A Máltai Szeretetszolgálat bemutatta az idősotthoni beköltözési krízisről szóló anyagát

Az MMSZ Egyesület közép-magyarországi régiója és a Budapesti Szociális Szakmatámogatási Hálózat (BUSZSZH) Idősotthonok munkacsoportja olyan szakmai anyagot hozott létre, amely az egész szakterület és az egész társadalom javát szolgálja.

Az ajánlást megfogalmazók az egész szakmával szeretnének együtt járni a szakmai anyagban leírt úton, ezért is tartották fontosnak megrendezni az ünnepélyes bemutatót és beszélgetést, amelyen fővárosi egyházi, civil, önkormányzati és állami intézmények fenntartói és vezetői vettek részt, valamint a BUSZSZH és az MMSZ Országos Módszertani Munkacsoportjának munkatársai.

Morva Emília, a Máltai Szeretetszolgálat közép-magyarországi régióvezetője köszöntötte az egybegyűlteket, és kifejezte büszkeségét, amiért ez az értékes szakmai anyag megszületett, amely sokak számára segítséget jelent majd.

Balog Józsefné, a régió tartós bentlakást biztosító intézményeiért felelős szakterületi vezető a kiadvány létrejöttének motivációjáról elmondta: kezdetben Molnár Tamás ügyvezetővel egy protokoll kidolgozását tervezték, de kiderült, hogy hiányzik hozzá a szakirodalom. A régió öt tartós bentlakást nyújtó intézménye vezetőinek, munkatársainak közös munkája által született meg a kiadvány, amely iránymutatást ad arra, hogyan lehet válaszolni a beköltözési krízis kihívásaira. A szakmai ajánlás elérhető nyomtatott kiadvány formában, és megtalálható a BUSZSZH honlapján is.

„Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak” – ennek a Lukács evangéliumából vett tanításnak a szellemében szeretnének hozzájárulni a minőségi idősellátáshoz” – hangsúlyozta Balog Józsefné. Ennek megvalósulását tartva szem előtt az idősek otthonába költözés első három hónapjának dilemmáira keresték a választ az öt fejezetben, amelyekben szó esik a kapcsolatfelvétel fontosságáról; a beköltözés tárgyi, szakmai feltételeiről; a folyamat mentálhigiénés megközelítéséről; az ápolási-gondozási feladatokról; az egyéni gondozási tervről, külön kitérve az átlagos igényű és a demenciával élő beköltözők esetére.

A szerzők nevében három intézményvezető mutatta be a fő fejezeteket. Mindhármuknál hangsúlyosan került elő a személyre szabott, személyközpontú gondoskodás.

Hajdú Mónika, a pátyi Befogadás Háza – Időskorúak Otthona intézményvezetője a az ellátást kérővel és hozzátartozójával való kapcsolatfelvételről és kapcsolattartásról beszélt. Hangsúlyozta, hogy mennyire fontos bevonni a döntéshozatalba az idős embert, hiszen vele, érte fognak dolgozni az intézményben. A kapcsolatfelvételt személyes megkeresés követi, az intézmény munkatársai találkoznak az idős emberrel, a családtagokkal. Hajdú Mónika kiemelte annak fontosságát, hogy a családok megfogalmazzák a kérdéseiket, elvárásaikat ebben a nehéz élethelyzetben, amelyet legtöbbször úgy élnek meg, hogy csapdába estek. Különösen fontos ezért, hogy az intézmény részéről figyelmesen meghallgassák a történetüket. Naprakész, hiteles információkat kell adni, pontosan ki kell tölteni a dokumentációt, és mindemellett különös jelentősége van a személyességnek, például hogy megkérdezzék az idős ember nevét, illetve azt, hogyan szokták szólítani.

Bujdosóné Spóner Mónika, a pomázi SARA Otthon vezetője az idősotthoni beköltözési krízis felismerésének eszközeiről és a krízisfolyamat minimalizálásáról osztotta meg néhány percben a gondolatait. Kiemelte, hogy a szinte mindenkinél kialakuló krízis felismeréséhez mennyire fontos az előgondozás során szerzett tudás, a személyes segítő beszélgetések, életinterjúk, a mentálhigiénés anamnézis, az egészségügyi dokumentáció ismerete és az empátia. A krízisfolyamat minimalizálása érdekében többek között fontos a munkavállalók és a lakók felkészítése, érzékenyítése; a fokozott, értő figyelem; a hozzátartozók bevonása; a támogató környezet. Hangsúlyozta, hogy az idősek érzékenyek, törődést és szakszerű gondoskodást igényelnek.

Kecskés Katalin, a budapesti Fő utcai intézmény vezetője – aki húsz éven át az egészségügyben dolgozott – az idősek otthonába való beköltözést követő időszak gondozási-ápolási feladatairól szóló részét mutatta be a kiadványnak. Hangsúlyozta, hogy a megfelelő alapápolás és gondozás segíti a beköltözési krízis mielőbbi feldolgozását, és hogy nagyon fontos megismerni az idős ember egészségi állapotát, biológiai, pszichológiai, spirituális szükségleteit, szociális kapcsolatrendszerét. Külön figyelmet szentelt az inkontinenciatermékek személyre szabott használatának, a gyakorlati okok mellett a diszkréció, az emberi méltóság megőrzése érdekében is. Kiemelte annak fontosságát, hogy a beköltözést megelőzze és kövesse is egy-egy orvosi vizsgálat, illetve előzze meg a jelentkezési dokumentáció pontos kitöltése.

A kiadvány bemutatása után a három előadó vezetésével a szakma képviselői három szekcióban folytattak beszélgetést, amelynek tanulságait a végén megosztották egymással. Bujdosóné Spóner Mónika csoportjában fontos kérdésként merült fel a hozzátartozók hozzáállása, bevonása, hogy lássák, mi történik az intézményben. Hajdú Mónika kiemelte, hogy kiderült: mindannyian érintettek vagyunk a témában, sokan idős hozzátartozóik miatt is. Hangsúlyozta, hogy a Máltai Szeretetszolgálatnál a kiadványban leírtak szerint szeretnének válaszolni az idősek szolgálatának kérdéseire, nem magányos Don Quijoteként, hanem a családokkal együtt dolgozva, hiszen az ő szeretteiket szolgálják. Kecskés Katalin szekciójában felmerült a szakellátás szükségessége az intézményben élők életében és az innovációk bevezetésének lehetősége. Felvetődött, hogy – akár több intézményben felváltva dolgozó – szakápoló nővérek kerülhetnének az idősellátásba.

A rendezvény elején egy-egy szál rózsával köszönték meg a szakmai ajánlás szerzőinek (Balog Józsefné, Benedek Henriette, Csumán-Lechner Alexandra, Bujdosóné Spóner Mónika, Hajdú Mónika, Irányiné Kurucz Zsuzsanna, Kecskés Katalin, Kohlmann-né Erdélyi Gyöngyvér, Koltai Fruzsina, Mátics Katalin, Szabó Judit Ágnes, Tyroler Beatrix) és a lektorok (Csoó Lászlóné szociálpolitikai szakértő, Tóth Teodóra szociális referens, Sziklai István szociálpolitikus) munkáját.

Búcsúzóul Takács Péter, az MMSZ közép-magyarországi régiójának szakmai csoportvezetője mondott köszönetet a kiadványon dolgozóknak, akik értékes anyagot hoztak létre, komplex megoldási lehetőségekkel, és büszkeségét fejezte ki, amiért ez az út az emberi méltóság teljes megélését tűzi ki célul.

Szöveg: Thullner Zsuzsa

Fotó: Kovács Bence

Forrás: Magyar Máltai Szeretetszolgálat

Magyar Kurír