A lélek paradicsoma – Egy 1700-ban kiadott lövétei imakönyvről

Az 1888-ban épített lövétei római katolikus népiskolában 2019 tavaszán egyház- és helytörténeti kiállítást hoztak létre. A tárlat bővítésének céljából 2021-ben Mihály János helytörténész kezdeményezte a népi ájtatosság és a hitélet helyi emlékeinek – elsősorban a régi, használaton kívül lévő imádságos- és énekeskönyveknek, nyomtatványoknak – az összegyűjtését és azokból egy imakönyv-kiállítás létrehozását. A történész buzdítása és a régi imakönyvek helyi számbavétele nem volt hiábavaló: a szekrények zugaiból, kasztenek fiókjaiból, padlásokon őrzött öreg ládákból előkerült ritkaságok mind jelentős eszmei és kultúrtörténeti értéket képviselnek, és ami legalább ennyire fontos: mindegyiknek megvan a maga saját története.

Háromszázhuszonöt éves lelki táplálék

A gyűjtemény legrégebbi darabja a már említett, 1700-ban kiadott imádságoskönyv, amelyet jelenleg a település egyik legértékesebb kulturális kincseként tartanak számon. A kötet nemcsak vallási tartalma, hanem történeti és személyes vonatkozásai miatt is igazi ritkaság. Teljes címe önmagában is hiteles lenyomata a 18. századi nyelvhasználatnak:

Lelki para­dicsom, mely sok-féle lelki kertekböl öszveszedettetett taplalo gyümöltsfakkal, gyönyörködte­tö viragokkal, elevenitö orvossagokkal. Az-az: különb-különbfele aitatosságokkal, imadsagokkal, litaniákkal, intesekkel es oktatasokkal béültetett. Es most legelöszször a keresztyének lelki vigasztalásokra, gyönyörüségekre, táplálásokra és orvoslásokra, a gyulafejérvari paterek által kinyittattatott. Es a meltosagos groff Zabolai Mikes Mihaly urnak ö nagysaganak istenes költsegevel, a keresztyén lelkeknek elejekbe tétettetett: 1700. esztendöben Boldog Aszszony havának 25-dik napján.

„Paradicsom sommaja”

A könyvre Mihály János nem közvetlenül a célzott gyűjtés alkalmával, hanem még korábban, a plébánia használaton kívüli könyvtárszekrényének egyik fiókjában talált rá.

„Adományozóját nem ismerjük, de a benne lévő bejegyzés megőrizte az egykori tulajdonos nevét. A sérült állapotban fennmaradt könyv 1700-ban, gróf Mikes Mihály költségén, név­telenül és helymegjelölés nélkül – feltehetően Csíksomlyón – jelent meg. A szakirodalom Erdély »lelkes misszionáriusának«, az 1657 és 1719 között élt Baranyi Pál jezsuita prédikátornak tulajdonítja. A címnegyedben egy rövid tartalmi összefoglalás – »Paradicsom sommaja« –, egy ajánlás zabolai gróf Mikes Mihály háromszéki főkapitány és az erdélyi Királyi Tábla ülnöke részére olvasható, ezt követik a kalendáriumok, majd az »Intés a ke­resztény olvasóhoz«” – mondta el Mihály János.

Szülői ajándék volt

A fejezetekre tagolt könyv első része hiányos, illetve az ötödik rész hetedik cikkelye utáni lapok nagyon sérültek, vagy teljesen hiányoznak.

A három és egynegyed évszázados könyvben a következő bejegyzés olvasható: „Ezen könyv az Lövétei Egyed István honvédé Szüleitől kapot ajándék melyért Az Nagy Ur-Isten fizesen Örök BolDogsággal az örökévaloságba. S, aki megkapja ha el talalja ejteni vagy téveszteni adja oda néki mert meg fogja köszöni. Dicsértesék az Ur Jézus szent neve mindörökké Amen.”

„A rendelkezésre álló anyakönyvi adatok szerint az egykori tulajdonos, vagyis a bejegyzést író Egyed István honvéd 1852. március 31-én született Lövétén, és ugyanott hunyt el 1903. június 2-án. Szülei, akik az imakönyvet neki ajándékba adták, idős Egyed István és Páll Mária voltak” – magyarázta a történész.

A gyűjtemény további régi darabjai között szerepel Nyéki Vörös Mátyás Tintinnabulum tripudiantium című műve, Benedict Pictet egyik magyar fordításban fennmaradt kötete, valamint Kájoni János Cantionale Catholicumának harmadik kiadása. Az érdeklődők Lövétén, az egykori Római Katolikus Népiskola épületében tekinthetik meg őket.

Forrás és fotó: Bíró István/Hargita Népe

Magyar Kurír