A közösséget csak valódi közelségben lehet megélni – Beszélgetés a Jezsuita Roma Szakkollégiumban

A beszélgetés kezdetén a főpásztorok arról meséltek a fiataloknak, miért és hogyan lettek görögkatolikus papok. Érdekesség, hogy mind a ketten nős papnak készültek, Kocsis Fülöp kifejezetten azért választotta a görögkatolikus teológiát a római katolikussal szemben, mert éppen udvarolt egy lánynak, és nem akart választani közte és papi elhívása között. „Végül aztán hosszú vívódás után, egy mély lelki imaélmény hatására tudtam eldönteni, hogy a nőtlen papság az én utam.”

Orosz Atanáz fejében sem fogalmazódott meg a szemináriumi jelentkezéssel egy időben a nőtlen papi pálya gondolata, de Pannonhalmán a bencés környezet elültette benne a szerzetesség gondolatát. „Amikor megszületett bennem a vágy, akkor erre sem a Görögkatolikus Egyház, sem én nem voltam felkészülve, így egy évtizedet kellett várni, hogy ez beérhessen” – emlékezett vissza a miskolci püspök.

Ehhez a beéréshez nagyban hozzájárult, hogy a Gondviselésnek hála Fülöp és Atanáz atya Rómában tanulmányaik során találkoztak, és a közös kollégiumban mindennap együtt végezték a görög zsolozsmát. Kocsis Fülöp szerint Atanáz atya volt rá akkora hatással, hogy az elindította őt a görögkatolikus szerzetesség felé.

Mivel a kommunista államhatalom a magyarországi szerzetesrendek nagy részét feloszlatta, így közvetlenül a rendszerváltás, 1989 után csak ők ketten voltak a magyar bazilita rend papjai.

Fülöp atya a kerekasztal-beszélgetés során beszélt római katolikus gyökereiről, felidézve, szinte a jezsuitáknál nőtt fel. Örömmel gondol rá vissza, mennyire elhivatottan énekelték testvéreivel a korban oly divatos gitáros beaténekeket. Aztán a szeminárium hozott ezzel kapcsolatban változást az életében: „Volt arról egy mély megélésem, hogy a görögkatolikus liturgikus szövegek teológiai tanítások, hiszen ugyanazt tanuljuk, amit éneklünk, mint amit imádkozunk. Nálunk a lelkiség, a teológia és a liturgia fantasztikus egységet alkot, ami nem könnyen adja meg magát, de én ebbe a szemináriumban teljesen beleszerelmesedtem. Ott követezett el az én liturgikus megtérésem.”

A beszélgetés második felében a főpásztorok a cigánypasztorációs elkötelezettségükről vallottak. A roma szakkollégiumok intézménye abból indult ki – idézte fel Kocsis Fülöp érsek-metropolita, hogy cigány fiatalok összejártak; egyszer a jezsuitákhoz mentek, egyszer Máriapócsra. Aztán Forrai Tamás vetette fel az ötletet, hogy miért nem csinálunk nekik egyetemi kollégiumot, és Balog Zoltán miniszterként az ügy mellé állt.

Tizenegy éve egyszerre négy roma szakkollégium alakult: Debrecenben a református, Budapesten a jezsuita rend, Nyíregyházán az evangélikus, Miskolcon a görögkatolikus egyház fenntartásában.

Az est moderátora, D. Nagy Dániel a beszélgetés végén feltette a kérdést: az előttünk álló nehéz időkben is lehet-e úgy működtetni a roma szakkollégiumokat, ahogy eddig?

Orosz Atanáz püspök szerint valóban nehéz kihívások előtt állunk, de a görögkatolikus szakkollégiumoknál nagyban alakítja a hozzáállást a közösséggel kapcsolatos kollégiumi, szemináriumi és szerzetesi tapasztalat is. „Volt olyan elgondolás, hogy virtuális kollégiumot kellene csak működtetni, de nekünk a vérünkben van, hogy közösséget csak testi közelségben lehet megélni, és hosszú éveken át csiszolódni kell egymáshoz, hogy ebből jó gyümölcs szüretelhető legyen. Így a jövőben sem szeretnénk tágítani az eredeti elgondolástól, hogy roma és nem roma fiatalok az egyetemi kollégiumokban igyekezzenek együtt lakni, élni, beszélgetni és tanulni. Ehhez igyekszünk az utolsó pénzünk árán is valamilyen keretet biztosítani a jövőben is” – fejtette ki a miskolci püspök.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Szöveg: Hekler Melinda

Magyar Kurír