról. Aztán a tönkön ülve olyan helyzetet foglalt el tagjai felüdítésére, hogy ha teste álomtól elnehezedve, véletlenül valamerre eldől, a nádszálak hegyétől súlyosan megsértve felébredjen.”

A tanítvány, Szent Benedek

Szórád 1010 körül barlangjában halt meg, és Nyitrán temették el a Szent Emmerám-székesegyházban. Halála után tanítványa, Szent Benedek, aki szintén a zoborhegyi apátság szerzetese volt, vonult el a barlangba. Csak néhány évvel élte túl mesterét. Rablók támadtak rá, és megölték, testét pedig a Vág folyóba dobták. A legenda szerint sokáig nem találták holttestét, végül egy sas vezetett nyomára. Tanítója, Szent Szórád mellé temették.

A zoborhegyi remetéket 1083. július 17-én avatták szentté, ugyanakkor, mint Szent István királyt. 1224-ben az akkori nyitrai püspök, Jakab a vágsziklási remetebarlangjuknál bencés apátságot alapított. A püspök még ugyanabban az évben részt vett Szent Márton hegyén a szerzetestemplom felszentelésén.

A két zoborhegyi szent emlékét a Pannonhalmi Főapátság is őrzi: Szent Mórt ugyanis éppen a remeték legendájának írása közben örökíti meg a bazilika támasztó pillérjéből kiemelkedő szobor. Szórádot és Benedeket a barlangjukban ábrázolja az alkotás, amelyen az alábbi felirat olvasható: „Pannonhalmi Szent Mór ezen kolostor apátja, később pécsi püspök megírta a zoborhegyi szent remeték, Szórád és Benedek életét, 1070 körül.”

A korai idők zarándokai

„Szent Skolasztika a nyugati szerzetesség kezdeteihez vezet vissza bennünket. A remeték pedig – Zoerard-András és Benedek – a Kárpát-medencei szerzetesség kezdeteihez.

A gyökereink mindig a megújulásra, az Istennek odaadott élet fontosságára emlékeztetnek bennünket”

– mondta Hortobágyi T. Cirill főapát a február 10-i szentmisén.

Viliam Judák nyitrai megyéspüspök homíliájában emlékeztetett, hogy Európát a kereszténység kezdete óta zarándokútvonalak egész hálózata szőtte át, melyeken a keresztények útra keltek keletről nyugatra és északról délre.

Európa pedig ezen korai idők zarándoklatai és a zarándokok imádságai által vált kereszténnyé, amiben Magyarország kiemelkedő szerepet játszott.

„Szent Zoerard-András és Benedek életéből ismert, hogy ők is zarándokként keresték működési helyüket, végül azt Nyitrán a Zobor-hegyen és a Trencsén melletti Vágszikláson találták meg. Majd Szent Benedek ide zarándokolt, Szent Márton hegyére, ahogy azt Szent Mór apát írja.” A szónok hozzátette: „Ma ők »zarándokoltak« ide, hogy veletek együtt a communio sanctorum (szentek közössége – a szerk.) megvalósuljon.

A jubileumi szentév légkörében a remény zarándokainak nevezhetjük őket”

– utalt a püspök Ferenc pápa szentévre választott mottójára.

A nyitrai püspök kifejtette, a Szentatya a zarándoklat által kíván bennünket megerősíteni és irányt adni azon az úton, amelyet az Egyháznak meg kell tennie, hogy egyre inkább az egység jele és eszköze legyen. Ferenc pápa gondolataira reflektálva kifejtette: „Segíteni kell újra felfedezni a felelősségteljes részvételre való egyetemes meghívás követelményeit, a karizmák és szolgálatok megbecsülésében, melyeket a Szentlélek sosem szűnik meg adományozni az Egyház építésére az imádság nagy »szimfóniájában«.”

Mint mondta, bár ezek a szavak mindenkihez szólnak, a bencés spiritualitást is tükrözik: „a cselekvés közepette megélt szemlélődést”. Végül a főpásztor Szent Zoerard-András és Benedek közbenjárását kérte, hogy „a remény ezen évezredében élő zarándokok egykor boldogan érkezhessenek meg az Úrral való örök közösségbe”.