A megosztottság nem homályosíthatja el a jövőképet – Ökumenikus vesperás a pannonhalmi bazilikában

Az ökumenikus vesperást Timothy Radcliffe OP bíboros vezette; igét Jerry Pillay hirdetett, aki az Egyházak Világtanácsa főtitkára és a Uniting Presbyterian Church in Southern Africa (UPCSA, dél-afrikai presbiteriánus egyház) tagja.

A bencés közösséggel és konferencia résztvevőivel együtt imádkozott Laurence Freeman OSB, a World Community for Christian Meditation (a keresztéy meditáció világszervezete) vezetője; Fekete Károly tiszántúli református püspök; Emmanuel Adamakis, a Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarkátus khalkedóni metropolitája; Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke; Pataky Albert, a Magyar Pünkösdi Egyház korábbi elnöke; Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára; valamint Schanda Anikó református lelkész.

Jerry Pillay homíliája buzdítás volt az egységre törekvés fontossága mellett. Elmondta: az Egyházak Világtanácsának egyik alapító elve és prioritása a Krisztus testében való egység.

Keresztény hivatásunk lényege, hogy identitásunk Krisztusban van, nem különböző hitvallási identitásokban, bármilyen értékesek is legyenek azok számunkra.

Pál apostol az Efezusiaknak írt levelében a keresztény egységre buzdít, felhívja a figyelmet, hogy erre kaptunk meghívást. Ez az egység Isten ajándéka számunkra. Nem egyformaságot jelent, hanem összetartozást, miközben Jézus Krisztust hirdetjük a világnak.

Egy megosztott, széttagolt egyház képes erre egy amúgy is megosztott és széttagolt világban? – kérdezte. Pál apostolt idézte: „Teljes alázatosság, szelídséggel és türelemmel! Viseljétek el egymást szeretettel!” Ezek a tulajdonságok azok, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy hűek maradjunk az egységre szóló elhíváshoz. Segítenek átvészelni a különbségeket. Önmagunk azonban nem tudjuk megőrizni az egységet, az én, az ego mindig konfliktusra és széthúzásra vágyik,

a Szentlélek azonban megadja nekünk az alázat, a szelídség, a türelem, és a szeretet gyümölcsét, hogy elviseljük egymást.

Jerry Pillay látja, sokakat elfog a csüggedés, hogy az egység egy elérhetetlen álom, s a valóságtól egyre távolabb kerülünk megvalósulásától. Túl sok egyház szakad, töredezik szét a tanítás, a teológia, a társadalmi, etikai kérdések, a pénz, a keresztény nacionalizmus és a fundamentalizmus mentén. Vannak hangok, miszerint nem lehetséges az egység, mert olyan nagyok a különbségek.

Pillay azonban arra buzdított, soha nem szabad abbahagyni az imádkozást, a közös munkát a keresztény egységért. A világban növekszik a polarizáció. Feltehető a kérdés, hogy ilyen világban mi az Egyház hivatása. Egy újabb, saját érdekeit védő intézmény? Egy újabb hang a napi politikai vitákban? Nem!

Az Egyház Jézus Krisztusé, ott kell lennie az elfeledettek, a szenvedők, a kirekesztettek, a megtörtek és keresők között. Ott, ahol Krisztus van.

S ha nem is tudunk megfelelni a keresztény egységre szóló meghívásnak, ez nem csökkentheti vagy nem homályosítja el a végső jövőképet. Meg kell ragadni a lehetőséget az együttműködésre. Amire a világnak szüksége van, az a szeretet.

Nem több egyházra van szükség, hanem több átalakító tanítványra, akik szóval és tettél hirdetik Krisztust és a Szentlélek erejében élnek és tanúskodnak.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír