A lányok szívébe van írva az anyaság – Életvédő nap és konferencia lesz Szegeden

Szeged egyik központi helyszínén, a Dugonics téren lévő Katolikus Házban működik az egyházmegye pasztorális helynökségi irodája. A munkatársak – Kondé Lajos pasztorális helynök, Bucskóné Lehota Ágota, Bella Katalin, Gyurisné Hutter Katalin és Piros Adorján – körbeülik az asztalt, majd beszélgetés kezdődik arról, hogyan került bele az életvédelem a helynökség kiemelt programjai közé, mi érintette meg a munkatársakat, illetve milyen szempontok szerint állították össze az életvédő nap programját. Ahogy megérintődésükről beszélnek, egyre mélyebb rétegeket érint a téma.

Az életvédő napra sokszínű programot állítottak össze együtt a szervezővel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családügyi Bizottságával, nem titkoltan azzal a céllal, hogy átadják a résztvevőknek a lelkesedést, és kapcsolódási lehetőséget mutassanak azoknak, akik szívesen részt vennének az életvédelemért való kiállásban annak valamelyik területén. Ahogy együtt ülünk és mindenki hozzászól, a helynökség szokásos munkastílusát követjük.

Az életvédelem Hutter Kata révén került a helynökség témái közé. Kata részt vett Vácott az első országos életvédő napon. „Megragadott az irgalommal való odafordulás, az ítélkezés nélküli viszonyulás ehhez a kérdéshez. Távolt állt attól az elbizakodottságtól, hogy a mi köreinkben ilyesmi nem fordulhat elő” – mondja. Lajos atya a gyóntatószékből hozta érintettségét: „Sokszor találkozom ezzel a kérdéssel, az éles döntéshelyzettel, a lelkiismerettel való szembesüléssel, a fájdalmas visszaemlékezéssel. De volt olyan élményem is, hogy valaki nyolc év után visszajött megköszönni, és bemutatta a nyolcéves fiát.”

Kata sokkoló statisztikával szembesít: jelenleg évente mintegy 21 ezer, azaz minden munkanapon közel 80 abortuszt végeznek. Legalizálása, 1956 óta 6,5 millió abortusz történt Magyarországon. Ágota hozzáteszi: „Mindannyiunkban él egy eszményi élet képe, amire vágyunk, és amire Isten hív minket. Az élet azonban sokszor felülírja ezt. Hogyan tekintünk arra, aki jégre futott? Mellé állunk-e? Nem valami ellen dolgozunk, hanem valamiért. Az életért. A fókuszunkban tehát nem az abortusz van, hanem az élet értékességének felmutatása.

Az élet érték – ez a szemléletmód határozza meg a munkánkat,

ezért számos kezdeményezésünk kapcsolódik az életvédelemhez. Programjaink megszólítják a nőket, azt keresve, hogyan képviseljük a nőiséget a világban. Az önismeretben erősítjük egymást. A munka a gyerekeknél kezdődik.

Bella Katalin az egyházmegyében 2006 óta szinte havi rendszerességgel tartott Ciklus-show programot mutatja be: „Testünk a Szentlélek temploma, érték és gazdagság. Hogy valóban értékként tekintsünk rá, ezt hivatott elősegíteni ez a képzés. Mert ami érték, arra megkülönböztetett figyelemmel vigyázunk.”

Adorján a fiúkkal való foglalkozást emeli ki. Az ő számukra kidolgozott „Titkos küldetés” elnevezésű szexuálpedagógiai programban a férfi védtelen élettel szembeni védelmi feladatára teszik a hangsúlyt. Fontos, hogy ők is tudatosan éljék meg a szexualitásukat.  „Férfias felelősséggel az életért” – ez a program mottója. A program azt tudatosítja, hogy az ivaréretté váló férfi potenciálisan apa lehet. Így minden együttlétben benne van, hogy az élet megfoganhat. „Nem akarjuk ezt túlhangsúlyozni, de felhívjuk a figyelmet arra, hogy van tét. A férfiak általában kivonják magukat a konfliktusos helyzetből, a felelősséget a nőre hárítják. De a felelősség közös, akkor is, ha öröm, akkor is, ha áthúzza a számításokat.”

Az életvédelem ezzel az építkezéssel kezdődik. A cél a prevenció – mondja Ágota –, a krízist jobb megelőzni. Ez a személet vezeti a helynökség munkatársait. Lajos atya arra mutat rá, hogy az Egyház mindig azt tanította, hogy fontos az élet. Korábban csak azt fogalmaztuk meg, mit ne csináljon az, aki bajba jutott. Most úgy tudunk vele beszélni: mit tehetsz még? „Elmozdult a személetünk:

Abortuszt ne, és pont, az a múlt. Milyen más út van, miben segíthetünk? Látható egy nyitás a lehetőségek felé.”

Együtt sorolják az egyházmegyei kezdeményezéseket: Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén imaestet tartanak, ennek része a lelki adoptálás a megfogant magzatokért. Rendszeresen vendégeskedik az egyházmegye településein a Szobor az életért című alkotás (más néven Meg nem született gyermek). Megszervezték a várandósok imáját a születendő babákért. A Mária-ünnepek kiemelt lehetőséget adnak, hogy a nőiségre való figyelmet középpontba állítsák. A programokban nagyon fontos a megosztás, a tanúságtétel, az imádság, a kreatív foglalkozás, ének, tánc.

Lajos atya a beszélgetés fontosságát hangsúlyozza: „Számomra a gyóntatás is beszélgetés. A fiatalokkal ma tragikusan keveset beszélgetünk. Alkalmat kell adnunk nekik, hogy feltehessék kérdéseiket. Nem könnyű elérni, hogy megnyíljanak, inkább választják a bezárkózást, és könnyen téves nézetek hatnak rájuk. A mai fiatalnak nagy problémája, hogyan álljon önmagához, a párkapcsolatához. Amikor egy kapcsolat zátonyra fut, legyen kivel átbeszélni ezt az élethelyzetet. Sajnos egyre kevesebb személlyel tudnak erről beszélni, az Egyházban is, dacára a nagyobb számú egyházi iskolának.”

Ágota hozzáteszi: „Sokszor feltételezzük, hogy a fiatalok nem kíváncsiak ránk. Fiatal lányok között döbbentem rá, mennyi kérdésük van felénk.

Minden nőben ott a kérdés, milyen anyának lenni, és szívünkbe van írva, hogy szeretnénk előbb-utóbb anyává válni.

Szomjazzák a tapasztalatokat. Szükség van arra, hogy adjunk az élettapasztalatunkból. Ugyanakkor nem könnyű megtalálni a fórumot, ami erre alkalmas, elég biztonságos, hogy merjenek őszintén kérdezni, és igazi párbeszéd alakuljon ki, ami megerősíti őket.”

A pasztorális helynökség ezért kínál például alkalmakat, melyekre együtt hívják meg az anyákat és lányokat, apákat és fiúkat. Ez a közös program komoly megerősítés számukra. A fiatalok példát látnak, hogyan szervezhető meg az élet, megérzik az élet értékét, ami a világból nem mindig jön át.

Az életvédő nap programjának összeállításakor két szempontot tartottak szem előtt. Válogattak egyrészt az országos életvédő kezdeményezések gazdag tárházából, ehhez tették hozzá a helyi adottságokat. Ágota elmondta: „Rácsodálkozunk, mennyi embernek fontos az életvédelem. Motiváltak, hogy találkozzunk, együtt tegyünk valamit ebben az egyházmegyében is. Elhozzák a lelkesedésüket, hogy az itt élőknek legyen élményük, ami elindíthatja az aktivitást azokban, akik nyitottak, de még nem csatlakoztak.” Kata szerint ez azért is fontos, mert az évtizedek óta az életvédelemben tevékenykedők körül jelennek meg új szerveződések, szövetségek, és elkezdődik a hálózatban való működés, ami természetesen sokkal hatékonyabb. Adorján is fontosnak tartja, hogy az elmúlt években ennek a hálózatépítésnek köszönhetően egyre többet beszélünk a témáról.

Ha egyedül vagyok ebben a tabutémában, nem tudom feltenni a kérdéseimet, az a legnehezebb. Most azt látjuk, törik a jég, van kihez fordulni.

Szerencsés, ha ez egyházi szervezet, de hála Istennek mindenütt van elmozdulás a médiának és a sok lelkes résztvevőnek köszönhetően.”

Bemutatják a nap programjait: Számos szervezet vesz ebben részt, egyrészt előadásokban ismertetik munkájukat, másrészt standokon mutatkoznak be a találkozás lehetőségét kínálva. Ott lesz Szegeden többek között a Jó, hogy vagy! Életvédők Szövetsége, az Együtt az Életért Egyesület, az Ágota Alapítvány, a Fiatalok az Élet Szolgálatában közösség.  Az országos hatókörrel működő szervezetek képviselői közül részt vesz és előadást tart Keresztes Ilona, Osztie Zoltán, Udvardy Márton és Udvardyné Tóth Lilla, Schaffler Ágnes és Farkas Mónika, Pontifex Sára. Mellettük helyiek is megszólalnak: Várbíró Szabolcs nőgyógyász-endokrinológus, a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központja Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának igazgatója, Kothencz János, az Ágota Alapítvány alapító elnöke, Masa Andrea védőnő. A résztvevőket a vendéglátó egyházmegye nevében Kiss-Rigó László püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia részéről pedig Marton Zsolt családreferens püspök fogja köszönteni. 

Kapunk ízelítőt a nap programrendjéről is. Hallhatjuk majd egy olyan asszony tanúságtételét, akinek édesanyja egy szerzetessel való beszélgetés hatására visszafordult a végzetes lépéstől. „Ez az asszony hitoktatóként dolgozik még ma, hetven felett is. Nagyon értékes embert adott a világnak édesanyja akkori döntése. Nemzedékek nőttek fel a katekétaként tartott hittanóráin, táboraiban. Ajándék nekünk az a szeretet, ami árad belőle”- mondja Ágota. Kata Pontifex Sári előadását emeli ki: „Inspiráció számunkra, ami Amerikában történik. A nagy szabadság mellett ott van az egyik legnagyobb életet támogató mozgalom. Sári arról is beszélni fog, hogyan kommunikáljunk erről a nehéz témáról.” Várbíró Szabolcs nőgyógyászként a nők testtudatosságának, biológiai önismeretének fejlesztési lehetőségeiről, a gyermekvállalás kérdéseiről beszél.  Keresztes Ilonától arról hallhatunk majd, hogyan tudja segíteni a közösség a krízisbe kerülő lányokat, asszonyokat. Kothencz János arról fog beszélni, mi történik azokkal, akik megkapják az élet ajándékát, de nem tudják őket vállalni a szülők. János, aki maga is bekerült az állami gondoskodásba, küldetése, hogy ezek a gyerekek mindent megkaphassanak az életben – hangsúlyozza Kata. A Kaposvári Egyházmegyéből érkező Udvardy házaspár arra mutat példát, mit tehetünk saját közösségeinkben, egyházmegyénkben.

Az életvédő nap során előadások mellett öt szekcióban hívják beszélgetésre a résztvevőket, itt a gyakorlatok lesznek a fókuszban.

A nap célja, hogy folytatódjon és kiszélesedjen a párbeszéd, Ágota szerint azért van sokszor egymásnak feszülés, mert értékalapon folyik a konfliktus.

Akár vallásos az ember, akár nem, az abortusz mindenkinek rossz. Aki mellette dönt, krízist él át. Tegyünk meg mindent azért, hogy megelőzzük.

Adorján úgy véli, önközpontú társadalomban élünk: „Amikor az életvédelemről beszélünk, nemcsak a születendő életre kell gondolnunk, hanem például az idősekre is. Korunk az öregedéssel, a halállal sem tud mit kezdeni. Egy a fontos: egészséges felnőtt ember vagyok, aki kiteljesedhet az életben. Ha ebbe beleavatkozik egy új élet, vagy egy idős élet, azt megpróbálom kizárni magamból. A pasztorális helynökségen azért dolgozunk, hogy az élet teljessége nyilvánulhasson meg.

Fogadjuk el, aki születik, és gondozzuk, aki búcsúzóban van.”

Fotó: Szeged-Csanádi Egyházmegye

Trauttwein Éva/Magyar Kurír