A lét tágasságára vezetni a diákokat – Te Deum a Szombathelyi Egyházmegye iskoláiban dolgozóknak

Hálaadó szentmisére gyűltek össze az egyházmegye katolikus iskoláiban dolgozók. A Te Deum főcelebránsa Székely János püspök volt, aki a szentmise elején arra hívta fel a figyelmet, hogy egyházi iskoláink az egyházmegye legnagyobb kincsei közé tartoznak. Ahogy Szent István király a legnagyobb kincsét, Szent Imrét a legokosabb és legszentebb papjára bízta, úgy nagyon sok mai szülő is hasonlóképpen érez: az élete nagy kincsét, a gyermekét ránk bízza, mert úgy érzi, itt van a legjobb kezekben. Kevesebb itt a csúnya szó, a durvaság, emberségre, önlegyőzésre, értékekre tanítanak, arra, hogy az élet igazi értelmét keressük. János püspök atya arra biztatott, hogy alapos tudást, gondolkodási és döntési képességet ajándékozzunk a ránk bízottaknak. Szentbeszédében arra tanított minket, hogy nevelni ilyesmit jelent: a szűkös, szubjektív érzések, a szűkös emberi világ sátrából a lét tágasságára, teljességére vezessük a diákokat. Nevelni latinul ennyit jelent: educare, vagyis kivezetni. Azokhoz a tágasabb kérdésekhez vezessük a tanulókat: Miért vagyok? Honnan van a világ? Van-e ennek a létnek oka és van-e célja? Mit kell tennem? Merre van az igazi boldogság?

Olyan emberré lenne jó nevelni a gyermeket, aki a léte nagy kihívására választ tud adni. Ember vagy, arra születtél, hogy szeress! Akkor szép az életed, ha megtanulod a szeretet tudományát! Megtanítani szeretni, mélyen gondolkodni, felfedezni a valóságot, az igazságot. Az ember a lelke mélyén sejti és tudja az Isten közelségét. Ahogy egy ateista mesélte: „Gyakran kiülök a város szélén egy dombra. Úgy érzem, valaki hallja, amit mondok.” Teljesen ateista ember érzi, sejti, tudja, hogy a léte legmélyén valaki más jelen van, hogy őelőtte éli az életét, hogy ő ismeri az élete fájdalmait, örömeit. Egy tanmese szerint elkezdenek hinni egy nagyon bölcs, ügyes zongoraművészben a zongorában élő egerek. Jön egy felvilágosult egér, aki azt mondja: „Felejtsétek el a zongoraművészt. Itt fémhuzalok vannak, azok rezegnek, nincs itt semmifajta zongoraművész.” A zongoraművész rendíthetetlenül, gyönyörűen játszott tovább.

A mai ember gyakran így gondolkodik. Elfelejti a zongoraművészt, csak a DNS-láncokat látja. Mi az egyházi iskoláinkban azt mondjuk: vedd komolyan az életedet, minden döntésedet, a házasságodat, gondolataidat és tetteidet. Mindennek van beteljesedése. Igazi, hiteles boldogságot hoz mindez a gyermek életébe. Igazi emberi élet Isten szeretete nélkül nincs. Szeretnénk ragyogó, csillogó szemű gyermekeket nevelni. Sátorból kivezetni a lét teljességébe, tágasságába. Rádöbbenni arra, hogy szeretetre születtünk, s hogy az életünket odaadjuk.

A szentmise után Tálas József, a helyi Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatósága (EKIF) igazgatójának évzáró gondolatait hallgathattuk meg. A tanév során egyházmegyei intézményeinkben 3370 gyermek és 453 pedagógus végezte munkáját.

Intézményvezetői megbízatások átadására is sor került. A Boldog Batthyány László Katolikus Általános Iskolából Kiskós Kitti igazgatónő, a Boldog Brenner János Óvodából Pintérné László Ildikó igazgatónő, a Boldog Brenner János Általános Iskola és Gimnáziumból Englert Zsolt igazgató úr vehette át a megbízólevelét.

A Szent Gellért-díjak átadása volt a templomi jelenlétünk utolsó mozzanata. A Szent Gellért-díj ezüst fokozatát Kovács Ferenc tanár úr, arany fokozatát pedig Kovács Attila tanár úr, Németh Zsuzsanna Mária tanárnő, Nagyné Horváth Edit tanítónő, Szalai Ferenc Jánosné tanárnő és Ernyey Tiborné tanárnő kapták.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír