A találkozó vendéglátója az Olasz Püspöki Konferencia támogatásával Bruno Forte, Chieti érseke volt, aki szintén a bizottság tagja. A bolgár patriarkátuson kívül minden ortodox egyház képviseltette magát. A bizottság munkáját a két társelnök vezette: katolikus részről Kurt Koch bíboros, a Keresztény Egység Előmozdításának Pápai Tanácsa elnöke, ortodox részről pedig a konstantinápolyi ökumenikus patriarkátust képviselő Telmesszoszi Jób metropolita.
A bizottság tanácskozását köszönetnyilvánítások, a helyi egyházi és világi élet képviselőivel való találkozók és a környéken tett rövid, közös zarándokutak előzték meg, amelyek lehetővé tették, hogy a résztvevők betekintést nyerjenek a helyi egyház életébe.
A közös tanácskozásokat megelőzően a katolikus és ortodox csoportok külön-külön üléseztek. A plenáris tanácskozás alapjául az előző, 2014-es ammáni találkozó zárónyilatkozata szolgált, amelynek témája az első évezredbeli szinodalitás és pápai primátus volt. Több módosítási javaslat is elhangzott, amelyeket később egy mindkét fél részéről három-három bizottsági tagból álló kiscsoport dolgozott ki. Ezután a kidolgozott javaslatokat közösen vizsgálták meg; a végleges dokumentumnak a következő címet adták: A szinodalitás és a primátus az első évezredben. Úton egy közös felfogás felé, amely az egyház egységét szolgálja.
A vita fő témája a szinodalitás és a pápai primátus fontossága és egymással való kapcsolata volt, ahogyan azt az egyház az első évezredben megtapasztalta. Annak ellenére, hogy elismerték a jelenlegi különbségeket Kelet és Nyugat között, a részt vevő egyházi elöljárók hangsúlyozták a teológiai, kanonikus és liturgikus kontinuitást is, amely Kelet és Nyugat egységének alapjául szolgált. Ezek a közös értékek ihletadó forrásként szolgálnak katolikusok és ortodoxok számára, akik napjainkban az egység visszaállítására törekszenek. Ezen az alapon kell mindkét félnek átgondolnia, hogy ma és a jövőben hogyan élhető és gyakorolható a szinodalitás és a primátus, illetve a kettő együtt.
A találkozó során a résztvevők többször imádkoztak a Közel-Keleten szenvedő népekért. Kiemelték, hogy a sok közel-keleti keresztény vértanúságát, elrablását – köztük az aleppói Bulosz Jazigi és Johanna Ibrahim metropolita elhurcolását is – a kereszténység egységét kifejező tanúságtételként élték meg. Ez arra bátorít minden keresztényt, hogy mindinkább törekedjen az egyházak közötti teljes egységre. A jelenlévők végül kifejezték: bíznak benne, hogy munkájuk elősegíti és felgyorsítja a nap eljövetelét, amelyen beteljesedik Jézusnak az utolsó vacsorán mondott imája: „Legyenek mindnyájan egy” (Jn 17,21). Ezért kérik minden hívő imáját.
Forrás és fotó: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria