A legsötétebb órákban is tudott remélni – Kaszap Istvánra emlékeztek Székesfehérváron

Az emlékmisén a budapesti Kaszap István Alapítvány zarándokai, a Prohászka Imaszövetség tagjai is részt vettek, hogy köszönetet mondjanak az imameghallgatásokért.

A jelen szomorú eseményei a jövőben számos gyümölcsöt hozhatnak – mondta köszöntőjében Tóth Tamás plébános. – Amikor Kaszap Istvánt fiatalon súlyos szenvedések érték, amikor halálán volt, rokonai gyógyulásért imádkoztak Istenhez, és nem hálálkodtak. Az akkori történések azonban más fordulatot vettek. Ma már sokan jönnek sírjához hálát adni, akik közbenjárására meggyógyultak. Amikor életünk nehéz pillanataira utólag rátekintünk, megláthatjuk, hogy azok az üdvösségre vezető utunk állomásai voltak. Ha a múlt megélt eseményei miatt a szomorúság fogságában élünk, csak fájdalmas lehet a jövőnk is, amely félelemmel tölt el bennünket. Érdemes Kaszap Istvánra tekintenünk, akinek hatására ma is meggyógyulnak az emberek. Általa merjünk bizakodva nézni a jövőre, mindarra, ami ránk vár. A jelenben ünnepelünk, és nem a múltban vagy a jövőben. Eltöltünk egy órát annak az embernek a társaságában, akinek élete átértékelődött és ragyogni kezdett. Sokan élvezhettük az ő közbenjárását – fogalmazott a plébános.

Spányi Antal megyéspüspök az adventi időszak sötét és fényességes időszakáról beszélt, mint az emberi élet útjáról. – Az életben van fény, ragyogás, öröm és boldogság, de van sokféle sötétség is, szorongás és félelem – fogalmazott a főpásztor. – Örülünk jó pillanatainkban egymásnak, megsejtjük Isten közelségét és jelenlétét, megtapasztaljuk a kegyelem felemelő, megújító erejét. Máskor pedig minden olyan távol kerül, mintha elhagyott volna az Isten, mintha magunkra maradnánk. Ránk borul a világ minden sötétsége, belevisz abba a sötét éjszakába, amelyet a szentek szinte mind végigjártak. A mi életünkben is sokféle sötétség és szorongás van, sokféle nyugtalanság, fenyegetettség.

A megyéspüspök arra is kitért, hogy Kaszap István családtagjai sem ismerték fel azokban a nehéz órákban, hogy milyen gazdagságot hordoz majd hozzátartozójuk élete az utódok számára.

Fiatalon halt meg, az emberi élet sötétségeit jól ismerte. Szörnyű, fájdalmas betegségekben kellett szenvednie, sokféle kezelést, műtétet kellett elviselnie, és végül Isten kezéből elfogadni a halált. Mégis azt látjuk, hogy életében mindig béke és nyugalom volt. Mert tudta a legsötétebb órákban is, hogy Isten vele van – hangsúlyozta Spányi Antal. – Az advent a reménység ideje, és Kaszap István ezt a reményt mélyen átélte. Arra tanít minket ma is, hogy mi is próbáljuk meg minden nyomorúságunkat, félelmeinket, magunkra maradottságunkat abban a reményben elviselni, amely Isten a kezünket fogva átvezet bennünket a sötétből a világosságba, az atyai ház örömébe.

A szentmise után a papság, a zarándokok, az iskolások, a cserkészek és a hívek – a székesfehérvári megyéspüspök vezetésével – Kaszap István sírjához vonultak, hogy megköszönjék közbenjárását, az imameghallgatásokat, és kérjék Istentől a fiatal hitvalló mihamarabbi boldoggá avatását.

Videó: Somogyi Tamás és Berta Kata

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Berta Kata

Magyar Kurír