A lovasi Szűz Mária neve plébániatemplom – Érsekségi ékességek (127.)

A templomot Szűz Mária szent nevének (festum nominis Beatae Mariae Virginis) tiszteletére szentelték. Szűz Mária nevét a középkor folyamán különböző napokon ünnepelték. Az egész Egyház számára a 17. század végén rendelte el az ünnepet Boldog XI. Ince pápa, annak emlékére, hogy 1683-ban a keresztény seregek győzelmet arattak a Bécset ostromló török seregek felett, amit Szűz Mária közbenjárásának tulajdonítottak, akinek a passaui kapucinus kolostor Mariahilf (Mindenkor Segítő Szűz Mária) -kegyképe előtt I. Lipót császár (1657–1705) a győzelemért imádkozott. Ezt követően megnőtt a kegykép tisztelete, és gyorsan terjedt az új ünnep is.

A 18. században a betelepített németek, de a magyar kamarai telepítések is szívesen választották az új templomok, kápolnák titulusául Szűz Mária nevét, és az oltárképnek gyakran a Mariahilf-kegykép másolata lett. A Veszprémi Egyházmegye területén Lovason kívül számos templomot szenteltek tiszteletére (többek közt Adásztevel, Csehbánya, Csetény, Hegymagas, Jásd, Kéthely, Lesenceistvánd, Nemeshany, Pápateszér, Szigliget, Taliándörögd, Tótvázsony, Vonyarcvashegy, Zalaszabar).

Az ünnepnap kezdetben a Kisboldogasszony (azaz Mária születése) nyolcadába eső vasárnapra esett, a 20. század elején X. Piusz pápa helyezte át a törökök feletti győzelem napjára, szeptember 12-re.

A ma álló lovasi templom a település központjában, kis kiemelkedésen, kerítéssel körülvett templomkertben áll. Nyugati tornyos, egyhajós, egyenes szentélyzáródású templom, északi oldalához újabb építésű sekrestye tapad. Barokk berendezési tárgyai a boltozott szentélyben a főoltár a diadalív északi oldalán késő barokk fa szószék, a hajóban a padok.

A középkori templomról kevés történeti adattal rendelkezünk. A település első említése 1290-ből való, ekkor káptalani birtok; 1520-tól a Gyulafi-családé volt, majd 1629-ben visszaszerezte a káptalan. A középkori egyházat egyetlen 1499. évi adat említi. A reformátusoktól 1754-ben foglalta vissza a káptalan, és felújítást követően Szűz Mária neve tiszteletére szentelték. 1771-ben tetőjavítást végeztek, a hajó megromlott boltozata helyén síkfödém készül. 1910–1911-ben romantikus, historizáló formában építették át.

1966–1968 között külső tatarozásra került sor. Az 1980-as évek végére azonban ismét felújításra szorult a templom. Lovas ekkor Alsóörs filiájaként Körmendy József felsőörsi prépost-kanonok, alsóörsi plébános, történész, a püspöki levéltár igazgatója gondozása alatt állt. Az akkor kissé jellegtelen, összhatásában historizáló épület egyszerű tatarozása azonban hamar fordulatot vett. Körmendy József a már megkezdett munkák felügyeletére Messinger Géza építészmérnök, címzetes egyetemi tanárt kérte fel, akinek javaslatára és közreműködésével alapos felmérés készült.

Bár a szakirodalom a templomot barokk eredetűnek tartotta, környezetében azonban már a századfordulón, majd 1965-ben temetkezések maradványai kerültek elő, ami középkori templom jelenlétére utalt, ezen túlmenően Koppány Tibor építészeti formák és arányok alapján feltételezte, hogy a fennálló épület középkori eredetű.

Körmendy József kezdeményezésére az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) biztosított kutató és restaurátor munkatársakat. Így kapcsolódott be a munkába László Csaba régész és Somorjay Selysette művészettörténész. Az első kisebb szondázás nyomán a falakon mutatkozó részletek már igazolták a középkori eredetet. Ezért kérték a veszprémi múzeumtól szakember kiküldését. Rainer Pál régész egy elsődleges, majd kibővített megfigyelés, illetve feltárás során az északi bővítmény alapfalait és temetkezéseket tárt fel, és részt vett a falkutatásban.

A kutatás feltárta: a hajó déli kapuját és két ablakát; északi falán befalazott kőkeretes bejáratot; a szentély északi falában a románkori kisméretű egyenes záradékú pasztofórium fülkét; a zárófalában románkori rézsűs ablakot, valamint a középkori belső kifestés maradványait. Ezek után új építészeti tervek készítése vált szükségessé. A tervezési feladat is átkerült az OMF-hez, ahol ez Schönerné Pusztai Ilona, a tervezési osztály vezetőjének feladata lett. A kivitelezést az OMF székesfehérvári részlege vette át, a munka 1990. tavasza és az év vége között lezajlott.

Mire a munkák befejeződtek, 1990 októberében a templom – tekintettel felfedezett értékeire – országos műemléki védelem alá került. A tervező nem sokkal ezután, 1992-ben „a műemlék-helyreállítások terén végzett, a magyar kultúrtörténet szempontjából jelentős húsz éves építészeti munkásságáért” Ybl-díjat kapott. 2021-ben a legutóbbi műemléki helyreállítást tiszteletben tartó felújítást végeztek.

Ma a templomhajó északi falán látható a Hornyik József paloznaki plébános által (1854–1872) rendelt olajkép, mely a Mária-tisztelet egy másik hagyományában gyökerezik. A Napba öltözött asszony ikonográfiája János evangélista apokaliptikus látomásának leírásán alapul, melyben Szűz Mária „egy nagy jel”, kinek „öltözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból a korona” (Jel 12,1–2). Ezen a képen Szentlélek galambja is megjelenik feje fölött.

A templom részletes leírása IDE KATTINTVA olvasható.

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye 

Fotó: Veszprémi Főegyházmegyei Könyvtár és Levéltár

Magyar Kurír