A Leuveni Katolikus Egyetemen fedezték fel az Ómagyar Mária-siralmat egy régi kódexben

V. Márton pápa 1425. december 9-én adta ki a Sapientiae immarcessibilis (Hervadhatatlan bölcsesség) kezdetű bulláját, amely mintegy válaszként született a Brabanti Hercegség fővárosa, Leuven; IV. János, Brabant hercege és a város papsága kérésére, melyben egyetem alapításáért folyamodtak az egyházfőhöz.

Kezdetben az egyetem négy karból állt: bölcsészettudományi, kánonjogi, polgári jogi és orvosi karból. Hét évvel később, 1432-ben a pápa engedélyezte a teológiai fakultás létrehozását is. Alig egy évszázaddal alapítása után az egyetemnek már mintegy kétezer hallgatója volt, és köztük oly nagy elmével is büszkélkedhetett, mint a jeles Rotterdami Erasmus, aki 1516-ben Leuvenben jelentette meg angol humanista barátja, Morus Tamás Utópia című híres művét. Egy évvel később ő alapította meg a leuveni egyetemen, „az új tudás európai iskolájában” a Collegium Trilingue-t, a háromnyelvű kollégiumot a görög, a latin és a héber nyelv tanulmányozására. 

Az egykori leuveni diák nevét viselő mai Erasmus-program az Európai Bizottság egyik legsikeresebb és legismertebb programja,

mely mostanáig több mint 2,5 millió egyetemi hallgató külföldi tanulmányait tette lehetővé Európában, köztük sok magyar diák leuveni tanulmányait is.

Az egyetem tanárai jelentős részt vállaltak a reformációra adott mértékadó katolikus válasz megteremtésében. A francia forradalom nyomán, 1797-ben meghirdetett eszme, a „ratio”,

a felvilágosodott ész ellenében felszámolták az egyetemet, ám a belga püspökség 1834-ben újraalapította.

Az egyetem híres könyvtára az első világháborús német invázió során 1914-ben leégett, de amerikai pénzből újjáépítették, majd a sok nemzet adományozása révén ismét kibővített könyvtár 1940-ben ismét háborús tűzvész áldozata lett.

A Leuveni Katolikus Egyetem alapításától fogva egységes intézmény maradt egészen 1968-ig, amikor is két különálló egyetemre oszlott: a flamand nyelvű egyetemre (Katholieke Universiteit Leuven) a régi leuveni belvárosi székhelyén és a francia-vallon nyelvű egyetemre (Université Catholique de Louvain) az újvárosban, Louvain-la-Neuve-ben, amely körülbelül 24 kilométerre fekszik Leuventől. Mára a leuveni egyetem óriási kutatóközponttá vált, mely nagyarányú fejlesztések révén egyike Európa első tíz egyetemének, a maga több mint 60 000 hallgatójával és 10 000 oktatójával.

A Leuveni Katolikus Egyetem legismertebb magyar vonatkozása egyik legértékesebb nyelvemlékünk, az Ómagyar Mária-siralom, amelyet még a flamand és a vallon rész szétválása előtt, 1922-ben fedeztek fel az egyetemi könyvtár anyagában, az úgynevezett Leuveni kódexben. A szétváláskor páros-páratlan katalógusszámbeli szétválasztás nyomán a kötet a vallon intézménybe került. Minthogy a kiváltására szánt csereanyag magyar részről a flamand könyvtár számára gyűlt össze, ezért

Muzslay István jezsuita tanár, az egyetem híres közgazdaságtan-professzora – a Pápai Társadalomtudományi Akadémia tagja – előbb visszacserélte a könyvet a flamand könyvtár számára, majd végül a flamand könyvtár cserélte el az Országos Széchényi Könyvtárral.

A Leuveni Katolikus Egyetemen híres személyiségek tanultak, mint például Adriaan Florenszoon Boeyens, a későbbi VI. Adorján pápa, az említett Rotterdami Erasmus humanista tudós, Rembert Dodoens botanikus, Justus Lipsius holland jogfilozófus és filológus, Gerardus Mercator térképész, Andreas Vesalius németalföldi orvos, anatómus, akit a modern anatómia megteremtőjének tartanak; a 17. századi Cornelius Jansen, a róla nevezett janzenizmus nevű lelkiségi iskola alapítója; a 20. századból Christian de Duve biológus, a fiziológiai és orvostudomány 1974-es Nobel-díjasa; a liberális felfogású Edward Schillebeeckx domonkos teológus; a perui Gustavo Gutiérrez teológus, a felszabadítási teológia megalapozója; Georges Lemaître csillagász, az ősrobbanás-elmélet megalkotója és a Kapuvárról származó bankár, tőkepiaci szakértő, „az euró atyja”, Lámfalussy Sándor.

Forrás: Vatikáni Rádió/Wikipédia

Fotó: Wikimedia Commons; Vatican Media

Magyar Kurír