A média feladata a tiszta beszéd – Király Eszter kapta a Szalézi Szent Ferenc-sajtódíjat

A Szalézi Szent Ferenc-ösztöndíj átadását a szokásoknak megfelelően szentmise előzte meg az Egyetemi (Kisboldogasszony-)templomban, melynek főcelebránsa Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke volt. Koncelebráltak: Marton Zsolt váci megyéspüspök; Kuminetz Géza, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora és Németh Gábor, az MKPK titkára, Czapkó Mihály, az MKPK Titkárságának irodaigazgatója és Szabó Gábor, a KPI prefektusa. 

A szentmise elején Székely János köszöntötte az egybegyűlteket, kiemelten a díjazott újságírót, Király Esztert és családját. Így fogalmazott:

a média és a sajtó hatalmas erővel bír. Képes valódi értékeket közvetíteni, de alkalmas a rombolásra is.

Terjeszthet felszínes tartalmakat, féligazságokat és zűrzavart, ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy igazi kincsek jussanak el az emberekhez. Ezek a kincsek az igaz, a szép, a jó és a szent értékei, amelyek – a középkori gondolkodás szerint – elválaszthatatlanok egymástól. Ami nem igaz, az nem lehet jó, és nem lehet szép sem. Fontos, hogy a média ezt a küldetését teljesítse: az igazságot szolgálja, a szépet és a jót közvetítse, az ember valódi kiteljesedését támogatva.

A főpásztor homíliájában a média küldetéséről gondolkodtatott el. Korunkban tragikus értékvesztésnek vagyunk tanúi: a szavak jelentése egyre inkább szubjektívvé, egyre kevésbé körülhatárolhatóvá válik, holott a szónak az objektív igazságban kell gyökereznie, nem válhat pusztán vélemények eszközévé, csak akkor szolgálja ugyanis az értelmes párbeszédet.

Ha megszűnik az értelmes párbeszéd lehetősége „vélemény-diktatúra” érvényesül. Ebben a helyzetben a sajtónak különleges felelőssége van: kimondani az igaz szavakat, tisztán és bátran.

A történelem újra és újra megmutatta, hogy az igazságnak ereje van. A püspök a szentmisében felolvasott szentírási részből (1Sám 17,32-33.37.40-51) Dávid és Góliát küzdelmét állította példaként: a pásztor apró parittyakövekkel győzött az óriás katona ellen. Ezzel állította párhuzamba Szent II. János Pál pápa, krakkói érsekként tett küzdelmét a  Nowa Huta-i templomért, aminek építését a munkásnegyedben megtiltotta a kommunista hatalom. Krakkó külvárosában szentmisét mutatott be a szabadtéren, és emberek tízezrei jöttek össze vasárnapról vasárnapra. A médiának köszönhetően elterjedtek ennek fényképei az egész világon, végül engedélyezni kellett a templom megépítését. „Dávid parittyakövei a rózsafüzér szemei” voltak, az imádság győzött – mutatott rá Székely János.

A püspöki testület elnöke az elhangzott evangéliumi részhez (Mk 3,1-6) kapcsolódva a Jézus szándéka szerinti ünnep lényegét fejtette ki: a szombat az egyik legfontosabb isteni parancs, amikor azt kéri Isten az embertől, hagyja abba a munkát, tegye félre a számára fontosnak tűnő dolgokat, és „álljon meg földbe gyökerezett lábakkal a nála hatalmasabb titok előtt”.

Addig ember az ember ugyanis, amíg vannak ünnepei, amíg a fejét ki tudja emelni a taposómalomból.

Úgy tartották a rabbik, hogy Isten szombatra kétszeres lelket ad az embernek, hogy azt kellőképpen átélhesse. A szombat a „szent pillanat, amikor megáll az idő, összeér a mi múló életünk az örökkévalósággal”, a szombat a szabadulás napja, amikor a rabszolga is és az állat is pihenhetett, és a világ olyanná lesz, amilyennek a Teremtő valaha megálmodta: az emberek testvérként élnek, ünnepelnek. Ez a gyönyörű ünnep sebződik meg az emberi bűn miatt. S egyre inkább már csak pihenés, görcsös, semmit tevés lesz belőle – mondta Székely János. Jézus visszaadja ennek az ünnepnek az igazi lényegét, nem eltörli, hanem beteljesíti azt, ahogy sok más dologgal ugyanígy tesz, utalt a főpásztor a házasság szentségére, illetve az ember valódi, hiteles kibontakozására. Arra hívta fel a figyelmet, hogy az ember személyiségének középpontja ugyanis önmagán túl, önmaga fölött van, és akkor találja meg önmagát, ha az életét sikerül odaadni, ajándékká tenni. Léte célja ugyanis nem a fogyasztás, termelés, élvezetek, élmények, siker.

Az ember Isten képmása, szeretetre született arra, hogy odaajándékozza az életét, mert akkor találja meg önmagát, ha nagylelkűen, önfeledten, önmagán túlmutatva él – tanított a főpásztor.

A szertartás után került sor a sajtóösztöndíj átadására a Központi Papnevelő Intézet (KPI) egykori növendékéről, Boldog Bogdánffy Szilárd vértanú nagyváradi püspökről elnevezett termében került sor.

Az újságírói hivatás megbecsülésének jeléül a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2001-től minden évben ösztöndíjjal támogatja a média egy-egy munkatársát a keresztény értékrend szakmailag megalapozott és hiteles képviseletének elősegítéséért. 2026-ban a Szalézi Szent Ferenc-ösztöndíjat a jelölések alapján a püspökök testülete Király Eszternek, a Váci Egyházmegye munkatársának adományozta.

Székely János köszöntő szavai Szalézi Szent Ferenc életét idézték fel. A reformáció idején Chablais városában üres templom előtt prédikált, a református településen a hívek nem mehettek be a katolikus templomba. Ezért beszédei lényegét röpiratban juttatta el az emberek otthonaiba. „Döbbenetes hatása lett, számtalan megtérés történt. Szalézi Szent Ferenc nem erőltette igazát, hanem a »szó szelíd erejével adta át a katolikus hit kincsét protestáns környezetben«” – mondta Székely János.

Király Eszter munkásságát méltatva a főpásztor azt hangsúlyozta, sokfajta módon felmutatja a család, a hit és a szeretet értékeit egy olyan környezetben, melyben a médiában a feszültség, a zűrzavar, a vádaskodás, a másiknak a besározásától hangos,

holott vágynánk „valami mélyebbet, többet, igazi értéket, ami a társadalmunkat erősíteni, a teljesebb emberséget szolgálja”.

Király Eszter köszönői szavaiban hálaadás és tanúságtétel fogalmazódott meg. Vallomásában arról szólt, hogy az elismerés nem elsősorban szakmai teljesítményének szól, hanem annak, hogy Isten irgalmas szeretettel fordult élete törékeny, hibákkal teli részei felé.

Újságírói hivatását nem önmagából, hanem a családjától, tanáraitól, lelkivezetőitől, barátaitól, kosárlabdacsapatától, plébániai közösségétől, munkatársaitól kapott szeretetből és bizalomból eredezteti.

Beszédében külön hangsúlyt kapott a sajtó felelőssége: sok olyan kollégáról tett tanúságot, akik a szelíd tárgyilagosságot, a reményközpontú tájékoztatást és az emberi méltóságot emelő tartalomkészítést választják. Olyan újságírókat emelt ki, akik hangot adnak a kirekesztetteknek, és a tények ismeretében szeretetre bátorítanak, szem előtt tartva, hogy a legfőbb „vezető hír” Jézus Krisztus örömhíre.

Az oklevél a megbízólevelem” – hangsúlyozza, az elismerés küldetését erősíti: hívás, hogy „gyors legyek a hallásra, és minden szavamat és írásomat szeretet vezesse”.

Székely János püspök adta át az emléklapot a díjazottnak. A Magyar Kurír felajánlásának köszönhetően az Új Ember kiadványaival is megajándékozták Király Esztert.

A díjátadón közreműködött Hegedűs Endre Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész és zenepedagógus. Előadásában elhangzott Bach: Korál a 147. kantátából 8 „”Jesus bleibet meine Freude”, Chopin: b-moll noktürn, op. 9 No 1 tétele, majd Chopin cisz-moll keringő, op. 64 No. 2. műve. A műsor zárásaként Bartók: Régi táncdalok c. műve hangzott el.

*

Király Eszter, a törődés kultúrájának újságírója

Empatikus, kreatív és hiteles – Király Esztert ezekkel a jelzőkkel illetik leggyakrabban pályatársai és olvasói. Újságírói munkásságát a kíváncsiság és a nyitottság határozza meg, érdeklődése sosem tolakodó, figyelme mindig az emberre irányul. Magyartanári végzettségét magas színvonalú írásaiban kiválóan kamatoztatja, legyen szó portréról, interjúról, esszéről vagy személyes hangvételű írásról.

Cikkeiben és beszélgetéseiben következetesen az embert szeretné megmutatni: örömeivel, fájdalmaival, küzdelmeivel és győzelmeivel együtt. Különösen közel állnak hozzá a családi élethelyzetek, a szülői hivatás kérdései, amelyekről nemcsak érzékenyen, hanem időnként saját tapasztalatait is vállalva ír. Írásaiból olyan történetek bontakoznak ki, amelyek a segítőkészség, az áldozatvállalás és az emberszeretet erejéről tanúskodnak.

Eszter lendületes, nyitott személyiség, kiváló kapcsolatteremtő képességgel. Munkáját szolgálatként értelmezi: mások felé fordulásként, amelyet ő maga a „törődés kultúrájaként” fogalmaz meg. Ebben a szemléletben saját adottságai és tehetsége révén van jelen, következetesen és hitelesen.

Tehetségét pályája elején is elismerték: egyik első médiaprojektjéért 2018-ban elnyerte a Média a Családért Díjat. Az elmúlt években már zsűritagként is közreműködött a díj odaítélésében, tovább erősítve szakmai elköteleződését a család- és értékközpontú médiatartalmak iránt.

Hitvallása szerint munkájának hátországát az Istenbe vetett hite adja. Ez a belső tartás és lelki megalapozottság érződik megszólalásain, írásain és beszélgetésein egyaránt.

Április óta a Váci Egyházmegye Lélekjelenlét podcastjének egyik műsorvezetője. Lelkiismeretesen készül az adásokra, és kedves, megnyerő személyiségével olyan bizalmi légkört teremt, amelyben a kényesebb témákról is őszintén, egyszerűen tudnak megszólalni az interjúalanyok.

Eddigi pályafutása során számtalan cikk, esszé és interjú született a tollából. Verses mesekönyvét a Magyar Kurír – az Új Ember kiadványok sorozatban jelentette meg, verseit pedig szerzői oldalán, a közösségi médiában osztja meg az olvasókkal. Ezek az alkotások egyben tanúságtételek is: egy világra és Istenre nyitott, befogadó, a szépre rácsodálkozó, a teremtés iránt hálát érző ember megszólalásai.

Király Eszter férjével Budapesten él, egy kislány édesanyja. Életének ez a szakasza nemcsak személyes boldogságot, hanem újabb ihletforrást is jelent számára – az emberi történetek iránti érzékenysége így tovább mélyül, gazdagítva újságírói és alkotói munkásságát.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír