A Mária-tisztelet zarándok- és búcsús hagyománya a nemzeti kulturális örökség részévé vált

A történelmi Magyarország területén százharmincnál is több máriás kegyhely van, ahova búcsúsok, zarándokok tömege jár, mert a zarándoklás és a búcsújárás élő hagyomány. Azok száma, akik elzarándokolnak valamelyik máriás búcsúhelyre, évente megközelíti az egymilliót.

Hálaadás, megtisztulás, életrendezés, bűnbánat, elmélyülés, lelki és fizikai feltöltődés és közösségi lét: ezek vezetik a búcsúsokat, akik a hagyományt követve indulnak útra. A búcsújárás és a zarándoklás hagyománya – mint szokás, mint a lelki igények kifejezési formája, mint közösség-összetartó gyakorlat és tudás – túlzás nélkül évezredes múltra tekint vissza és minden nemzedékkel újraéled. A magyar hagyomány kezdete Szent István államszervező és egyházszervező munkájához köthető. A 19–20. századi, sőt a 21. századi búcsújárás is régi hagyományt folytat, de sok új jelenséget is hordoz.

Az élő hagyomány közvetlen inspirációja volt az új évezred elején Közép-Európa zarándokútja, a Mária-út mint zarándokút megszületésének, amely Közép-Európa máriás kegyhelyeit köti össze gyalogos és kerékpáros zarándokútvonalakkal több ezer kilométeren. A 2006-ban létrejött Mária Út Egyesület, amely a Mária Út fejlesztését végzi, egyben hordozója is kíván lenni a Mária-tisztelet zarándok- és búcsús hagyományának, amely most a nemzeti örökség részeként lett elismerve.

A Mária-úton tízezreket megmozgató zarándoklatok vannak, ilyen például az 1úton és a Mária Maraton elnevezésű rendezvények, és sok település ennek hatására is feltárja, életre kelti és korszerűsíti vallási, búcsús hagyományait.

A mostani elismerés növeli a hagyomány ismertségét és vonzerejét, ezzel elősegíti az emberek lelki megújhodásának lehetőségét, és mindez egy újabb lépés a vallási-kulturális turizmus erőteljes fejlődése felé.

Forrás és fotó: Mária Út Egyesület

Magyar Kurír