Líbia biztonsági helyzetének válsága megnyitotta a Száhel-övezet kapuit a terrorizmus előtt

Az interjúban az érsek hangsúlyozza: A Száhel-övezetben a terrort gyakorló fegyveres csoportok elszaporodása a Líbiát sújtó biztonsági válság következménye. A „dzsihadisták” jelzőt pedig nem szabad ilyen bandákhoz kötni, ahogyan azt Nyugaton gyakran teszik, különösen azért, hogy ne keverjük össze ezeket a csoportokat a muszlimokkal, akik szintén áldozatai az erőszaknak és a visszaéléseknek.

– Milyen az Egyház helyzete Beninben?

– A Katolikus Egyház Beninben növekszik és fejlődésben van. Egyre több a megkeresztelt, és a laikusok különböző közösségeket, mozgalmakat és imacsoportokat hoznak létre és aktívak benne. Az egyházmegyémben például számos laikusokból álló társulás működik, amelyek részt vesznek a lelkipásztori szolgálatban, a plébániákon és szociális területeken, vagy különböző az egyházi intézményekben, például az egészségügyi központokban, iskolákban és a befogadóközpontokban.

– Beninben nemrégiben történt az a tragédia: 35 ember meghalt egy illegális üzemanyagraktár robbanásában. Mit tud erről mondani nekünk?

– Nem ez az első ilyen baleset, többször is történt már emberéletet követelő baleset. Azok, akik Nigéria és Benin között üzemanyag-csempészettel foglalkoznak, az üzemanyagot az otthonukban rejtik el, veszélyes helyzetet teremtve ezzel saját maguk, családjuk és szomszédaik számára is. Az illegális kereskedelmi egységek, amelyek a csempészett üzemanyagot értékesítik, nem tesznek óvintézkedéseket, így az ilyen balesetek nap mint nap megtörténhetnek, áldozatokkal járnak és anyagi károkat okoznak.

A kormány törvényt fogadott el az üzemanyag-csempészet megakadályozása érdekében, és megpróbál ellenőrzést gyakorolni az illegális, út menti értékesítési pontok visszaszorítása érdekében, miközben a szabályosan működő benzinkutak számát megnövelik. De ez még mindig nem elég erőfeszítés.

Az alapvető probléma továbbra is a szegénység, amelyben a lakosság nagy része él:

mivel nincs stabil munkalehetőségük, sokan az ilyen illegális tevékenységekhez fordulnak, megfeledkezve az ezzel járó kockázatokról. Ezért munkahelyeket kell teremteni, hogy elkerüljük ezeket a drámákat.

– A szegénység miatt a migráció jelensége Benint is érinti?

– Fiataljaink munkakeresés céljából elsősorban a szomszédos országokba, Nigériába és Elefántcsontpartra vándorolnak. A sivatagi, majd a földközi-tengeri migrációs útvonalakon nem sok benini van, de a fiataljaink folyamatosan munkát keresnek. Ez a fő kihívás, amellyel országunknak szembe kell néznie.

Amíg a vezetőink nem tesznek lépéseket a fiatalok életkörülményeinek javítása érdekében, addig mindig olyan drámákkal fogunk szembesülni, mint amilyeneket most átélünk.

– Egy másik probléma, amellyel az országnak szembe kell néznie, az északról beszivárgó dzsihadisták.

– Az egész Száhel-övezetben elszaporodtak a terrorista csoportok.

Nem beszélnék dzsihadistákról, amely kifejezést a muszlimok nem fogadják el, mert ők maguk is harcolnak ezek ellen a terroristák ellen, akik őket is fenyegetik.

A fegyveres csoportok elszaporodtak az egész Száhel-övezetben (a Szahara déli részén található terület, ahol az év nagy részében szárazság tombol, a felszin alatti vizek egyre mélyebben raktározódnak, a kutak kiszáradnak, és a területet élelmezési krízis sújtja – a szerk.), különösen azután, hogy Líbia biztonsági helyzete katasztrófálissá vált, ami megnyitotta az utat ezeknek a terroristáknak. Észak-Beninben számos olyan támadás történt, amik a katonáink között is áldozatokkal jártak. A kormány biztosított minket arról, hogy biztonsági intézkedéseket hozott annak megakadályozására, hogy a terroristák betörjenek hozzánk, és olyan károkat okozzanak, mint Mali, Burkina Faso vagy Niger esetében. De ez nagy aggodalomra ad okot a lakosság körébenn.

– Lehet az ökumenikus és vallásközi párbeszéd a béke eszköze?

– Beninben hálát adunk az Úrnak, hogy békében élünk a vallási felekezetek között. Általában jó a kapcsolat a keresztények, a muszlimok és a törzsi vallások hívei között. Amikor politikai eseményekhez kapcsolódó népfelkelések vannak, a vallási vezetők összejönnek, hogy kommunikációs stratégiát dolgozzanak ki, hogy együtt szólítsanak fel a békére, és elősegítsék az egyetértést és a társadalmi kohéziót. A vallási vezetők közötti kohézió lehetővé teszi számunkra, hogy együtt keressük az igazságosságot és a békét, különösen akkor, amikor társadalmi és politikai válságokon megyünk keresztül.

Forrás: Fides

Fotó: Cotonou Főegyházmegye

Kuzmányi István/Magyar Kurír