A legteljesebb liturgikus énektár - Magyar Graduale már bővített kiadásban is

A római katolikus egyházban a graduále az a liturgikus könyv, amely a pap énekein kívül az összes miseéneket tartalmazza. A Magyar Graduale pedig egy olyan liturgikus énekeskönyv, amely a katolikus egyház hivatalos énekeit magyar nyelven típus antifónákkal megoldva hivatott közreadni. Sikere van, egyre több templomban használják, noha hozzáférni, sajnos, alig lehet: nem azért, mert magán kiadás, hanem mert kellő tőke híján a kinyomtatására csak alkalmanként van lehetőség – leginkább akkor, amikor összegyűlik valamennyi megrendelés. Eddig mintegy háromszáz példánya jelent meg.

A mostani kiadás gazdagabb a 2006-osnál, szerkesztője sok éneket átdolgozott, amellett a bencés rend engedélyével beemelte Szunyogh Xavér Ferenc bencés szerzetes-pap Magyar-latin Misszáléjának, latin és magyar miseszövegeket tartalmazó „misekönyvének” liturgiatörténeti szempontból fontos magyarázatait is. Így a korábbinál teljesebb könyv jött létre, amit Tamus István szép grafikái is ékesítenek.


Latin szövegek magyarra fordítása és típus dallamok alkalmazása a magyar szövegekre, ez volt a fő teendő – fogalmazta meg az utómunkálatok lényegét Dobos Mihály karnagy, a Szent Anna székesegyház kántora, amikor arra kértük, hogy mondja el, miért is fontos az egyháznak egy ilyen gyűjtemény.

- Egyházzenei tanulmányaim során jöttem rá, hogy még mindig hiányos a magyar liturgikus énektár. Ezért úgy döntöttem, hogy ha nincs más, aki elkészítse, akkor elvégzem én ezt a munkát. Így került sor 2006-ban az első Magyar Graduale kiadására, megelőzvén vele a premontrei rendnek a Graduale Hungaricum című művét, amely majdnem olyan, mint az enyém, de, meg kell mondanom, még mindig nem a teljes, nem közli például a szentek emléknapjait és a hétköznapokat. Ez viszont a katolikus egyház Rómában kiadott hivatalos énekeskönyve, a latin nyelvű Graduale Romanum alapján készült. Azt vettem kézbe, és ugyanúgy helyeztem el az énekeket, ahogy a világegyház hivatalos énekeskönyvében vannak. Így született meg egy teljes magyar liturgikus énektár, amely felöleli a kezdőéneket, az olvasmányközi énekeket, az alleluját és az áldozási énekeket, napról napra, az év minden egyes napjára, tekintet nélkül arra, hogy ünnepnap-e vagy sem.

A népénekekkel együtt?
- A népénekek nem kerültek bele. Azért nem, mert azok itt stílusidegenek lennének. A Magyar Graduale énekei ugyanis gregoriánok.

Kivétel nélkül, vagy nagyrészt?
- Kivétel nélkül. Könyvem, így nézve, annyiban különbözik a Graduale Romanumtól, hogy amíg annak nagy gregorián anyaga van, ebben a zsolozsma típus dallamait használtam föl, hogy a nép könnyebben belekapcsolódhasson a liturgiába. Szem előtt tartva és némiképp parafrazálva Szent X. Pius pápa útmutatását, akinek az volt a célja, hogy „a hívek a szentmisét imádkozzák (énekeljék), és ne mise közben imádkozzanak (énekeljenek).” Fontos volt tehát létrehozni egy olyan liturgikus énektárat, amelyet könnyen megtanulhatnak az emberek. Nem kizárva, persze, a latin nyelvű nagy gregoriánt, amelyet képzett énekesek, képzett egyházzenészek csapatából álló kis szkólával lehet megszólaltatni. Még itt, Debrecenben is roppant nehéz azonban egy ilyen csapatot összeállítani olyan személyekből, akik a nagy gregoriánt el tudják énekelni.

A latin nagy gregoriánhoz hasonlítva a Magyar Graduale anyagát nevezhetjük kis gregoriánnak?
- Inkább egyszerűbb gregoriánnak.

Úgy értve egyszerűbb, hogy egyszerűsített?
- Nem, hanem úgy, ahogy Dobszay László zenetörténész egyetemi tanár mondja az egyik helyen, hogy ezek még ősibbek, mint a nagy gregorián énekek. Olyan ősi réteg ez az antifonális zsoltározás, amelyet nagy valószínűséggel már az őskeresztények énekelhettek, amikor a nép még aktívan vett részt a liturgiában. Utána létrejöttek a szkólák, és nehezebb, igényesebb dallamokat kezdtek énekelni akár szólisztikusan, vagy a szkóla által, azok pedig, amik a népre tartoztak, csak a válaszok voltak. A lényeg azonban az, hogy maguk a típus dallamok ősibbek, de nem nevezhetők kis gregoriánnak, mert ezek is gregorián énekek, olyannyira, hogy ezekből nőttek ki a többiek.

Mi az elsődleges egy ilyen munka során: a szöveg vagy a dallam?
- A gregoriánt a legalkalmasabb egyházi éneknek nevezik, még pedig azért, mert a szövege szentírási szöveg, így nem lehet versbe szedni. Ha ugyanis versbe szedem, akkor az már csak egy parafrázis. Ezek az énekek azonban nem parafrázisok, hanem a Szentírásból kivett szövegek. A gregorián dallam viszont talán a legrugalmasabb az ismert dallamok világában. Ez a magyarázata annak, hogy a szentírási szövegeknek a gregorián dallam a legalkalmasabb hordozója. A válaszom tehát az, hogy a szöveg a fontosabb, a dallamok pedig tulajdonképpen sémák, amelyek megvoltak az ember fejében akár az ősi időkben is. Meg kell figyelni a szöveg tagolását, és olyan típus dallamot kell keresni, amely követi azt.

Volt-e szerepe elhatározásában a reformátusok igen gazdag zenei örökségének?
- Hogyne. Amikor 2000-2004-ben egyházzenei tanulmányaim során Debrecenben megismerkedtem a protestáns graduále kinccsel, arra döbbentem rá, hogy református testvéreink ezt a munkát már a reformáció korában elvégezték. Így született meg például az Öreg Graduál, így született meg Huszár Gál énekeskönyve. Nem teljes, hanem a református hitnek megfelelő anyag jött létre. Hogy a csudában létezhet, kérdeztem akkor, hogy a katolikus egyházban, noha a második vatikáni zsinat óta lehet anyanyelvű énekeket énekelni, ezt munkát még senki nem végezte el. Hogy lehet az, hogy a graduále máig nincs meg teljesen, csak részleteiben. Ebből is egy kicsi, abból is egy kicsi, de nem a teljes. S akkor született meg bennem az a vágy, hogy ezt meg kell csinálni. És talán ezért volt jó, hogy Debrecenben tanulhattam, egyrészt, mert tanáromtól, Karasszon Dezső professzortól rengeteget lehet tanulni, másrészt, mert megismerkedhettem a református egyház négyszáz évvel ezelőtt megjelent graduále anyagával, ami ráadásul azért érdekes, mert a reformátusok nem is típus dallamokban gondolkoztak, hanem a nagy gregoriánt ültették át magyarba. Valami csodálatos világ, ami kinyílt előttem, amit addig nem ismertem, noha már huszonvalahány éve a pályán voltam.

Mondhatjuk azt, hogy egyfajta felzárkózásról van szó?
- Igen, mondhatjuk – válaszolta a karnagy.

Magyar Kurír