A meglepetések Istene közel került hozzánk – Bezárult a lateráni bazilika szent kapuja

„Ma, amikor bezárjuk a szent kaput, hálaéneket zengünk az Atyának irántunk való szeretete minden jeléért, miközben szívünkben megőrizzük annak tudatát és reményét, hogy irgalommal és békével teli ölelése minden nép számára nyitva marad.” Baldassare Reina bíboros főpap imája visszhangzott a lateráni Szent János-bazilika átriumában, amikor december 27-én ünnepélyesen elvégezték a szent kapu bezárásának szertartását a bazilikában, amely „minden templom anyja”. A bíboros csendben felment a lépcsőn, majd letérdelt a küszöbön imádkozni. Ezután felállt, becsukta a nagy kapuszárnyat, és meghajtotta fejét hódolata jeleként. Utána sok hívő járult a küszöb elé, és rátették kezüket, az imádság és az elmélyülés gesztusaként.

Az Urat vinni Róma utcáira

2024. december 29-én nyitották meg ezt a kaput. Akkor a Szent Család ünnepe volt, most pedig az apostol-evangélista liturgikus emléknapja, „a tanítványé, aki Jézus legkedvesebb barátjává lett” – hangsúlyozza a bíboros a szentmisén. János „Jézussal járt, hallotta a hangját, még a szavak nélküli hangját is, szívének hangját, amikor fülét a mellkasára tette” – folytatta. Az ő példáját követve a jelenlévő hívek – köztük Roberto Gualtieri római polgármester és Lamberto Giannini prefektus – arra kapnak meghívást, hogy „Isten irgalmának szolgái” legyenek, és engedjék, hogy az Úr „valósággá váljon egy olyan városban, ahol sokan elvesztették a reményt”.

A hiány terhe

Nem lehet – figyelmeztetett a bíboros – keresztény hitünket megvallani anélkül, hogy ne törődnénk azokkal, „akik a hordozott terhek, az elszenvedett fájdalmak, az őket érő igazságtalanságok miatt” nem érzékelnek mást, csak a hiányt. Reina megnevezte a hiány drámai formáit: a „szolidaritás hiánya a periféria és a központ között; a figyelem hiánya az anyagi és egzisztenciális nélkülözésben; a testvériség hiánya, amelyben beletörődünk abba, még a papságon belül is, hogy egyedül maradjunk, egyedül hagyjuk egymást”. És folytatta: „A hiány, amelyben a családok szétszóródnak, a kötelékek meggyengülnek, a generációk szemben állnak egymással, a függőségek láncokká válnak”; valamint az „igazságosság hiánya, amikor a politika nem tölti be legmagasabb hivatását, hogy eltávolítsa az akadályokat, hogy mindenki egyenlő lehetőséget kapjon álmai megvalósítására, méltósága kibontakoztatására, hogy munkája és tisztességes bére, otthona legyen, megvédjék és gondoskodjanak róla törékeny állapotában”.

Legyőzni a tehetetlenséget, hogy átalakuljon a város

Sokak szíve – folytatja a bíboros – elnehezedett amiatt, hogy nincsenek látomások, gondolatok ebben a korban, amikor a szenvedélyek szomorúvá váltak, az ítéletek elhamarkodottak lettek, az információk már nincsenek kapcsolatban az igazság keresésével, és a kultúrának nincsenek hiteles mesterei”. És ott van „a béke hiánya egy olyan világban, ahol az erősebb logikája uralkodik”.

A prófécia hiánya „elnémítja Istent”

– hangsúlyozta a főpap, buzdítva a híveket, hogy küzdjenek „minden tehetetlenség ellen, hogy találkozhassanak az Úrral”, és „formálják át a városunkat, annak minden társadalmi és egzisztenciális területét”.

Mindenkiben felismerni a testvért

„Ez az a remény, amely mozgatta a sok zarándokot, akik a szívükre nehezedő terhektől elnehezült lépteikkel jártak az utcáinkon”, és akik kezükkel megsimították a szent kaput, Istent és az ő irgalmát keresve.

Ez az a tanítás, amelyet a szentév minden hívőre hagy: „Annak a szentsége, hogy a meglepetések Istene közel van hozzánk”.

Mert bár a szent kapu most zárva van, „a Feltámadott áthalad, és nem fárad bele, hogy kopogjon, irgalmat kínáljon és találjon”. Reina emlékeztetett: az idők végén „a Szeretet alapján esünk ítélet alá”, az alapján hogy fel tudtuk ismerni mindenkiben a testvért, „még azokban is, akiket ellenségnek tartunk”.

Róma egyháza legyen a szinodalitás műhelye

A „most kezdődő új időben” a római egyházmegyében a bíboros helynök arra hívott, hogy a hívek egyesítsék „imáikat és erejüket, hogy

a város váljon olyan hellyé, amely kinyilatkoztatja az Úr jelenlétét, tanúságot tesz közelségéről azzal, hogy az emberek egymás felebarátaivá válnak, senkiről nem feledkezve meg”.

Csak így válhat az Egyház – hangsúlyozza Reina, idézve Leone XIV szeptember 19-i beszédét –, a város „a szinodalitás laboratóriumává, amely képes valósággá tenni az evangéliumot”.

Maradjon égve a remény lángja

A „mind szentebb és termékenyebb” Egyházért mondott imádság az egyetemes könyörgésekben is felhangzott. A jubileumi évben azért is imádkoztak, hogy a remény lángja, amely újra fellobbant a hívek szívében, „tovább égjen a közösségekben, támogassa a bizonytalan és kétkedő lépteket, vigasztalja a próbatételt szenvedőket, és mindenkit az evangélium örömteli tanújává tegyen”. Külön könyörgés hangzott el azért, hogy az Úr oszlassa szét „a gonosz sötétségét, amely még körülveszi a világot, és irányítsa a népek lépteit a béke útjára”.

Szeretet és befogadás

Az ünnepélyes záróáldás előtt Reina bíboros köszönetet mondott mindazoknak, akik ebben a 2025-ös évben szolgálatot végeztek. Emlékeztetett a pápa közelségére, köszöntötte Rino Fisichella érseket, a szentév szervezéséért felelős dikasztérium pro-prefektusát; köszönetet mondott a polgári és katonai hatóságoknak, akik garantálták a biztonságot a szentévben; megköszönte a sok önkéntes és hívő szolgálatát, akik szeretetet és befogadást gyakoroltak a zarándokok felé. Meghívta a fiatalokat a XIV. Leó pápával való találkozásra, amelyet január 10-én tartanak a VI. Pál-teremben. Végül jókívánságát fejezte ki, hogy az új év „gazdag legyen az Úr békéjében és a népek közötti békében”. A szertartás a római egyházmegye kórusa által énekelt hagyományos karácsonyi énekkel zárult.

A szent kapu

A szentévek történetében a lateráni bazilika szent kapuja – a portikusz jobb oldalán – volt az első, amelyet megnyitottak, még az 1423-as szentévben. V. Márton pápa – akit a főoltár előtt temettek el – tette a kapun való áthaladást a jubileumi zarándoklat legfőbb jelévé: átlépni az igazi küszöböt, amely Krisztus, hogy befogadjuk kegyelmét. A jelenlegi szent kaput Floriano Bodini szobrász készítette a 2000-es jubileumra. A mű a Gyermekét tartó Szűzanyát, a megfeszített Krisztust és II. János Pál pápa címerét ábrázolja.

A többi szent kapu bezárása

A lateráni bazilika szent kapuja volt a második a pápai bazilikák kapui közül, amelyet bezártak. December 25-én, az Úr születésének ünnepén a Santa Maria Maggiore-bazilikában tartották meg a szertartást Rolandas Makrickas bíboros főpap vezetésével. December 28-án, a Szent Család ünnepén a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikára kerül sor a szertartásra, James Michael Harvey bíboros főpap vezetésével. Végül január 6-án, Urunk megjelenésének ünnepén XIV. Leó pápa zárja be a szent kaput a Szent Péter-bazilikában.

Forrás és fotó: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír