A magyarországi zsinatok történetéről tartottak konferenciát a Pázmányon

A konferencia moderátora Gárdonyi Máté volt. A megjelenteket Kuminetz Géza, a PPKE rektora köszöntötte. Mint elmondta, a történelem sajátos emberi döntések sorozata, ugyanakkor a történelmet az isteni gondviselés irányítja. Fontos megvizsgálni, hogy milyen szerepet játszott az Egyház a népek történetében, mint ahogyan azt is, hogy mit jelentenek a népek az Egyház életében, hiszen „Krisztus Egyháza minden nemzet között felütötte sátrát”.

Nagy Levente Zsinatok Pannóniában az ókeresztény korban címmel tartott előadást. II. Constantius uralkodása során, a 4. századi Sirmiumban (Szávaszentdemeter) valószínűleg négy zsinatot is tartottak. Az első 348-ban vagy 349-ben volt, bár a szakirodalom ennek létét vitatja. Ha volt is ilyen zsinat, határozatai elvesztek. 351-ben Constantius legyőzte Magnentiust, ebben az évben tartották meg a 2. sirmiumi zsinatot, melyen a császár is részt vett. Itt az ariánus főpapok megszerkesztették az első sirmiumi formulát, melyet az elkövetkező években még kettő megfogalmazása követett. A 3. zsinatra 357-ben került sor, míg a 4. sirmiumi zsinatot 358-ban tartották meg.

Szovák Kornél a zsinatok középkori Magyarországon játszott szerepéről és hatásáról beszélt.

A középkori Magyarországról nagy számban maradtak ránk zsinati rendelkezések, zsinati meghívólevelek és rendtartások is a kutatók rendelkezésére állnak, ezekből meg lehet ismerni a zsinatok lefolyását.

A kora Árpád-kor zsinati kánonjaiból közel 130-at ismerünk, a késő középkori egyházmegyék közül öt zsinat teljes anyaga maradt ránk. Fülöp fermoni püspök 1279-ben Budán tartott zsinatot, ennek rendelkezései az egyházfegyelem megszilárdítását célozták. Az 1309-es budai zsinatot Gentile da Montefiori bíboros elnökölte. Az 1382-es esztergomi zsinat forrásait Erdő Péter bíboros tárta fel. Magyar részvétel az egyetemes zsinatokon a II. lateráni zsinattól igazolható, a IV. lateráni zsinaton a teljes magyar püspöki kar jelen volt. Az I. lyoni zsinat (1245) magyar ügyet is tárgyalt. A lonstanzi (1414–18) és a bazel-ferrara-firenze-római zsinaton (1431–1449) nagy számban vettek részt a magyar főpapok.

A középkori egyházmegyei zsinatoknak inkább ellenőrző funkciója volt, jogi és erkölcsi kérdésekkel foglalkoztak, a reformáció utáni papi gyűlések viszont hitelvi kérdéseket tárgyaltak. Őze Sándor Az első protestáns zsinatok Erdély előterében című előadásában kiemelte: a 16. század közepétől hívtak össze főurakhoz kötődő papi gyűléseket, ezeket nevezték később zsinatoknak. A Drágffy-birtokokhoz köthető gyűlésekre került sor 1545-ben, 1554-ben és 1555-ben. A toronyi zsinaton (1549) a papok ruházatával és kötelességeivel foglalkoztak. Az 1552-es beregszászi zsinaton helvét hitvallású püspökséget hoztak létre. 1567-ben helvét szellemű zsinatra került sor Debrecenben, erre Méliusz Juhász Péter nagyszámú lelkészt hívott meg a tiszántúli és tiszáninneni területről is, ezért úgy tartják, hogy ezen a zsinaton alapították meg a magyar református egyházat.

Magyarországon a koraújkor a zsinatok virágkora. A magyar egyháztörténelemben soha nem tartottak annyi nemzeti, tartományi és egyházmegyei zsinatot, mint a 16–17. században

– kezdte Tusor Péter a Zsinatok és katolikus konfesszionalizáció a 17. században című előadását. A koraújkori magyarországi zsinatok a Tridentinum reformdekrétumainak a megvalósítását tartották fontosnak, önálló jelleggel nem bírtak, még az 1611-es nagyszombati nemzeti zsinat sem. Lóssy Imre 1638-as és Lippay György 1648-as szinódusa viszont hozott újdonságot is. Az 1638-as zsinat menetére egy világi főúr, Esterházy Miklós nádor is befolyással volt, hiszen a kánonok egy részét eredetileg ő terjesztette elő. Szerinte a legnagyobb veszélyt az egyházi vezetők közötti vetélkedés és a javadalomhalmozás jelentette. Az 1648-as zsinat viszont az egyházi rend államhatalommal szembeni autonómiájának legfőbb fórumaként jelent meg.

Tóth Tamás Az 1763. évi kalocsai zsinat és a főegyházmegye reorganizációja című előadásában a kalocsa-bácsi főegyházmegye újjászervezésének kérdéseiről beszélt. A török hódoltság alatt a kalocsa-bácsi főegyházmegye sokat szenvedett, s mivel ezen időszak alatt de facto nem létezett az egyházmegye, ezért püspöke általában egy másik egyházmegyét irányított.

1733-ban nevezték ki hosszú idő után az első olyan kalocsa-bácsi érseket Patatich Gábor személyében, aki már teljes mértékben az egyházmegyéjével tudott foglalkozni.

A török időszak előtt a főegyházmegyének 300 plébániája volt, 1733-ban tíz egyházmegyés pap szolgált kilenc plébánián. Ettől kezdve elindult egy fejlődés, ennek mentén már 1734-ben és 1738-ban is megpróbáltak főegyházmegyei zsinatot összehívni, ám ezekből végül nem lett semmi. Érdekes, hogy létezik egy részletes zsinati dokumentum Lelkipásztori buzdítás a szinódushoz, összeállítatott a hajósi magányban, elkészült 1738. április 25-én címmel, aláírás nélkül. Bár van, aki szerint ez egy megtartott zsinat irata, valószínűbb, hogy itt Patatich Gábor zsinattervezetéről van szó.

Az 1763-as zsinatot Batthyány József érsek – későbbi esztergomi hercegprímás és bíboros – hívta össze, ez december 2. és 3. között ülésezett, 55 kanonok és plébániai kormányzó, valamint az egyházmegye 15 káplánja vett részt rajta. A zsinat szentmisével kezdődött, majd kihirdették a főegyházmegye új területi beosztását. Érdekes, hogy ebbe a református és az evangélikus településeket is beleszámolták. A zsinat közel száz témát tárgyalt, külön csoportokban, majd számos kérdésben döntést is hozott. Az 1763-as kalocsai zsinat az újjáéledés egyik fontos állomása volt. Bár úgy tervezték, hogy ezentúl évente összehívják az egyházmegyei zsinatot, a következőre csak 1821-ben került sor.

Véghseő Tamás a görögkatolikus püspökök 1773-as bécsi szinódusáról beszélt. Mint elmondta, a görögkatolikus egyházakra jellemző, hogy valamilyen zsinat keretében jöttek létre. Az 1773-as szinódus célja az volt, hogy megvalósuljon az egyház egysége és segítse a felzárkózást. A szinódust Mária Terézia kezdeményezte, megtartásának konkrét okai között a legfontosabb a liturgikus könyvek kérdésének rendezése volt, mert eddig ezeket ortodox területről szerezték be. A szinódust március 1. és május 6. között rendezték meg. A döntések között szerepelt, hogy engedélyezik a Miatyánk zárófohászának használatát, az Üdvözlégy imádságot el lehet mondani a 2. versszak nélkül is, a filioque pedig bekerült a liturgikus szövegbe – ám széljegyzetben megjegyezték, hogy lehagyható. Az ünnepnapok számát 16-ra csökkentették, rendelkeztek a papság helyzetének javításáról, iskolák létrehozásáról, valamint az értelmiség képzéséről is.

Fejérdy András Szinodális folyamat a 19. századi Magyarországon – Az 1822. évi nemzeti zsinat címmel tartott előadást. A nemzeti zsinat összehívásának sajátos oka volt. Somogy Lipót szombathelyi püspököt feljelentette néhány fegyelmi ügyben elmarasztalt szerzetes, Somogy ez ellen tiltakozva az uralkodóhoz küldött leiratában jelezte, hogy az egyházmegyéjében tapasztalható állapotok az egész országra jellemzőek. Ekkor az esztergomi érseki szék üres volt, ezért I. Ferenc az egri érseket kérte fel, hogy a veszprémi és a székesfehérvári püspökökkel együtt vizsgálják meg a magyar egyház helyzetét. E háromtagú tanács a többi püspöktől is összegyűjtött javaslatokat, majd amikor 1819-ben Rudnay Sándor személyében kinevezték az új esztergomi érseket, a zsinat összehívása elől is elhárultak az akadályok.

A püspökök öt témát tettek a zsinat asztalára: az erkölcsi romlás megakadályozása, egységes tanrend a püspöki líceumokban, a szerzetesség szabályainak aktualizálása, a pesti egyetem két professzora közötti vita tisztázása, a katolikus Biblia kérdése. I. Ferenc is javasolt témákat: az alapítványi misék eltörlését, az egyházi bíróságok működésének egységesítését, e mellett anyagi támogatást kért az 1816-ban alapított bécsi Augustineum finanszírozására. A zsinat előtt egyházmegyei szinten is tartottak konzultációkat, a nemzeti zsinat határozatai ezekre támaszkodtak.

Rudnay Sándor esztergomi hercegprímás a zsinatot Pozsonyba hívta össze, mely szeptember 8. és október 16. között ülésezett.

A zsinatot szabad eszmecsere jellemezte, figyelemmel voltak a pápa és az uralkodó érdekeire is, ám sikerült a világi hatalom befolyásától némi távolságot tartani. Érdekes módon a zsinat menetére nemcsak Rudnay volt nagy hatással, hanem Vurum József nyitrai püspök is. A problémák megoldásában a kor gondolkodása szerint az oktatásnak szántak nagy szerepet, s bár a jozefinista egyházpolitika negatív hatásait szerették volna kiküszöbölni, mégis sokat vártak a katolikus uralkodó intézkedéseitől. Végül a bécsi udvar nem járult hozzá, hogy a határozatokat eredeti formájukban kihirdessék, ezért a zsinat nem tudott igazán hozzájárulni a magyarországi Katolikus Egyház megújulásához.

Szerző: Baranyai Béla

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír