A lelkek építője volt – Isten szolgája Hám János püspökre emlékeztek a szatmárnémeti székesegyházban

A szentmise bevezetőjében Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök úgy emlékezett Hám János püspökre, mint az egyházmegye nagy formálójára.

Hám Jánost elsősorban nem építkezései tették ismertté, hanem az a belső tartás és tekintély, amellyel a hívek szemében már életében az életszentség példájaként állt – szögezte le a főpásztor. Kifejezte meggyőződését, hogy Hám János már az üdvösség boldog állapotában van, ugyanakkor a boldoggá avatás lenne az Egyház hivatalos elismerése ezen hitre. Hám János alázatos ember volt, aki alázatosságában talán nem törekedne arra, hogy az oltárra emeljék, de ha az Úr hívja őt e szolgálatra, készséges lélekkel mond igent az isteni akaratnak. Ezért bátran kérjük Hám Jánost, hogy járjon közben értünk, és közbenjárására történjen csoda, hogy az Egyház mielőbb boldoggá avathassa – mondta bevezetőjében Schönberger Jenő püspök.

A szentmisén Fanea József püspöki titkár mondott szentbeszédet, melynek kezdetén egy személyes történeten keresztül világított rá arra, hogy sokszor gépiesen mondjuk el a szentmise utáni imát, amelyben Hám János boldoggá avatásáért fohászkodunk, holott e könyörgés célja, hogy szívből jövő szándékokat fogalmazzunk meg, és valóban kérjük az ő közbenjárását.

Hám János püspök egyszerű és alázatos ember volt, aki a forradalom idején is a béke és a józan mérlegelés embere maradt, ezért mindkét oldalról támadások érték. A forradalom után a nép hálátlansággal válaszolt, bár a főpásztor egész életét az oktatás, az egészségügy és a közösségi intézmények fejlesztésének szentelte, népe jólétének előmozdításán fáradozva – emlékeztetett prédikációjában Fanea József. – A szent életű főpásztor ezekben a támadásokban felismerte a szenvedés értékét.

Nagysága abban áll, hogy képes volt túllépni a támadásokon, és szeretettel válaszolni; felajánlotta testi és lelki fájdalmait azokért, akiket Isten rábízott. Így szolgálták szenvedései az egyházmegye lelki épülését. Hám János ezért példa ma is minden szenvedő számára, hogy szenvedéseinket ajánljuk fel másokért, hisz a lelki sebek, a hűtlenségek és árulások – legyenek azok családban, barátságban vagy munkatársi kapcsolatokban – mindannyiunk életének részei.

Elmélkedése végén a püspöki titkár a székesegyház kupoláján látható freskóra irányította a figyelmet, amelyen a fiatal Jézus látható, aki a templomban tanít – s mellette megjelenik hallgatóként Hám János püspök is. Ez a jelenet szimbolikusan fejezi ki Hám János lelkiségét: Isten szavára figyelni, és azt tettekre váltani – hangsúlyozta a szónok. – Szentsége nem látványos csodákban, hanem mély istenkapcsolatában és evangéliumi hűségében mutatkozott meg. Kérhetjük Hám János közbenjárását, de ő csak akkor jár közben értünk, ha mi magunk is törekszünk élő istenkapcsolatra.

Mindennapi ismétlődő imáink, ha azok számunkra megszokottak is, nem haszontalanok, mert alakítanak bennünket. Ne csak megszokásból végezzük, hanem engedjük, hogy áthassanak minket – buzdított szentbeszédében Fanea József atya. – Ezek az imák, akárcsak egy jó könyv, mélyen formálhatják szívünket. Így imádkozzuk a szentmisék végén azt az imát is, amelyben kérjük Istent, hogy Hám Jánost mielőbb a boldogok között tisztelhessük, mert ez az ima minket is alakít.

A szentmise végén Schönberger Jenő püspök köszönetét fejezte ki Fanea Józsefnek a prédikációért, majd a koncelebráló paptestvérekkel és ministránsokkal együtt Hám János püspök sírjához vonultak, ahol együtt imádkoztak a szent életű főpásztor mielőbbi boldoggá avatásáért.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír