A közép-európai egyházak testvéri útkeresésének tanúja volt – Elhunyt Joachim Wanke erfurti püspök

Joachim Wanke keletnémet püspökként az ugyanabban a kommunista rendszerben élő egyház tapasztalatát hordozta, mint a magyar egyház. Sokat foglalkoztatta, miként kell és lehet egy szekularizált és ateista környezetben katolikus hitünket továbbadni. Ezt a kelet-közép-európai egyházak közös kihívásának tekintette.

Gondolkodása hatott a magyar pasztorális teológiára is; a diaszpórahelyzetben élő egyházról és a „keresztény kisközösségekről” képviselt gondolatait a hazai magyar teológiai írások is idézik, többek között a Vigilia.

Hálával emlékezünk rá – mint a közép-európai egyházak testvéri útkeresésének egyik tanújára. A hazai lelkipásztori gondolkodásban is ismert volt az a megfogalmazása, hogy a kisközösségek „lelki önsegítő csoportként” is működhetnek a szekularizált környezetben. Németországban az ökumenikus együttműködés egyik fontos alakja volt, és a társadalommal folytatott párbeszédet is hangsúlyozta – ez a kelet-európai egyházak számára is irányadó gondolkodás lett.

Ismereteink szerint két alkalommal járt Magyarországon, személyes jó kapcsolat fűzte Seregély István egri érsekhez, Lukács László piarista professzorhoz és Várszegi Asztrik pannonhalmi főapáthoz.

Adj, Uram, örök nyugodalmat neki, és az örök világosság fényeskedjék neki!

*

Részletek Joachim Wanke püspök 2004. március 22-én, Szent Benedek ünnepén a pannonhalmi bencés gimnázium diákjainknak mondott beszédéből.

(...) Keress olyan embereket, akik jól ismerik az Istent. Egy szent, például közös német magyar szentünk, Árpád-házi – Thüringiai – Szent Erzsébet a globális piacgazdaság idejében is igen jó tanácsokkal tud szolgálni azt illetően, hogy hol és milyen módon érinthető meg az Isten – embertársainkban például, akik segítségünkre szorulnak. Vagy Benedek, minden bencés atyja hasonlóan jó tanácsadó azok számára, akik Istent próbálják megérteni. Azt mondja: „Az Isten szolgálatának semmit elébe ne tégy. Keresd őt, és boldog leszel.” (...) Thüringiában nagy tiszteletnek örvend egy fiatal francia munkás, Marcel Callo, akit az Egyház boldoggá avatott. Thüringiában volt kényszermunkás, és ott is halt meg. A náci időkben adta az életét Krisztusért. (...) Megértett valamit Istenből: azt, hogy ő nemcsak a németek vagy a franciák Istene. Ő minden ember Atyja és Istene.

Nézzetek a szentekre! Nézzetek az igazi Szentre, Jézusra! Úgy ahogy az emmauszi tanítványok néztek rá útközben: „Nemde lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk!” Miért nem vettük észre, hogy ő törte meg a kenyeret? Miért voltunk olyan süketek és vakok? Ezek a kérdések jelentik az Istennel együtt járt utunk kezdetét. Hallgassunk Krisztusra, és legyünk közel hozzá azokon a szent jeleken keresztül, amelyeket ő nekünk adott.

Álljon itt két lehetséges segítség: válassz magadnak havonta egy igét az Újszövetségből, és naponta egyszer futtasd át fejedben és a szívedben. (...) A második tanács kifejezetten ódivatú: Szerezz magadnak egy kis szenteltvíztartót; és (...) vess magadra keresztet reggel és este a szenteltvízzel. A víz emlékeztethetne a keresztségedre, bérmálásodra, fogadalmadra (...) akik közel állnak egy másik emberhez, megjelölhetnék a szenteltvízzel a másikuk homlokát. „Istenem, a tied vagyok! Istenem, ő a tiéd! Add meg nekem, nekünk, hogy felismerjünk téged! Gyere velünk ezen a napon! Végy minket oltalmadba, és ne engedd, hogy megfeledkezzünk arról, hogy velünk vagy...” Ez a kereszt egy kiemelt pluszjel egy zárójel előtt. Mindaz, ami a zárójelen belül van, a napunk, az események, más értéket, húsvéti színezetet kapnak.

Szeretett fiatal testvéreim!

Nagyon fontosak az olyan fiatal – és kicsit idősebb – keresztényekből álló közösségek, mint amilyen a mi mostani ünneplő közösségünk. Kivált akkor, ha olyan helyekről származtok, ahol csak kevés katolikus fiatal vesz részt a plébánia életében.

Jövőre kerül sor Kölnben az ifjúsági világtalálkozóra a Szentatyával. Eljöttök-e néhányan? Arra készülünk most Németországban, hogy jó vendéglátóitok lehessünk. Vannak talán néhányan, akik ott lesznek a közép-európai katolikus találkozón is, Mariazellben.

Jó, hogy lehetségesek az ilyen utazások. Ám még inkább fontosabb, hogy megismerjétek Jézus Krisztust, hogy feltárjátok neki szíveteket.

Jézus Krisztust egyre inkább megismerni, megszeretni és hozzá hasonlóvá válni: ez az az út, amely az Istenhez vezet. 

Jézus Krisztus az a jelszó – password –, amely feltárja nekünk Isten honlapját.

Igen, keressétek a fiatal keresztények közösségeit! Ám azt ne feledjétek, hogy a közösség önmagában még nem egyenlő az istentapasztalattal. Szükséged van egy egyedi, egészen személyes jelszóra, amellyel Istenhez juthatsz. Keresd meg, és használd ezt a jelszót! Mindennap, újra meg újra.

Az én passwordöm például ez: „Jézus, az élő Isten Fia, könyörülj rajtam.” Vagy néha a 63. zsoltár szavai: „Hozzád ragaszkodom egész szívemmel, jobboddal erősen tartasz engem.” Amikor reggel felébredek, keresztet vetek magamra és egész napomra: Uram, veled kezdem el ezt a napot. Vezess és áldj meg engem, és azokat, akikkel ma találkozom. (...) Isten konkrét embereken keresztül jön az emberek közé – rajtatok, fiatalokon keresztül is. Azt akarja, hogy ti legyetek a küldöttei.

Fotó: Deutsche Bischofskonferenz/Facebook

Magyar Kurír