A madéfalvi veszedelem áldozataira emlékeztek Erdélyben

Külhoni – 2022. január 10., hétfő | 14:40

1764. január 7-én mészárolta le az osztrák katonaság a határőrsorozás ellen tiltakozó, Madéfalván egybegyűlt csíki és háromszéki székelyeket. A vérengzés madéfalvi veszedelem, valamint siculicidium néven vonult be a történelembe. A tragikus esemény 258. évfordulóján Tamás József nyugalmazott segédpüspök mutatott be szentmisét a több száz áldozat emlékére a madéfalvi Szent Anna-kápolnában.

A püspöki szentmisét követően a templomban beszédet mondott  Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke.

A madéfalvi emlékműnél Szentes Csaba polgármester és Tánczos Barna romániai környezetvédelmi miniszter mellett az anyaország képviseletében Magyar Levente miniszterhelyettes, valamint Potápi Árpád, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára mondott beszédet.

A megemlékezésen Tamás József nyugalmazott gyulafehérvári segédpüspök imádságra hívott.

Az eseményen Györfi Erzsébet és a pusztinai Nyisztor Ilona énekelt.

Potápi Árpád beszédében egy korabeli szöveget idézett: „Most ideje, hogy megfordítsa kegyelmetek magát, mert ha most nem, gyermekeikről gyermekeikre marad az a nyomorúság, a fegyver dolga. Azok pedig, akik egyszer sem vettek volt fegyvert, már sok bújdosások után megmaradnak a régi szabadságban.”

Különös csengésűek a felolvasott szavak – fogalmazott a magyarországi politikus. – 1764. április 9-én idézte fel őket egy jegyzőkönyvben Getző István, mint amelyeket a csíksomlyói plébános mondott neki. Kijózanítóak voltak. Felhívta a figyelmet arra, hogy ha a székelyek akkor engednek a birodalmi parancsnak, és felveszik a császári fegyvert, nemcsak a saját vállukra vesznek terhet, hanem a gyermekeikére is. Védeni kellett a családjukat is.

Több évszázad drágán megváltott szabadságát játszották volna így el. Az a békés ellenállás, amely a madéfalvi veszedelemhez vezetett, nem a csökönyösség miatt történt, hanem mert pontosan látták a következményét: egyszerre kellett volna katonáskodniuk és emellett adót fizetniük is. „Getző István ezért »fordította meg«, azaz gondolta meg magát, és választotta a szabadságot.”

„Január 7-én azokra a lemészárolt férfiakra, nőkre és gyerekekre emlékezünk, akikkel szemben elfogytak a birodalom érvei, és a legkegyetlenebb módon fejezték ki, hogy a székelyek szabadságába semmi esetre sem nyugodhatnak bele.

Emlékezzünk a veszedelemre azért is, mert megtanít bennünket reménykedni a jövőben. Akik ugyanis minket igába akartak hajtani, ma már sehol sincsenek, s mi mégis büszkén állunk ki Magyarországon, Erdélyben, a Kárpát-medencében a régi szabadságunk ügye mellett. Megmaradni a régi szabadságban; ez volt a somlyói plébános tanácsa, és nem kevesebb a cél számunkra ma sem” – mondta Potápi Árpád államtitkár a megemlékezésen, mely imával és a himnuszok eléneklésével zárult.

A csíkszeredai Mikó-várnál fényfestéssel emlékeztek a több száz lemészárolt áldozatra, valamint arra a több ezer székely honfitársra, akik az események nyomán Moldvában, Bukovinában kényszerültek letelepedni.

A bukovinai székelyek leszármazottai a megemlékezés napjának délutáján tartották éves közgyűlésüket Madéfalván. Küldötteik részt vettek a délelőtti megemlékezésen.

Forrás: Romkat.ro

Szöveg és fotó: Csúcs Mária

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria