A kultúra a kultuszból nő ki – Pannonhalmán ünnepelték a magyar kultúra napját

Az ünnepségen részt vett Csák János miniszter, Závogyán Magdolna kultúráért felelős államtitkár, Szentmártoni János művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkár, a bencés szerzetesközösség elöljárói és tagjai, a kulturális és művészeti élet, valamint a közélet vezetői.

Az ünnepi alkalom moderátora Dejcsics Konrád OSB, a Pannonhalmi Főapátság kulturális igazgatója volt. Köszöntőjében idézte II. András király szavait egy Pannonhalmán őrzött oklevélből: „Szent Márton Pannónia Szent Hegyén álló monostorának – ez korábban leégett és teljesen elpusztult, majd Uros apát tiszteletreméltó fáradozása révén újra felépíttetett – felszentelésének napján hitvesünkkel együtt jelen voltunk.” 1224-ben tehát  Pannonhalma ma is álló szerzetestemplomát helyreállították és ünnepélyesen felszentelték. A levélből tudjuk azt is, hogy a felszentelést Bereck váci püspök, Jakab nyitrai püspök és a zenggi püspök végezte Uros apát, a monostor 18. apátja felkérésére. Ha felnéznek – tette hozzá Dejcsics Konrád –, ugyanazokat a falakat, ugyanazokat a pillérkötegeket és boltozatot látják, mint II. András királyunk és hitvese, Jolánta, Uros apát, a főpapok és a szerzetesek 1224-ben.

Hortobágyi Cirill apát ünnepi beszédében örömét fejezte ki, hogy ez a szent hely látja vendégül a magyar kultúra napja ünnepi rendezvényét. Mint mondta: „egy monostorban a templom a középpont. Az Istennek lefoglalt tér a templom; egy monostor szíve, a szerzetesek napi imádságának a helye. Az itt ünnepelt liturgia formál és alakít bennünket. Az itt elmondott imádság képessé tesz arra, hogy élő kövekként egymásra épülve megteremtsük azt a kultúrát és műveltséget, azokat a szellemi és anyagi értékeket, amelyeket ma ünneplünk”.

A bencés rend és Pannonhalma jelentőségével kapcsolatosan ismertette a kolostor alapításának történetét. „A 10. század végén, Géza nagyfejedelem és Szent István rendeléséből itt megtelepedett első szerzetesek Monte Cassino és az Aventinus hagyományain nőttek fel, az egész Európa kultúráját meghatározó Szent Benedek szellemét hozták magukkal, és erről a helyről hegyre állított lámpásként sugározták az evangélium Krisztus szorosabb követésére épülő új életformáját, a kereszténység kultúráját.”

A főapát kiemelte, talán itt, hazánk első monostorának templomában érezzük leginkább, hogy

a kultúra a kultuszból nő ki, és folyamatosan abból táplálkozik.

Számtalan területen látjuk a kibontakozását ennek a több mint ezer éve tartó folyamatnak, a kultúrateremtés folyamatának.

Kitért arra, hogy az öregedő Szent Mór pécsi püspök Szent Zoerárd és Benedek remetékről írt életrajzában visszaemlékszik arra, hogy „puer scholasticus”, vagyis diák volt itt Szent Márton monostorában. Bár ez az első iskola sokat változott, a mai diákjaik ugyanúgy, mint az elsők, arra keresik a választ, hogy „a megtanulandókon túl hogyan tudnak eligazodni az életben, melyek azok az értékek, amelyre alapozva ők is tudják gyarapítani hazánk kultúráját”.

Hortobágy Cirill ismertette a Pannonhalmi Főapátság kultúrában betöltött évszázados szerepét. Ugyanis itt működött az első scriptorium, azaz másolóműhely is, valamint a pannonhalmi könyvgyűjtemény volt az első magyar könyvtár. Kiemelte, hogy az első magyar könyvjegyzék egy Pannonhalmán őrzött Szent László kori oklevélen maradt ránk.

„Ugyanúgy a kultuszból merítünk ma is, mint az első szerzetesek, amikor monostorunk meghívja és befogadja a kortárs magyar írókat, amikor párbeszédet folytat fiatal magyar képzőművészekkel, és amikor együtt dolgozunk hazánk legjelesebb tudományos, szellemi és kulturális műhelyeivel és intézményeivel” – fogalmazta meg a bencés szellemi központ mai küldetését a kultúra területén.

Ugyanakkor a monostor nemcsak a szűkebb értelemben vett kultúra hordozója. „A kultusz hordozta és virágoztatta fel a monostor liturgiájához, a gyógyításhoz, a mindennapi élethez szükségeseket előállító, századokon átívelő kertkultúrát is, a gabona-, a gyümölcs-, a fűszer- és gyógynövény-termesztést – ismertette a főapát. –

Mennyire szükség lenne ma is egy teremtésvédelmi szemléletű, a kultusz hordozta kultúra által meghatározott gazdaságra, amikor egy a társadalmak működése okozta természeti és civilizációs katasztrófa felé haladunk!

– hívta fel a figyelmet.

Bátorított, hogy az ünnepen engedjük, hogy megérintsen az, akinek a ragyogását és szépségét ez a templom tükrözi, maga Isten, és hogy amikor az ünnep elmúltával elindulunk lefelé a hegyről a saját mindennapjaink világába, vigyük magunkkal azt a küldetést, hogy hazánk kultúráját, a ránk bízott emberek gazdagodását és kiteljesedését szolgáljuk.

Felidézte Csete István, az egykori jezsuita szerzetes beszédét, mely 1702-ben itt, ezen a szent helyen hangzott el Szent Márton, a hely védőszentje ünnepén. Ebben elhangzott: „tanítsa a magyarokat nem Attilával rontani, hanem Szent Mártonnal irgalmasságot cselekedni, hogy az egész ország Istentől irgalmasságot nyerjen és virágozzon!”

Beszéde végén a főapát figyelmeztetett, hazánk jövőjéért mindannyian felelősek vagyunk. Szolgáljuk ezt a népet és hazát:

 

nem Attilával rontani, hanem Szent Mártonnal irgalmasságot cselekedni.

Csák János miniszter ünnepi beszédében hangsúlyozta: a magyar kultúra napja minden magyar ünnepe, bárhol is él. A mi kultúránkat Isten, haza és család ismerete és szeretete, valamint a szabadság ügye mellett való elköteleződésünk tartja össze. Tanúskodik erről 1100 éves kultúránk is, éppen ezért méltó, hogy a magyar kultúra napját a bazilika felszentelésének évfordulójával együtt ünnepeljük.

A kultúra nem csupán a művészeti alkotások összessége – hangsúlyozta. – Hozzá tartozik az észjárásunk, a tánc, a zene és az építészet nyelve is. A kultúra vallási, filozófiai, művészeti és tudományos reflexiót ad a világ dolgaira. Csak azok a kultúrák élnek túl, melyek rendelkeznek ezzel a négy területtel, éppen ezért meg kell őriznünk őket – figyelmeztetett. – A nemzeti kultúra szellemi örökség, amit ugyan tanulnunk kell, mégis különös lelki örökségként belénk ivódik.

A miniszter a tavalyi év nagy évfordulóit is emlegette: Petőfi Sándor és Madách Imre születésének 200. évfordulóját, a Neumann János-évfordulót, az idei év Móricz Zsigmond- és Rubik Ernő-évfordulóit, hogy kijelentse: akárhova nézünk, óriásokat látunk. Kiemelte annak a jelentőségét, ha valaki több területen is kiváló eredményeket ér el. Példaként említette Freund Tamást, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, aki tudós és kiváló zenész is egyszerre, valamint Gulyás Balázst, az Eötvös Loránd kutatási hálózat elnökét, aki orvos, kutató orvos, matematikus és teológus is egyszerre.

A világ sorsának alakulása miatt felhívta a figyelmet az intézmények vezetőinek felelősségére. Alasdair MacIntyre Az erény nyomában című, 1981-ben megjelent könyve nyomán kifejtette, Szent Benedek nagysága abban állt, hogy teljesen újfajta intézményt hozott létre, melyben megvolt a tanulás, a munka és az imádság helye. Intézményének kisugárzása volt, és erre van szükség ma is, amikor a világnak egy olyan korszaka valósul meg, mely kulturális sötétséggel fenyeget.

A miniszter felhívta a figyelmet a megújulás fontosságára, mely nem kívülről jön, csakis a magyar kultúrából fakadhat a számunkra.

A kultúra maga az önazonosság és az identitás.

Nem engedhetünk az Isten, haza, család és szabadság négyeséből, és ez utóbbi alatt kiemelten az egyéni és az alkotmányos szabadság fontosságára is figyelmeztetett a miniszter. A bencés rend és a keresztény egyház bebizonyították, hogy lehet kitartóan, 1500 évvel ezelőtt megírt regula alapján fenntartani kultúrát, közösségeket. Géza fejedelem vagy István király sem egy nemzedékkel tekintettek előre, hanem örök Magyarországban gondolkodtak.

A nyolcszáz éves bazilikában ünnepi koncertet adott Kiss Zsolt orgonaművész, a pannonhalmi Szent Márton-bazilika karnagya.

Előadásában elhangzott Johann Nepomuk Hummel c-moll Preludium és fugája. Majd Kéthelyi Gergellyel, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákjával, aki a XVI. Országos Lubik Imre Zeneiskolai Trombitaversenyen I. helyezést ért el, előadták Tomaso Albinoni Esz-dúr concertójának I. és II. tételét.

A Budapesti Fesztiválzenekar kamara formációi is közreműködtek a rangos eseményen. Műsorukban Mozart D-dúr divertimentóját, Ravel Bevezetés és Allegro című darabját és a Tylman Susato által komponált Reneszánsz táncokat hallhattuk.

Fotó: Lambert Attila

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír