A megszentelt élet ünnepnapja a szatmárnémeti székesegyházban

A szerzetesek gyertyával a kezükben vonultak be az ünnepi szentmisére.

Negyven napja Urunk születésének örömünnepét ültük, és ma van az a boldog nap, amikor arra emlékezünk, hogy Jézust Szűz Mária és Szent József bemutatták a templomban. Azok a jámbor öregek, akik a Szentlélek késztetésére a templomba mentek, és ott, szintén a Szentlélektől megvilágosítva, felismerték az Urat, örvendező lélekkel tettek tanúságot róla. Hozzájuk hasonlóan mi is eljöttünk a templomba, az Isten házába, hogy találkozzunk Krisztussal, és felismerjük Őt a kenyértörésben addig is, amíg nyilvánvaló dicsőségben el nem jön – mondta a főpásztor, majd megáldotta a gyertyákat.

Szentbeszédében a világba megérkező fényről, Jézus Krisztusról elmélkedett Schönberger Jenő, majd a dicsőség és kereszt együttesét szemlélve úgy fogalmazott: „Ahogy az evangéliumban hallottuk, a gyermek Jézus világosság a pogányoknak és dicsőség a választott nép tagjainak. A fény jelentőségét pedig igazából csak a sötét beálltakor mérhetjük le. (...) Mi a dicsőség? Emberi módon sokféleképpen el tudjuk képzelni, de a mai ünnep egy másféle dicsőségről szól. Nem csak ünnepélyes diadalmenetről, hiszen Isten dicsősége kézen fogva jár a kereszttel. Az a dicsőség, amely megjelent mint világosság, a kereszt sötétségében lesz nyilvánvaló és ragyogó.”

Ezt követően a szerzetesekhez fordult a püspök, és rámutatott: „Vannak emberek, akik megérzik, hogy Isten önátadó szeretetére hasonló szeretettel lehet csak válaszolni. Ők elindulnak ennek a szeretetnek az útján. De ez a dicsőség a mi életünkben is sokszor a kereszt sötétségében, annak éjszakájában lesz ragyogó. Isten felkínálja szeretetét minden keresztény embernek, mindenkinek törekednie kell tehát belépni Isten dicsőségébe, beengedni Isten világosságát a lelkébe, hogy rajta keresztül is látható legyen a világban. De vannak olyanok, akik külön fogadalmakkal kötelezik el magukat Isten dicsőségének szolgálatára. Ezek ti vagytok, kedves szerzetes testvérek. Vigyétek Isten örömét a világba! Az Istennek szentelt ember számára a legszebb példakép a Boldogságos Szűzanya kell, hogy legyen, aki örömmel fogadta Isten ajándékát és végezte azt, amit Isten rábízott, de ott állt a kereszt alatt is, és részese volt a szenvedésnek is. Amikor szenved, akkor is ő a Boldogasszony, mert tudja, hogy a dicsőség és a kereszt összetartozik. Kereszt van az életünkben, és lesz is, de van erőforrás is, ahonnan meríthetünk!”

A szentmisén Schönberger Jenő püspök köszöntötte a szerzeteseket és köszönetet mondott nekik, majd közös ebéden vett részt velük, és beszélgetésre hívta őket.

Fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír