A Louvre-ban láthatók ősztől a párizsi Notre-Dame kincsei

A párizsi Notre-Dame kincsei a kezdetektől Viollet-Le-Ducig című kiállítás október 18-tól 2024. január 29-ig várja majd a látogatókat a világ legnagyobb múzeumában. Mintegy 120 műkincs – liturgikus tárgyak és öltözetek, ereklyetartók, kéziratos könyvek – szerepelnek a tárlaton, mielőtt az újranyitásra visszaszállítják őket a székesegyház Jean-Baptiste Lassus és Eugène Viollet-Le-Duc által 1845 és 1850 között a kincstár számára épített neogótikus sekrestyéjébe.

A kincstár hírnevét az ott őrzött Krisztus-ereklyéknek, a Szent Koronának, azaz a töviskoszorúnak és a hagyomány szerint Jézus keresztje egy darabjának köszönheti, amelyek I. Napóleon császársága idején kerültek a Sainte-Chapelle-ből a Notre-Dame-ba. A kincstár nevezetes a francia ötvösművészet 19. században összegyűjtött remekeiről is.

Az első párizsi püspökség 3. századi megalapítása a hagyomány szerint Szent Dénes nevéhez fűződik. Első épületének története bizonytalan, mindössze annyi ismert, hogy a 9. században szentelték fel a Szűzanya (Miasszonyunk) tiszteletére, de a kincstárral kapcsolatos első emlékek a 6. századra nyúlnak vissza. Annyi biztos, hogy a 9. században kerültek ide Párizs egyik első püspökének, a 4. században élt Szent Marcelnek a normann inváziók elől kimenekített ereklyéi. Röviddel 1100 után Jézus keresztjének egy darabját küldte Párizsba Jeruzsálemből Anselmus kanonok, a Szent Sír templomának papja és kántora.

1160 táján Maurice de Sully, Párizs püspöke fogott az új székesegyház megépítésébe. A történelem során a középkori kincsgyűjtemény elveszett, csupán néhány illusztrált kéziratos könyv és egy antik achátváza – Bajor Izabella francia királyné 1425-ből származó ajándéka – maradt fent.

Az 1343 óta fennmaradt leltárok tanúsága szerint az adományozók királyok, hercegek, püspökök és kanonokok voltak, akik a székesegyház iránti hálájukat fejezték ki az adományokkal.

A kincstár értékes illuminált kéziratokat is tartalmaz, ezek között van egy 13. századi imakönyv, amely előtt a püspökök és a kanonokok esküt tesznek a felszentelésükkor. A kiállításon bemutatnak egy  16. századi pásztorbotot is, amelyet Rosso Fiorentino olasz művész rajza alapján egy aranyműves készített. Az e század második felének vallásháborúi nagy pusztítást okoztak a kincstárban, majd XIV. Lajos uralkodása alatt ismét virágzásnak indult. Ekkor – 1708-ban – készült II. Claude Ballin ötvös műve, az aranyozott ezüst „nagy nap” ostyatartó, amely szintén látható lesz a kiállításon.

1789. november 2-án aztán az egyházi vagyont államosították, a „fölösleges” vallási tárgyakat elkobozták és beolvasztották. Amikor Napóleont a Notre-Dame-ban 1804-ben megkoronázták, visszaszolgáltatták a székesegyháznak azt, ami fennmaradt az ereklyék közül, így a töviskoronát is.

1843-ban Jean-Baptiste Lassus és Eugène Viollet-Le-Duc nyerte meg a székesegyház helyreállítására kiírt pályázatot, a kincstár 1854-ben került a mostani helyére, az erre a célra épült neogótikus sekrestyébe, ahonnan a 2019. április 15-i tűzvész idején sikerült épségben kimenekíteni a kincseket.

Forrás: MTI; Aleteia.org

Fotó: Wikimedia Commons; DPA

Magyar Kurír