A legmagyarabb belga jezsuita (világ)hálóval halász – Beszélgetés Thierry Monfils-lal

A Pápa Imavilághálóját, vagyis azt a 175 éves hagyományt, amit a katolikus öreg nénik mindig is hűségesen követtek: rendszeresen áldozni, Jézus Szívének ajánlani magunkat, a Szív útján járni, és imádkozni a Szentatya szándékára.

– Hogyan indult el ez a hagyomány?

– Le Puy-en-Velay városkában (Franciaországban) fiatal tanuló jezsuitákban felgyulladt az apostoli tűz, a vágy az apostoli munka iránt: szerették volna misszionáriusként bejárni a világot. Xavéri Szent Ferencnek, a missziók védőszentjének ünnepén, 1844. december 3-án lelki igazgatójuk, Gautrelet atya azt mondta nekik, hogy egy darabig még tanulniuk kell, de attól még apostolkodhatnak. „Legyetek már most misszionáriusok imátokkal, mindennapi életetek felajánlásával! Imádkozzatok azokért az emberekért, akikkel majd holnap találkoztok!” A diákok erre elkezdtek „imádkozva apostolkodni”.

Egyre többen, családok, plébániák, majd számos egyházmegye ajánlotta fel magát Jézus Szívének, járta a Szív útját és csatlakozott az imaapostolsághoz. Negyven évvel később az imaapostolságnak mintegy 35 ezer helyi központja volt, 13 milliónál több taggal. IX. Piusz pápa hamar jóváhagyta a havi imaszándékokat. 1886-ban pedig XIII. Leó pápa saját havi imaszándékát adta a lelkiségi mozgalomnak.

Az imaapostolság négy alapon nyugszik: ima az Egyház (a pápa) nagy szándékaira, napunk felajánlása, Jézus szent Szíve tisztelete és az Eucharisztia.

– Öt évvel ezelőtt már töltött három hónapot Miskolcon, és utána is szinte minden évben itt volt egy-két hétig. Most mi a célja Magyarországon?

– Az én munkám az, hogy az imapostolságot, vagyis újabb nevén a Pápa Imavilághálóját előmozdítsam. Az imavilághálóért felelős római nemzetközi igazgató asszisztenseként az európai koordinációt végzem, vagyis évente háromszor utazom külföldre, hogy buzdítsam a regionális és helyi koordinátorokat. Emellett Dél-Belgium és Luxemburg imavilághálójának regionális igazgatója is vagyok.

– Magyarországon 1865 óta élt az imaapostolság, Jézus Szíve Szövetség néven; lapja a Jézus Szent Szívének Hírnöke volt, majd az 1920-as évektől A Szív, melyet 1950-ben hatóságilag megszüntettek. Ezzel az imaapostolság központi irányítású működése is megbénult. Hogyan lehet újjáteremteni ezt a lelkiségi mozgalmat?

– Adolfo Nicholas jezsuita generális tíz évvel ezelőtt döntött úgy, hogy újjáteremtjük az imaapostolságot. Öt éve új neve lett: a Pápa Imavilághálója. Ma már megnézhetjük a pápa videóját, amelyet a Facebookon és egyéb közösségi médiafelületeken közzéteszünk. Van egy ClickToPray nevű weboldal és ugyanilyen nevű mobiltelefon-applikáció is, mind-mind arra való, hogy a fiatalokat elérje azokon az utakon-módokon, amelyek a leghatékonyabbak, legismerősebbek az ő számukra. Persze vannak hagyományos, papír alapú imakártyák, és lehet rendszeresen közösségi eseményeket szervezni egy-egy szándék köré, előadást, vigíliát.

Azért jöttem most Koronkai Zoltán atyához, hogy megbeszéljük, hogyan lehetne a magyar katolikusokat is még jobban bevonni. Az iskolában találkozom a hittantanárokkal, hiszen ők is sokat tudnak tenni. Lesznek, akik csatlakoznak a Szív útjához, ehhez a kilenc lépésből álló lelkiségi úthoz, ami tulajdonképpen a szív iskolája. Jézusnak iskolája ez, akinek a szíve nyitott minden emberre. Arra törekszünk, hogy benső világunk mind jobban Jézuséhoz hasonlítson.

Egyébként azért is jöttem, hogy megnézzem, mit tudunk mi, nyugat-európaiak tőletek, magyaroktól tanulni.

– Mi célból tanult meg magyarul?

– 2015-ben kezdtem, és három okom volt erre: sok magyar volt a LaViale közösségben, Brüsszelben, ahol akkor éltem. Aztán háromszor is meghívtak Erdélybe, egy közösségbe, a Fogarasokba, ott is jól jött a magyar nyelv. 2007-ben pedig Erdő Péter meghívott mindenkit a budapesti városmisszióra, és én el is jöttem. Ott kaptam egy könyvet Koronkai Zoli atyától, és akkor rájöttem, hogy Isten szándéka az én magyar tudásommal az, hogy le tudjam fordítani franciára a magyar Üldözött jezsuiták vallomásai című könyvet. (szerkesztette Szabó Ferenc, 1991). Fontos volt, hogy a nyugatiak is megtudják, mik történtek a kommunizmus alatt a jezsuitákkal. Mesélik, hogy amikor Pedro Arrupe generális atya Magyarországra jött, Máriaremetén azt mondta a magyar jezsuitáknak: „Ti olyan sokat szenvedtetek, hogy ti vagytok a római Curia kedvenc rendtartománya.”

– Lefordította franciára Lackfi János Öt seb című kötetét is.

– Igen, öt hosszú verset öt szentről: Szent Ferencről, Szent Pálról, Szent Ágostonról, Árpád-házi Szent Margitról és Remete Szent Antalról. Nagyon szép versek. Érdemes elolvasni.

Különben a magyar nyelv nekem nagyon tetszik, olyan jó tömör, remekül lehet vele időt spórolni: egyetlen magyar szó elég, arra, amihez franciául tizenkét szóra van szükség. Például az „Est-ce que je n'irais pas tout simplement le lui demander?” kérdés magyarul ennyi: „Megkérdezzem?” 

Szöveg: Szelenge Judit/Gimnázium.jezsu.hu

Fotó: Gimnázium.jezsu.hu

Magyar Kurír