A közösség otthonává vált – Nyolcszáz éves a szeged-felsővárosi Szent Miklós-plébánia

A jubileumi év eseményeit úgy alakították, hogy azok egyszerre invitálták a híveket Krisztusra figyelő lelki útra, közösségépítésre és történeti emlékezésre. A plébánia minden korosztályt igyekezett megszólítani programjaival, s azok – Serfőző Levente plébános szavai szerint – valóságos erőforrássá váltak:

Ez a sokféle emberből álló gyülekezet megtapasztalhatta az egységet.”

A zarándokikon lelki hálót szőtt a közösség köré

A jubileumi év egyik legmeghatározóbb szimbóluma a Szent Miklós tiszteletére készült zarándokikon lett, amely – egy erre a célra összeállított imafüzettel együtt – egy éven keresztül járta a különböző felsővárosi helyszíneket. A kép eljutott a családokhoz, egyedülállókhoz, betegekhez, ifjúsági csoportokhoz, napközis táborba, lelkinapokra. Száznegyven helyen fordult meg, és mintegy hatszázötven ember imádkozott előtte, körülötte. Így valósult meg Serfőző Levente plébános célja, hogy

a jubileumi évet ne pusztán események soraként, hanem lelki zarándoklatként élje meg az egyházközség, olyan időszakként, amely megerősíti az egységet és Szent Miklós tiszteletét.

„Ha most, egy év után megrajzolnánk az ikon útját, egy, a közösséget át- meg átszövő szálakból álló lelki hálót látnánk. Ez tart össze minket” – fogalmaz a plébános. A jubileumi évet lezáró szentmise alkalmával az ikont a templom főbejáratánál helyezték el: mostantól „itt várja imádságra a híveket”.

A múlt feltárása – az ősök nyomában

Felsővárosra helyezésekor, 2023-ban Serfőző Levente plébános kutatni kezdte a plébánia történetét. Mint mondja,

a múlt megismerése segít „megérkezni abba a valóságba, ahová a Jóisten küld minket”.

Feltáró munkája hívta fel a figyelmet arra, hogy a templom nyolcszáz éves múltra tekint vissza, már az Árpád-korban bencés apátsági templom állt Felsővároson, Szent Miklós püspök tiszteletére szentelve. A halászok és a hajósok patrónusának ajánlott templom azonban a tatárjárás idején elpusztult. A mai, tulajdonképpen harmadik templomot a 18. században Szegedre települt minorita szerzetesek építették.

A plébániai hívek nagy lelkesedéssel csatlakoztak a múlt megidézéséhez, feltárásához. A gyerekek rajz- és digitálisgrafika-pályázaton vehettek részt, arról készítettek alkotásokat, hogy milyen lehetett az első templom. A felnőttek fényképeket, elsőáldozási emléklapokat, tárgyi emlékeket gyűjtöttek össze, és személyes történeteket idéztek fel a közösség életéből. Mindezeket két önkéntes rögzítette a plébánia számára. A jövőben levéltári és múzeumi anyagokkal is szeretnék kiegészíteni a gyűjteményt. A tervek szerint 2026 márciusában, amikor a felsővárosiak a minoriták itteni letelepedésének 300. évfordulójára emlékeznek majd, állandó kiállítás nyílik a templom történetéről.

Programok, amelyek közösséggé formálták az embereket

A jubileumi év egyik legkülönlegesebb eseménye a plébániai közösséghez tartozók római zarándoklata volt. Felsővárosról harminchét zarándok, házaspárok, családtagok, középiskolások, nyugdíjasok utaztak Rómába. Történelmi pillanat tanúi lehettek: ott voltak a Szent Péter téren, amikor kihirdették XIV. Leó pápa megválasztását. Sokan életükben először jártak az Örök Városban, és mély benyomást tett rájuk a zarándoklat. A plébános szerint az út során megerősödött a hitük és az Egyházhoz kötődésük. Azok számára pedig, akik nem tudtak elutazni, a plébános „lelki zarándoklatot” szervezett: vetített képes előadásokon mutatta be Róma főbb templomait. Egy-egy alkalmon hetven-nyolcvan érdeklődő vett részt.

A plébánia közösségi élete – az ifi-, a juniorifi és a házasközösség, a nyugdíjas klub és a bibliakör – is felfrissült, gazdagabbá vált. Elindult a templomban az állandó szentségimádás, amely sokak számára a lelki elcsendesedés alkalmát jelenti.

Az év „gyümölcse” az is, hogy megalakult a Szent Miklós Karitász. „Aktívak és lelkesek a tagjai, felkeresik az embereket, és fogadják a beszélgetni vágyókat.”

A jubileumi év számos közösségi alkalmat kínált: volt családi nap, lelkinap Zöldfáson, jubileumi bál a Szent Gellért Fórumban. A kolostorkertben zenei esteket tartottak, amelyek a templomtól távolabb lévőket is megszólították. „A kulturális eseményekkel elérhetjük azokat is, akik csak messziről néznek minket – mondja a plébános. – Olyan élményekkel ajándékozott meg bennünket a Jóisten, amelyek összehozták az embereket. Megtapasztaltuk, hogy tudunk együtt beszélgetni, imádkozni, ünnepelni.”

A jubileumi év lezárására és a templom búcsújára készülve hagyományteremtő szándékkal rendezték meg az egy héten át tartó Szent Miklós Napokat. Közös koszorúkészítéssel kezdődtek az adventi események. A hét során minden reggel újabb posztot tettek közzé az interneten, amelyben Szent Miklós példaadó életének érdekes részleteit ismertették meg az érdeklődőkkel.  

A búcsú napján, december 7-én a plébános „templomöltöztetésre” hívta a híveket: a kórustól a szentélyig teljes ünnepi díszbe öltözött a templom, és elkészítették a zarándokútjáról visszatérő Szent Miklós-ikon helyét is. A búcsúi szentmisét Michael Wallace Banach érsek, Magyarország apostoli nunciusa mutatta be.

Serfőző Levente városon belüli zarándoklatra hívta a híveket: a szegedi dóm melletti szerb-ortodox Szent Miklós-templomba látogattak el, az ökumené jegyében. Dalibor Milenković szerb ortodox esperes „tárt kapukkal és szívvel” fogadta a felsővárosi közösséget, örömmel mesélt a templom történetéről, az ortodox kereszténység liturgiájáról és a közös patrónus, Szent Miklós tiszteletéről.

A Szent Miklós Napok hetében is nagy hangsúly esett az imádságra: a csendes lelkinap és annak részeként a szentségimádás, illetve a kevéssé ismert Szent Miklós-litánia az egyéni felkészülést segítette. Az adventi zenei és kulturális események sorában kapott helyet Virágh András koncertje, valamint Kiss Norbert egyháztörténész Felsőváros műveltsége, szerzetesi és ipari kultúrájának értékei és emlékei című előadása.

Felsőváros ma

A felsővárosi plébánia Szeged második legnagyobb plébániája, amelyhez családi házas övezet és nagy kiterjedésű lakótelepi részek is tartoznak. Az emberekben erős a felsővárosi identitás: sokan akkor is visszajárnak ide a szentségek felvételére, ha már nem ebben a városrészben élnek. A minoriták, akiket a kommunisták elűztek innen, 1999-ben tértek vissza Felsővárosra. 2021 decemberéig látták el a lelkipásztori szolgálatot. A covidjárvány tragikus hatással volt a közösségük életre, két minorita atya súlyosan megbetegedett, az egyikük meg is halt, és a megfogyatkozott közösség végül Aradra települt. A következő években egymást váltották a lelkipásztorok a Szent Miklós-templomban, ami megviselte a közösséget.

A plébánia területén katolikus óvoda működik, az általános iskolák itt önkormányzati fenntartásúak. A hittanosokkal hét katekéta foglalkozik, Serfőző Levente plébános pedig – aki a Szeged-Csanádi Egyházmegye Kateketikai Intézetének főigazgatója – szoros együttműködésben dolgozik velük. „A hittanosok nagy része nem jut el a templomig. Nagy szükség van a missziós lelkű katekétákra” – mondja. A hittanórák a plébánia „előszobáját” jelentik, ezért nem mindegy, hogy ezeken az alkalmakon milyen kép alakul ki a gyerekekben az Egyházról.

A plébános hálával beszél a hívekről: „Van egy magja, kovásza az egyházközségünknek. Nagy nyitottságot és szolgálatkészséget látok azokban, akik ide tartoznak; mindenben segítenek.” Serfőző Levente hisz abban, hogy a plébánia életét személyes kapcsolatokon keresztül lehet megújítani.

Fontos megszólítani az embereket, közös imára és közös tervezésre hívni őket. „Egyesével és személyesen kell újraépíteni a plébánia életét”

– vallja a plébános.

Felújítások – a plébánia mint otthon

Serfőző Levente célja, hogy a plébánia valódi közösségi tér legyen, ahol minden korosztály otthon érzi magát. Ezért van babzsákszoba a fiataloknak, közösségi játékok, folyamatos szentségimádásra alkalmas kis kápolna, és olyan közösségi terem, ahol a vasárnapi mise után le lehet ülni egy teára. A hívek maguk gondozzák ezt a teret, süteményt hoznak, elpakolnak – lelkesen teszik mindezt, szolgáló szeretetből.

A plébános úgy fogalmaz: szeretné, hogy „a plébánia mindannyiunk otthona legyen”. Ezért is jelent örömöt számára minden újítás, fejlesztés. Nemrég adták át a műfüves focipályát, és adventben imaösvényt alakítottak ki, amely végigvezet Jézus születésének eseményein.

A plébánia ereje az emberekben rejlik

A négygyermekes Mészáros család is azok közé tartozik, akik az otthonukban fogadták a Szent Miklóst ábrázoló zarándokikont. Régóta élnek Felsővároson, évtizedes kötődésük van a templomhoz. Huba és Katalin a szentségi házasságra készülve vonódtak be igazán az Egyház életébe. Személyes ösztönzést jelentett számukra, amikor Amászka László minorita atya megszólította a játszótéren a gyermekével játszó Hubát, és meghívta őket az ovismisékre. A kötődést tovább erősítette, hogy gyerekeik a felsővárosi katolikus óvodába jártak.

Mészárosék azon családok közé tartoznak, amelyekre mindig számítani lehet, megbízható, állandó tagjai a felsővárosi plébániai közösségnek. Bekapcsolódnak az ünnepek előkészületeibe, segítenek a családos programok lebonyolításában, Huba a kertrendezésben is részt vesz. Belső igényből teszik mindezt: jólesik nekik, hogy munkájukkal hozzájárulhatnak valamihez, ami érték számukra. Természetesnek tekintik, hogy a plébániához tartoznak, a szentségi élet a mindennapjaik része. A misére járás mögött nem a „megszokás” áll, hanem az a vágy, hogy legyen az életükben egy hely, ahol a gyerekek biztonságban nőhetnek fel, és ahol ők maguk is otthon érezhetik magukat. Gyakran emlegetik, hogy a templomban jó érzés „együtt lenni valami fontos körül”. A gyerekek miatt különösen lényeges számukra, hogy a családosok köréből többeket is a barátaiknak tudhatnak, megoszthatják velük örömeiket, nehézségeiket, gyereknevelési dilemmáikat.

„A gyerekeink mind megtalálják a helyüket a plébániai közösségekben. Az egyikük rendszeresen ministrál, a nagyobbak az ifiközösségbe járnak” – meséli Katalin. A szülők örülnek annak, hogy

a gyerekeik közösséget és példaképeket is láthatnak maguk körül, olyan felnőtteket, akiktől nemcsak hittant, hanem emberi tartást is tanulhatnak. A plébánia otthon számukra, egy olyan hely, ahol a hit, a közös ünneplés és a hétköznapi törődés egyszerre van jelen.

A szeged-felsővárosi Szent Miklós-plébánia életében sokat jelentett a jubileumi év. Lelki és identitásbeli megújulást indított el, megerősítette egységében, és megmutatta, hogy a múlt öröksége ma is kovász, amely – ha engedik – áthatja és megújítja a közösséget.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. december 21–28-i ünnepi számában jelent meg.