A magyarok elfeledett társvédőszentjére emlékeztek a nagyváradi premontrei széktemplomban

Külhoni – 2024. január 16., kedd | 14:47

Remete Szent Pálra emlékeztek Nagyváradon, január 15-én, a premontrei préposti széktemplomot is építő pálos remeterend történetét is felidézve. Szent Pál a védőszentje a magyar alapítású pálos rendnek, amely valamiképpen a premontrei rend „rokona” is, hisz mindkettő a Szent Ágoston-i életszabályt követi, és fehér ruhát visel.

Elmélkedésében Fejes Rudolf Anzelm premontrei szerzetes, a Szent István vértanúról nevezett Váradhegyfoki Prépostság apátja kiemelte, hogy Thébai, azaz másnéven Remete Szent Pál az első ismert remetéje a Katolikus Anyaszentegyháznak. Bár kevésbé ismert a tény, de a magyaroknak Szent István mellett Nagy Lajos király akaratából 1381 óta társvédőszentje is, az uralkodó ekkor szerezte meg  a szent ereklyéit hadisarcként. Ugyanakkor Remete Szent Pál a védőszentje az egyetlen magyar alapítású férfiszerzetesrendnek, a pálosoknak is. 

Pál 228 körül született Thébában, Egyiptomban, mely akkor a Római Birodalom tartománya volt. Gazdag családban, nagy gonddal nevelték. 244-ben azonban árván maradt, férjezett nővérével és nagy családi vagyonnal. A Decius-féle üldözés elől először egy vidéki házába húzódott vissza, majd amikor hírét vette, hogy sógora meg akarja szerezni a vagyonát, s ezért följelenteni készül, a sivatagba menekült, hátrahagyva mindent.

Remete Szent Antal egy alkalommal felkereste Pált a sivatagban, aki a barlangja előtti pálmafát használva ezt követően háncsruhát készített magának. Így lett a pálma a pálos remeterend jellegzetes motívuma – a széktemplomban is látható több ilyen szimbólum. 

A két szent találkozásának legendáját a pálosok által épített váradi premontrei széktemplom padtáblái is megörökítették, bár a faragványok nincsenek kronológiai sorrendben, illetve négy hiányzik közülük – valószínűleg egy felújítás során összekeveredtek, vagy sérülések miatt kicserélték őket – magyarázta az apát.

A pálos rendet a legenda szerint a 13. században élt Boldog Özséb esztergomi kanonok alapította, összegyűjtve a Mecsekben és a Pilisben élő remetéket. A rendnek nagy érdeme, hogy az évszázadok folyamán mindig törekedett a magyar jelenlét biztosítására Rómában. II. József, „a kalapos király” a pálos rendet is feloszlatta 1786-ban. Később, a rendek visszaállításakor, 1802-ben a pálosok érdemeit figyelmen kívül hagyták, jogaikat nem állították vissza, összegyűjtött vagyonukat pedig szétosztották. A rend nagyváradi templomát ekkor kapták meg a premontreiek.

Forrás és fotó: Romkat.ro/Ciucur-Losonczi Antonius

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria