– Az elmúlt időszakban az egész egyetem vezetői szintjén dolgozott. Ön szerint mi a Pázmány küldetése a mai Magyarországon?
– Ugyanaz, ami tizenöt vagy harminc évvel ezelőtt volt, és ami a jövőben is lesz: feladatunk az igazság keresése oly módon, hogy az általunk feltárt igazságot beillesszük az egységes keresztény világszemlélet egészébe. Ezt nagyon pontosan meghatározza az Ex corde Ecclesiae kezdetű apostoli rendelkezés, amelyet Szent II. János Pál pápa adott ki a katolikus egyetemek küldetéséről.
Ezeknek az egyetemeknek szolgáló küldetésük van: az ott zajló munka révén tanulmányozni a kortárs problémákat, hozzájárulni a társadalmi igazságosság megvalósulásához, s mindezt keresztény elkötelezettséggel, a kutatás eredményeit beágyazva az egységes keresztény világszemléletbe, az oktatómunkában is.
– Az idei év szeptemberétől az egyetem jog- és államtudományi karának dékánja. Milyen értékeket képvisel a pázmányos jogászképzés a mai magyar társadalomban, illetve a tudományosság terén?
– Az ország nyolc jogi kara közül három Budapesten található, a jogász szakra jelentkezett hallgatók mintegy kétharmadát a fővárosi intézmények veszik fel. Létszám tekintetében a jogászképzés terén a két legnagyobb az ELTE és a Pázmány. S hogy melyik a legmagasabb képzési színvonalú intézmény, azt a külvilág ítéli meg. Mi azt gondoljuk, hogy a legjobbak között vagyunk.
Hozzáteszem, karunknak van egy különlegessége: mi nemcsak arra készítjük fel a hallgatóinkat, hogy a jogászi, igazságügyi, közéleti hivatásukat magas színvonalon lássák el, hanem arra is, hogy ezt a hivatást a keresztény erkölcsi értékrend alapján gyakorolják.
Nagy figyelmet fordítunk arra, hogy hallgatóinkat érzékennyé tegyük az eléjük kerülő ügyekben felbukkanó morális dilemmákra, és szeretnénk támpontokat adni nekik ahhoz, hogy azt a megoldást válasszák, amely a leginkább szolgálja az egyén és a közösség értékeinek kibontakozását.
A tudományos életben pedig arra törekszünk, hogy ne csak új ismereteket tárjunk fel, hanem megtaláljuk azok helyét a koherens katolikus világnézetben. Ennek egyik sarokpontja, hogy az emberre úgy tekintünk, mint Isten képmására teremtett, szeretett és megváltott lényre, aki értékeit, képességeit a közösségben tudja kibontakoztatni. A PPKE Jog- és Államtudományi Karán ennek a kibontakozásnak az igazságos, célravezető és kiszámítható feltételrendszerét kutatjuk a társadalmi és különösen a jogi normák világában.
A diplomás pályakövetési rendszerünk keretében időről időre elérjük hallgatóinkat, s tájékozódunk arról, hogy miként alakult a karrierjük a diploma megszerzése után. Hallgatóink jelenős része a diplomájának megfelelő területen helyezkedik el, a jogászi hivatásrendekben.
– Milyen képzések zajlanak jelenleg az egyetem jog- és államtudományi karán?
– A jellegadó szakunk az ötéves osztatlan jogászképzés, erre jár a hallgatóink 80-90 százaléka. Jellemzően azok végzik el, akik később a jogászi hivatásrendekben kívánnak dolgozni, bírák, ügyészek, ügyvédek, közjegyzők, jogtanácsosok lesznek.
Ez a képzés ugyanakkor széles megalapozású. Azt szoktuk mondani, aki nem biztos abban, hogy mi szeretne lenni, és a humán terület érdekli, annak is jó választás lehet ez a képzés: az élet számos területén jól helyt lehet állni ezzel a képzettséggel, például az üzleti életben vagy a média területén is.
Van továbbá egy hároméves alapképzésünk, az igazságügyi igazgatási alapképzési szak: az itt tanulók igazságügyi szervezők lesznek, s jogi, eljárásjogi, ügyviteli, informatikai, az igazságügy működésére, szerveződésére vonatkozó ismereteket sajátítanak el. Az itt végző hallgatók döntően igazságügyi szerveknél helyezkednek el.
Ezenkívül nagy számban vannak szakirányú továbbképzéseink. Széles a paletta az agrár- és vidékfejlesztéstől a környezetvédelmi jogig. Megemlítem még a jog- és államtudományi doktori iskolánkat is, amely a tudományos fokozat (PhD) megszerzésére készíti fel hallgatóit.
Tervezzük végül a gazdaságtudományok képzési területén elhelyezkedő Master of Business Administration (MBA) szak beindítását, ez az üzleti életben szereplő vállalatok működtetésére, irányítására készít fel.
– Mely területen szeretné erősíteni, fejleszteni a kart? Milyen tervekkel készült dékánsága idejére?
– A világjárvány, az online oktatás, az otthoni munkavégzés kissé megtépázta az egyetemi közösségünket, amelyet alapvetően személyes jelenlét révén tudunk jól megélni, s általa önmagunkat kibontakoztatni. Az egyik célom az, hogy a közösségi élet újra fellendüljön a jog- és államtudományi karon is.
A másik célom az oktatással kapcsolatos. Tapasztaljuk, hogy a jelenlegi hallgatói nemzedék sok tekintetben más, mint a korábbiak, más a viszonya a tanuláshoz, a tananyaghoz, a jövendő hivatáshoz. Ha azt szeretnénk, hogy az oktatótevékenységünk eredményes maradjon, szembe kell néznünk ezekkel a tényekkel, és fejlesztenünk az oktatói eszköztárunkat. Már korábban is szerveztünk egy oktatásmódszertani műhelyszemináriumot ezzel kapcsolatban a jog- és államtudományi kar oktatóinak, ahol külső és belső munkatársak, pedagógiai szakértők bevonásával foglalkoztunk a témával. Egyebek között azzal, hogy miként lehetne fenntartani a figyelmet a 90 perces tanfoglalkozásokon.
Jómagam például a jogászi etikai kurzusaimon az adott témára vonatkozóan kvízkérdéseket teszek fel a hallgatóknak egy internetes alkalmazás segítségével. Ezzel igyekszem bevonni őket az előadásba, és érvelésre, véleménynyilvánításra ösztönzöm őket.
Vagy említhetném példaként azt is, hogy több oktató kollégám választja módszerként a kurzusán a kontaktórát megelőző előzetes hallgatói felkészülést. Így a személyes találkozáskor magasabb szinten, műhelyfoglalkozás jelleggel tud együtt dolgozni a hallgatókkal. Ez már egy nagy lépés az úgynevezett tükrözött osztályterem felé, amelyről ugyancsak szó esett az oktatásmódszertani önképzésünkön: a hallgató a hagyományos tanórai ismeretanyagot otthon szerzi meg, a feldolgozás, a feladatmegoldás pedig az órán történik. Mindezt különféle informatikai megoldások is támogathatják.
Fontos előrelépnünk a tudományos élet terén is. Itt azzal szembesülünk, hogy nagyon gyorsan változik az a feltételrendszer, amely meghatározza, hogy tudományos eredményeink miként képesek a legnagyobb hatást kiváltani. A jogtudományban is egyre erősebben jelentkezik az a tendencia, ami a természettudományokban, az orvostudományban vagy a műszaki tudományokban már régebb óta megfigyelhető. Nevezetesen, azokat a szakfolyóiratokat, illetve a bennük közölt tanulmányokat hivatkozzák a leginkább, amelyek néhány nagy nemzetközi adatbázisban szerepelnek, melyek számszerűsítik és nyilvántartják a rájuk történő hivatkozásokat, és így mérik ezek tudományos hatását. A jog- és államtudományokban ez még sokak számára kicsit új világ, amit meg kell tanulnunk, el kell igazodnunk benne. Ehhez szeretnénk segítséget nyújtani.
– Felfigyelhetünk a kar elnevezésére. Előbb szerepel a jog, utána az állam. Mit fejez ki ez a sorrend?
– Történetileg azt látjuk, hogy előbb volt a jog, és azután az állam. Léteztek olyan emberi közösségi szerveződések, amelyeket nem tekinthetünk a mai fogalmaink szerinti államnak, mégis volt jogrendjük, ha más nem, szokásjogi rendjük, ami meghatározta az életüket. Ez a sorrendiség ugyanakkor egy ennél mélyebb értelmet is hordoz. Az embernek vannak természetes, veleszületett jogai, szabadságai. Az állam az az intézmény, amely többek között arra szolgál, hogy az ember alapvető jogait védelmezze és lehetővé tegye értékeinek kibontakozását. Ilyen értelemben az állam inkább eszköz, mint cél: többek között a jogrend fenntartásának feladatát látja el.
– Napjaink Európájában hogyan látja a jog érvényesülésének és érvényesíthetőségének helyzetét? Úgy látszik, mintha a kommunikáció vagy bizonyos doktrínáknak való megfelelés lépne a jog elé.
– Mindnyájan tapasztalunk olyan jelenségeket, kordivatokat, magatartásformákat, amelyek Szent II. János Pál pápa szavaival élve a halál kultúrájában gyökereznek. Amikor a természetfeletti iránti érzék csökken, az maga után vonja, hogy a teremtett világ helyes rendjét is egyre kevésbé ismerjük fel és egyre kevésbé tartjuk tiszteletben. Ennek megvannak a negatív következményei, s úgy látom, hogy ezek történelmi léptékkel mérve viszonylag hamar nyilvánvalóvá válnak.
Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy Európa nem csak a halál kultúrájának terepe. Léteznek olyan közösségek és egyének, amelyek/akik az élet kultúrájában élnek, és azt szeretnék terjeszteni. Nem szabad, hogy akaratunkat megtörje a búskomorság vagy a félelem. Össze kell fognunk, és vállalnunk azt a feladatot, hogy a lámpást ne a véka alá rejtsük, hanem a tartóra tegyük.
Akinek a küldetésében járunk, segít nekünk, hogy elvigyük a fényt oda, ahol sötétség van. A PPKE és azon belül a jog- és államtudományi kar mindig is olyan hely volt, ahol ennek a küldetésnek a felszabadító erejét megérezhette, aki itt dolgozott vagy tanult.
– E küldetés megvallása a népszámlálás idején különösen időszerű.
– A modern állam törekszik arra, hogy a területén élők helyzetét, körülményeit, vallási elkötelezettségét és más adatait felmérje, s így minél hatékonyabban tudja szolgálni a közösséget. Alapvetően erről szól a népszámlálás is. Nekünk, katolikusoknak, akik vallási szempontból elkötelezett intézményben dolgozunk, különösképpen feladatunk, hogy kinyilvánítsuk ezt az elkötelezettségünket.
Szerző: Körössy László
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2022. október 16-i számában jelent meg.
Kapcsolódó fotógaléria