A loretói litánia képes imalapjai

A litánia elmondását megkönnyítendő az invokációk sorrendjét kis képes imalapok mutatják. A képek alapján könnyen felidézhetők az olyan kifejezések, mint az Igazságnak tükre, Bölcsességnek széke, Lelki tiszta edény, Titkos értelmű rózsa, Torony, Aranyház, Frigynek szent szekrénye, Mennyországnak ajtaja, vagy a Hajnalcsillag.

A hagyomány szerint Szent Ilona császárné a Szent Család názáreti háza fölé hatalmas templomot építtetett, amelyet a Palesztinát elfoglaló törökök leromboltak. A Szent Háznak (Casa Sancta) azonban nem esett bántódása, mert az angyalok a levegőbe emelték, és 1291 májusában elhozták az akkori Magyarországhoz tartozó dalmáciai Tersattóba. A helybeli keresztények elbizakodottsága miatt azonban három évvel később – 1294. december 10. napján – az angyalok továbbvitték azt, s letették a Recanati melletti babérfaligetbe, melynek neve Lauretum, olaszosan pedig Loreto.

Szűz Mária názáreti háza két részből állt: az egyik egy sziklába vájt barlang, amelyet a mai napig tisztelnek a názáreti Angyali Üdvözlet-bazilikában, a másik pedig az eléje épített ház. A ház ezen első része került Loretóba.

A Názáretben végzett régészeti kutatások, a Szent Ház fundamentumának és altalajának vizsgálata, valamint nyelvészeti és ikonográfiai tanulmányok alapján egyre inkább beigazolódni látszik az a feltevés, hogy a Szent Ház köveit hajóval szállították Loretóba az Epiruszban uralkodó Angeli család kezdeményezésére (Angeli = angyalok). Egy 1294 szeptemberéből származó dokumentumból tudjuk, hogy Niceforus Angeli epiruszi despota, amikor férjhez adta Ithamar nevű lányát tarantói Fülöphöz, II. Anjou Károly nápolyi király negyedik fiához, gazdag nászajándékot küldött vele, amelynek részei voltak „a mi Asszonyunk, az Isten Anyja Szűz Mária házából hozott megszentelt kövek” is.

A 17. századtól Európa-szerte megjelentek a Casa Sancta másai, amelyeknek oltárán az ősképhez érintett loretói kegyszobor másolata állt. Magyarországon Lorettomban, az aradi vártemplomban, Győrött a kármelita templomban, Gyulafehérváron, Kolozsvárott, Malackán a ferences templomban, Pozsonyban a ferences templomhoz építve, Körmöcbányán a ferences templom mellett, Teplicskán (a sasvári kegytemplom közelében) a templomhoz épített kápolna a legjelentősebbek.

A loretói Szűzanya tiszteletét szolgálja a Budavári Nagyboldogasszony-templom, a Budapest-Felsővízivárosi Szent Anna-templom, a gyulai és a sárospataki plébániatemplom, illetve a székesfehérvári Nepomuki Szent János-plébániatemplom Mária-kongregációs kápolnája. Héderváron a kastély, Aradon a vártemplom, Máriabesnyőn a kegytemplom, Gyulafehérvárott és Kolozsvárott a ferences templom, Eperjesen az egykori minorita templom mellékoltárain találhatók a loretói kegyszobor másolatai.

A Boldogságos Szűzhöz intézett litániák első nyomai a 12. században tűntek fel. Kiemelkedik ezek közül a Párizsban fönnmaradt, 1200 körül összeállított rímes litánia, mely valószínűleg a bizánci szertartás akathiszt himnuszának hatására készült. A 13–16. század között számos terjedelmes Mária-litánia keletkezett, s ezekből a 16. században alakult ki a loretói litánia. A Szűz Máriát köszöntő és segítségül hívó imádságot – a litánia elnevezés a görög litaneuó (könyörgök) szóból származik – szombat esténként nyilvánosan imádkozták Loretóban, a bazilikában lévő Szent Házban. 

A loretói litánia alapformája: 48 (12×4) invokáció, a Szűzanya 48 megszólítása. Ebből 13 Isten szűz Anyját, 5 az erények hordozóját, 13 az ószövetségi előképekben jövendölt Máriát, 5 az oltalmazót, 12 a királynőt szólítja meg, segítségét kérve: „Könyörögj érettünk!” A Boldogságos Szűz megnevezései részben a Szentíráson alapulnak, részben még bizánci eredetűek.

A litánia szövege az elmúlt évszázadokban fokozatosan bővült. IX. Piusz pápa a szeplőtelen fogantatásról szóló dogma kihirdetése után elrendelte, hogy az „Áteredő bűn nélkül fogantatott királyné” megszólítást is vegyék bele a litániába. XV. Benedek pápa az I. világháború alatt a „Béke királynéja” könyörgést is beiktatta a szövegbe. Nekünk, magyaroknak XIII. Leó pápa engedélyezte a „Magyarok Nagyasszonya” megszólítás besorolását a litánia végére. 1950-ben a „Mennyekbe felvett királyné” megnevezés is bekerült a titulusok közé. A II. Vatikáni Zsinat után VI. Pál pápa elrendelte, hogy a zsinat mariológiájával összhangban Máriát mint az „Egyház anyját” is kérjük ebben a közös imádságban.

Nyomtatásban először 1558-ban jelent meg Németországban, valószínűleg Kanisius Szent Péter kiadásában, aki Loretóban járva hallotta az imádságot. VIII. Orbán pápa a 17. század végén egyetemes használatra rendelte el e litániát a különböző helyi Mária-litániák helyett. Franz Xaver Dornn Lauretanische Litaney című, 1749-ben Augsburgban nyomtatott könyve gyakorlatilag a Klauber-fivérek szimbólumokkal teli metszetillusztrációinak sorozata. A loretói litánia első magyar nyelvű kiadása 1772-ben, Bécsben jelent meg, Isten' annyának, a' Boldogságos Szeplőtelen Szép Szűz Máriának Lórétomi Litániában lévő nevezetek' rendin folyó dicsérete címmel. Szerzője a művelt erdélyi udvari tanácsos, Cserey Farkas volt. Nem véletlen, hogy a szimbolikus megszólítások szemléltetése miatt e kötetben is találunk képeket: Jacob Adam míves rézmetszeteit. 

Az augsburgi Martin Engelbrecht, korának egyik legkiemelkedőbb és legfoglalkoztatottabb barokk rézmetszője, nyomdásza és kiadója a 18. század első felében rézbe metszette a loretói litániát, 1750-ben pedig Gnadenreiche Bildnus Mariae zu Laureto címmel a loretói Mária-képet is.

Egy évszázaddal később – 1838-ban – a neves prágai Rudl rézmetsző dinasztia egyik tagja, Joseph alkotta meg Bildliche Darstellung der lauretanischen Lytaney címmel azt az imalapot, amelyen a képek alatt az invokációk már szövegesen is szerepelnek.

Szerző: Perger Gyula

Fotó: Győri Egyházmegyei Gyűjteményi Központ

Forrás: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír