A lélekben megélt hit az, ami valóban hiteles – Bemutatták az Otthon, otthon című filmet

A bemutatót a május 20-án kezdődött, Szent Ignác megtérésének 500. évfordulója alkalmából meghirdetett jezsuita jubileumi év jegyében rendezték meg. A koronavírus-járvány idején, 2020-ban megtartott csíksomlyói búcsúról szóló zarándokfilm két rendezője Nagy Anikó Mária és Szabó Attila, forgatókönyvírója Lukácsy György. A főszereplő Sebestyén Renáta, a Párbeszéd Háza munkatársa.

A megjelenteket Vízi Elemér jezsuita tartományfőnök köszöntötte az Urániában. Emlékeztetett, hogy a zarándoklat nagyon régi hagyomány, jelen van az Ó- és az Újszövetségben. Amikor úton vagyunk, valami történik az életünkben, sok kérdés felmerül: identitás, otthon, gyökerek. Különleges alkalom, hogy ezt a filmet a Szent Ignác-év megnyitása után néhány nappal tekinthetjük meg. Szent Ignác az önéletírásában mindig zarándoknak nevezte önmagát. Egyes szám harmadik személyben beszélt a zarándokról, aki mindig úton van, nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is.

Vízi Elemér idézte Ferenc pápát: a megtérés úgy történik, hogy párbeszédben vagyunk Istennel, az emberekkel.

A zarándoklat éppen erre vezet bennünket, hogy párbeszédben maradjunk, kimozduljunk a biztonságunkból, megszokásainkból, kitegyük magunkat az ismeretlennek, engedjük, hogy vezessen minket Isten.

A zarándok az, aki tudatosan a cél felé tart. Kívánom, hogy ez a film bennünket is meghívjon, inspiráljon a zarándoklatra, nemcsak fizikailag, nemcsak Csíksomlyóra, hanem lelkileg is indítson el, erősítse meg célunkat, kapcsolatunkat azzal, aki felé tartunk egész életünkben – zárta köszöntőjét a jezsuita tartományfőnök.

Ma már történelem, hogy a világszerte 2020-ban kitört koronavírus-járvány teljesen felforgatta az életünket. A határok lezárása miatt a csíksomlyói pünkösdi búcsúra zarándokolni kívánó százezrek is kénytelenek voltak otthon maradni. Ám így is voltak néhányan, akik útra keltek a Gyimesekből, és elzarándokoltak Szűz Máriához Csíksomlyóra. Közéjük tartozott a gyimesi születésű Renáta is, aki évek óta Budapesten él mint a Párbeszéd Háza munkatársa. Erről a vállalkozásáról szól a dokumentumfilm.

Aki ismeri Renátát, tudja, hogy olyan derű és természetes közvetlenség sugárzik belőle, amit sem tanulni, sem megjátszani nem lehet. Beszéde gyönyörű, ízes. Kántor édesapja székely, édesanyja csángó. Mondhatjuk, hogy beleszületett a hitbe, de ahogyan fogalmaz: szülei soha nem voltak ájtatos hívők, ám ha a szomszéd bajban volt, azonnal segítettek. Hitének fejlődésében nagymamájának kiemelt szerepe volt.

Az alkotók a film elején felvételeket játszottak be a korábbi búcsúkról – a hatalmas, végeláthatatlan tömeg látványa lenyűgöző. Majd látjuk a 2020-as búcsúra menetelő néhány zarándokot, köztük Renátát. Egyszerű, puritán kép, mégis megrendítő: nem a külsőségekben, hanem a lélekben megélt hit az, ami valóban hiteles. Nincsenek ég felé emelt kezek és szemek, révedező tekintetek. Többségükben erős férfiak vonulnak. Mégis érezzük, hogy

ezeknek a zarándokoknak olyan az istenhit, mint a levegővétel, nem tudnak létezni nélküle.

Ebben a világban békésen megfér egymás mellett a templom, illetve a kávézó. Renáta modern fiatal, szeret táncolni, szórakozni, de hitét megtartotta, folyamatosan erősíti.

Felidézi: volt néhány év, amikor nem vett részt a búcsún, mert úgy érezte, nem vallásos esemény, hanem inkább összmagyar népünnepély, de azóta felismerte: nem az a fontos, hogy más hogyan éli meg Csíksomlyót, hanem hogy ő mit érez.

A Mária iránti tisztelet közelebb hozza azt, akit gyakran távolinak, félelmetesnek érzünk. Mária anya, akinek közbenjárásáért bizalommal imádkozhatunk.

A hit és a szülőföld iránti szeretet összekapcsolódik Renátánál. Bár évek óta Budapesten él, vallja: „Renátát ki lehet venni Gyimesből, de Renátából nem lehet kivenni Gyimest.”

A bemutatót követően Süveges Gergő műsorvezető beszélgetett a film alkotóival és szereplőivel.

A film egyik rendezője, Szabó Attila a járványnak „köszönhette”, hogy részt vehetett a film elkészítésében. Székelyudvarhelyen kapcsolódott be a forgatásba, a gyimesi jeleneteket ő vette fel. Renáta magától értetődő természetességgel viselkedett a kamerák előtt. A másik rendező, Nagy Anikó Mária szavaiból kiderült, ő volt a felelős a budapesti felvételekért és a két anyag összeszerkesztéséért.

Lukácsy György forgatókönyvíró felidézte: amikor tavaly tavasszal a járvány miatt leállt az élet, Renáta hazautazott Gyimesbe. Felvetődött, hogy keressenek kontaktszemélyt, aki tájékozatja őket, hogy milyen a helyzet, mi lesz a csíksomlyói búcsúval. Szabó Attila anyagait látva hamar kiderült, hogy Renáta kerül a történet középpontjába. Lukácsy György kiemelte: a feleségével három gyermekük van, és nekik is ugyanaz lesz a dilemmájuk, mint Renátának, csak Madriddal és Londonnal kapcsolatban. Tudják-e őket olyan szellemben nevelni, hogy úgy döntsenek: itthon kell maradniuk.

Sajgó Szabolcs SJ, a Párbeszéd Háza igazgatója rávilágított: a filmbeli zarándokok elindulnak és megérkeznek, oda, ahová eredetileg tervezték.

Ahogyan a tartományfőnök mondta, mindannyian zarándokok vagyunk, nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a földi élet egy út, amelynek során valahonnan valahová tartunk – hívta fel a figyelmet Sajgó Szabolcs.

Renáta leszögezte: számára a film legnagyobb élménye az, hogy mennyi ember veszi körül és milyen sokan szeretik.

A főszereplő hírportálunknak elmondta, hogy ki kellett lépnie a komfortzónájából, mert nem nagyon szokott hitbeli dolgokról beszélni. A zarándokút közben lelkileg mélyre ásott magában, olyan kérdések is megfogalmazódtak benne, melyek a hétköznapokban nem nagyon jönnek elő. Örömmel töltötte el, hogy az otthoniak milyen szívesen vállalták a szereplést a filmben. Gyönyörű hozománynak tartja azt is, hogy tíz év múlva nagyon szép lesz majd visszanéznie a filmet családjával, barátaival.

Megkérdeztük Nagy Anikó Mária rendezőt is, aki felidézte: Lukácsy György szívügye volt, hogy elkészüljön ez a film, ő kereste meg ezzel. Keresték a szereplőket, és mivel Renáta gyimesi, bár évek óta Budapesten él, felkérték a szereplésre. Hamar kiderült, hogy ideális választás volt.

A forgatás egészen különleges körülmények között zajlott, az egyik stáb Szabó Attilával forgatott Székelyudvarhelyen: a búcsú előtti jeleneteket, illetve magát a búcsút; Nagy Anikó Mária pedig a budapestieket, egészen más stábbal. Az utómunkálatok teljes mértékben a fővárosban zajlottak.

A rendezőnő elmondta azt is, remélték, hogy a film nem lesz ájtatoskodó. Renáta hitelesen képviselte azt az örökséget, amit magával hozott a családjából. Belekerült egy teljesen más, modern világba, de az ő személyiségében ez a kettő harmonikusan egymásra talál: egyik sem üti a másikat, szépen összesimulnak.

Renáta úgy jellemezte a saját vallásosságát: „nem oltármászó”. A hit ott él benne, nagymamájától, az egész Gyimes völgyéből ezt hozta, de ettől ő még egy modern lány, aki éli a mindennapjait.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír