A legértékesebb fuvar

Koródi Lajos tősgyökeres pázmándfalui család első gyermekeként született 1956-ban. A Pannonhalma tövében fekvő 1200 lelkes községben nőtt föl, édesapja asztalos, édesanyja fonóasszony volt. Koródi Lajos fiatalsága a környékbeli gyerekekkel, köztük a helyi cigány családok fiaival együtt játszva telt. Különbözőségeket nemigen látott maguk között, csak mikor szembesült vele, hogyan élnek cigány barátai: sárkunyhójuk egyszobás volt, s a napközben a sarokba kupacolt, éjjelre kinek-kinek szétterített szalmán aludtak. Ahogy apja is szívességből – vagy „önköltségre”, a hozzá fordulót saját borral kínálva – végzett kisebb-nagyobb asztalosmunkákat nekik, úgy árufuvarozóként később

Koródi Lajos sem mulasztotta el felvásárolni a cigányoktól a csigát, a bodzát, a gombát. Hogy egy kicsit könnyebb legyen annak, akinek nehéz.

Fiatalkorának meghatározó élményforrása a labdarúgás: Koródi Lajos jobblábas, de mindkét lábbal veszélyes, boszorkányosan gyorsuló csatár volt. Huszonnyolc évig futballozott különböző osztályokban, egy ideig megyei élvonalban és NBII-ben is. 

Vasútgépész végzettségét Győrben szerezte, 1975-ben jeles érettségivel készült a továbbtanulásra, ám ebben az évben mellrákban elhunyt az édesanyja, így munkába kellett állnia. Mozdonyvezető lett a győri vasútnál. Villanyt és dízelt, személy- és tehervonatot is vezetett, egy nap 12–18 órát, nagyrészt a Hegyeshalom–Győr–Budapest vonalon.

Három ember lett öngyilkos az ő mozdonya elé lépve. Koródi Lajos minden alkalommal meghúzta a vészféket, hogy megállítsa, ami nem tud már megállni.

Váltótársat egyik eset után sem kért.

1977-ben megnősült, Petra lánya 1984-ben, Áron fia 1991-ben született. 1986-ban egy kínálkozó lehetőséget megragadva zöldség-gyümölcs-felvásárlással kezdett foglalkozni. A környékbeliektől vett málnát, ribizlit, meggyet, később paradicsomot is a győri hűtőházba szállította, ahonnan vitték tovább exportra. Koródi Lajos három IFÁ-val dolgozott, hétszáz fős termelői köre adta a háztáji gyümölcsöket. Amikor a mezőgazdasági szezon véget ért, akkor a Dél-Alföldről és Miskolc környékéről szárazvirágot szállított exportra. Szabadidejében borászkodott, vagy a saját szőlőjéhez vett kis kínai traktorral szántotta a környékbeliek földjeit. Szinte nem volt porta a vidéken, ahol ne járt volna. 2004-től az IFÁ-kat 814-es Mercedes kamionokra, a gyümölcsfelvásárlást nemzetközi fuvarozásra cserélte. A schengeni határok, az alacsony pályadíjak és a kevésbé szigorú szabályozás kedvező feltételeket jelentettek az „uniózáshoz”, vagyis az uniós országok közti áruszállításhoz. Főleg járműalkatrészt, de virágot és templomi gyertyát is vitt keresztül-kasul Európán.

Saját becslése alapján, a mozdonyvezetést, a „málnázást” és a kamionozást is beleszámítva

Koródi Lajos több mint ötmillió kilométert vezetett személyi sérüléssel járó baleset okozása nélkül. Majd úgy döntött, hogy ezután minden addiginál törékenyebb és értékesebb „rakományt”, rászoruló családok fogyatékos gyermekeit fuvarozza.

2014-ben egy nap épp Budapesten járt, és villámcsapásként érte fia telefonhívása: „Szia, apa. Meghalt anya.” Megözvegyülése után a vállalkozással járó felelősséget is egyre terhesebbnek érezte. Most az egyedülléttel megbékélve, háromszoros nagypapaként él pázmándfalui otthonában. Megbecsült tisztséget is betölt: ő a helyi református közösség egyik presbitere. Nem mindig akart az lenni, annak idején el sem ment a tisztújító istentiszteletre, nehogy megválasszák – így is ő kapta a legtöbb szavazatot. A lelkész üzent, hogy jöjjön már, presbiter lett. Harminckét éve az.

A 2015-ös menekültválság idején Koródi Lajos is a hegyeshalmi határátkelőhöz sietett segíteni, helyismeretével is nagy szolgálatot téve. Pakolt, italt osztott, szendvicseket készített, és itt ismerkedett meg a Máltai Szeretetszolgálattal. 2016 decemberében megtudta, hogy a szeretetszolgálat Győr-Pannonhalma Járási Támogató Szolgálata gépkocsivezetőt keres, jelentkezett is. A következő év január másodikán,

az első munkanapján egy kis plüssjátékot vitt minden vele utazó fogyatékos gyereknek. Van, amelyikük még ma is azzal alszik.

Koródi Lajos hétköznaponként reggel hatkor indul a győri máltai régióközpontból, hogy Veszprémvarsányból, Sikátorból, Bakonypéterről, Pannonhalmáról, Pázmándfaluból és Győrságról Győrbe, különböző gyógypedagógiai intézményekbe és a máltai napközi otthonba vigye a sérült gyerekeket. Iskola után el is megy értük, ugyanezt a kört megtéve visszafelé. Kerekesszékes, autista, középsúlyos és súlyos értelmi fogyatékos, mozgássérült fiatalokat, illetve egy ukrán menekült kislányt is fuvaroz. A kisbuszon nem utazik velük felnőtt kísérő, így Koródi Lajostól a szokottnál is nagyobb gondosságot igényel minden út, hiszen ezeknél a gyerekeknél gyakrabban fordulhat elő görcsroham, fulladás, inkontinenciabaleset vagy más komplikáció.

Vasárnap esténként körbetelefonálja a szülőket, hogy minden rendben van-e, mehet-e másnap a szokott időben a gyermekért. Néha közvetít is a támogató szolgálat és a szülők között, nyilatkozatokat, szerződéseket kézbesít. Ha egy gyereknek osztálykirándulás vagy más ok miatt hamarabb kell beérnie, vagy épp rövidített órák miatt előbb ér véget a tanítás, Koródi Lajos minden szülővel és iskolával egyeztetve „újratervezi” az aznapi menetrendet.

A gyerekek életében „Lajos bácsi” kiszámítható érkezése biztonságot jelent. Nagy bizalommal is vannak iránta: akit kell, az engedi, hogy „Lajos bácsi” karban emelje át a kerekesszékéből az autósülésbe. Szívesen mutatják neki az üzenőfüzeteket, így a sofőr sokszor előbb értesül a piros és fekete pontokról vagy a jutalommatricákról, mint a szülők.

Azokkal a gyerekekkel is közös nyelvet talál, akik sem beszélni, sem más módon kommunikálni nem tudnak,

és ráérez arra is, ha valamelyikük épp azt szeretné, hogy ne háborgassa senki. A csibészkedésre hajlamos kamaszokkal meg tudja értetni a kocsiban evés, a heves mozdulatok veszélyeit és a biztonsági intézkedések fontosságát. Örömmel teszi be sokadszor is ugyanazt a Dupla Kávé-lemezt, mert a gyerekek nagyon szeretnek az autóban mulatóst hallgatni. Van gyerek, aki sosem beszél, de ha szól az A füredi Anna-bálon, a maga módján rázendít ő is.

Koródi Lajos most is abban látja munkája örömét és értelmét, amiben egykor szállítóként: könnyebbé tenni egy kicsit azoknak a napjait, akiknek az átlagosnál nehezebb élet adatott.

Forrás: Magyar Máltai Szeretetszolgálat

Fotó: Kovács Bence

Magyar Kurír