A Maulbertsch-évfordulóra megújult a szombathelyi püspöki palota díszterme

A szombathelyi püspöki palota egyik legszebb része a díszterem, amelynek díszítésével Franz Anton Maulbertschet bízta meg Szily János, az egyházmegye első püspöke. A neves osztrák művész születésének 300. évfordulóját ünnepeljük idén. A díszterem felújításának befejezése méltó megemlékezés erről a kerek évfordulóról – mondta köszöntőjében Perger Gyula, a Szily János Egyházmegyei Gyűjtemény és Látogatóközpont igazgatója.

Kiemelte: a látogatóközpont 2017-es megnyitása óta eltelt hét évben jelentős felújítások történtek, így a Szent Pál-terem felújítása, aminek legfontosabb része a Stephan Dorfmeister által készített képek restaurálása volt. Emellett kicserélték a sárga és vörös szalon drapériáját, valamennyi szoba mennyezeti részét kifestették, Giovanni Battista Piranesi valamennyi metszetét restaurálták, nyolc festményt teljes mértékben felújítottak, a képkeretek aranyozása, valamint több antik bútor restaurálása is megtörtént az elmúlt években.

Tarr György festő-restaurátor művész munkájának köszönhetően megújultak a díszterem oldalfalai és mennyezeti képei, csakúgy, mint a Szent Pál életét ábrázoló képek. Az adódó problémák megoldásában Pintér Attila és Kisterenyei Ervin restaurátorok voltak segítségére.

Székely János megyéspüspök köszöntőjében hangsúlyozta: a püspökség épületének ékköve a díszterem. Nagy örömét fejezte ki, hogy a helyiség teljesen megújulhatott, és nemcsak a múzeumba látogatók csodálhatják meg, hanem például akik koncertre, előadásra, ünnepségre érkeznek.

Szombathelynek nincs szebb terme, mint ez a díszterem – hangsúlyozta a főpásztor, hozzátéve: a püspökség épülete szimbóluma az atyai háznak, amelyen bárki kopogtathat. Elmondta: amikor ő vezet csoportot, itt szeret kezdeni, külön kiemelve a mennyezeti freskót, mert üzenete van.

A terem alsó képein ókori jeleneteket látunk, amelyek a város történetéhez kötődnek. Ez a világi történelem. A mennyezeti freskón ezzel ellentétben a szent történet, az üdvtörténet látható: Isten fénye ragyog, amit megsejtettek a pogányok; elűzi a sötétséget. Minden kontinensre eljutott a hit fénye és eljutott Szombathelyre is, minden nyitott szívű ember rátalál – nyomatékosította a püspök. Gyönyörű evangélium van elrejtve a freskóban, mondta Székely János, aki köszönetet mondott Perger Gyula igazgatónak az elmúlt években tapasztalt helytállásáért, munkáért, valamint a restaurátoroknak a kiváló munkáért.

Tarr György restaurátor köszöntőjében utalt a korszakra, amelyben a palota épült: a felvilágosodás hullámai erősen ostromolták az Egyházat, de nem adta olcsón magát az Egyház, hiszen olyan kiváló főpapok voltak Magyarországon, mint például Szily János, aki szembeszállt II. József rendelkezéseivel, amelyekkel korlátozni próbálta az Egyházat. Ennek lett következménye, hogy Szilyt kiutasították Bécsből, így önkéntes száműzetésbe vonult Szombathelyre.

Neves művészek érkeztek Szily János idején Szombathelyre, mert az örökös tartományokban elfogyott a munka, hiszen a császár korlátozó intézkedései miatt az Egyház nem tudott megfelelő megrendeléseket adni. Így dolgozott a városban Hefele Menyhért, Stephan Dorfmeister, Franz Anton Maulbertsch. Utóbbival Szily barátságot is kötött, ami nem mondható szokványosnak. Hosszas levelezés előzte meg a munkát, amelyet Maulbertsch 1783-ban kezdett meg és 1784 tavaszán fejezett be.

Az égi és a földi jelenik meg a falakon: a mennyezet jeleníti meg az égi szférát, ami klasszikus rokokó ábrázolás, ebben Maulbertsch kiváló volt – ismertette a művet a restaurátor. Tarr György elmondta, ez már az a korszak volt, amikor a művészeti életben, részben a felvilágosodás és a polgárság miatt átalakultak a megrendelői igények. Mindezt Maulbertsch, aki monumentális falfestő, nehezen tudta elfogadni, igaz, itt, Szombathelyen Szily olyan művészi koncepciót kért tőle, amelyben megmutathatta alkotói nagyságát.

Az oldalfalak a klasszicizáló hatást mutatják, amire az épületen belül példa még a Szent Pál-terem, ahol Stephan Dorfmeister már allegóriák nélkül, hiteles történeti ábrázolásra törekedve festette meg az apostol életének néhány eseményét. A restaurálás során ezeket a szempontokat maximálisan figyelembe kellett venni, mondta Tarr György, aki a felújítás alatt felmerült kihívásokról is megosztotta élményeit a hallgatókkal.

Pintér Attila restaurátor beszédében elmondta, hogy gyakori gond – és így volt ez a múltban is –, hogy sokszor nem restaurátorokat kértek fel a problémák kijavítására. Azt gondolták, hogy aki festőművész, már restaurátor is egyben. Ám ez nem így van, hiszen ismerni kell a restaurátori szakmát ahhoz, hogy a végeredmény kiváló, sikeres legyen. Maulbertsch alkotásait a díszteremben festőművészek javították, derült ki a felújítások során. Sajnos ezek azonban rosszul sikerültek.

Ebből egy példát emelt ki Pintér Attila: a 19. század végén a díszterem beázott, aminek következtében az oldalfalak egy része és a boltozat megsérült. A javításra felkért személy rendelkezett festészeti tudással, de restaurátorival nem, így sok hibát követett el, ami végzetes következményekkel járt. Például a port, ami a felületeket fedte, nem vízzel tisztította le, hanem olyan anyaggal – lúggal – ami lemarta az eredeti festés jelentős részét. Ezt követően az egész felületet újrafestette, ami csak hasonlatos volt az eredetihez, színében eltért attól. Imitációnak volt tekinthető mindez, másnak nem. Ennek eltávolítása és az eredeti állapot visszaállítása komoly munka volt, akárcsak a négy oldalsó festmény restaurálása. Reméljük, hogy a szakmai ismeretek tudásával felvértezve, a most itt végzett munka, szemben a korábbi állapottal és a korábbi megoldások eredményével, Maulbertsch festésének művészi értékét nem csökkentette, hanem megőrizte, sőt növelte azt – zárta beszédét Pintér Attila.

Az átadóünnepségen Pitti Katalin, Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja előadásában Mária-énekeket hallhatott a közönség.

A fotókat a díszteremről Vágvölgyi Bálint készítette. Az átadón Molnár Péter fényképezett.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír