A megújulás kulcsa az emlékezés – Centenáriumát ünnepelte a vajdácskai görögkatolikus egyházközség

„A görög nyelv megújulásnak nevezi a templomszentelés évfordulóját, és ez olyan megújulást jelent életünkben, amely Szent Pál szavai szerint Isten akaratán alapul – mondta ünnepi beszédében Atanáz püspök. – Ha itt ki-ki Isten akaratát fogja követni, ez a közösség még évtizedek múlva is élni és virulni fog. S ez a világ is szeretetre szomjazik, tehát

ha közösségünk visszatalál az eredeti szeretetre, akkor ezzel tudja leginkább gazdagítani ezt a megbolydult világot is.”

„A tettetés nélküli szeretet pedig a hitelesség mércéje” – állapította meg a püspök a Szent Páltól felolvasott szakasz alapján.

„Embertársaink felé irányuló szeretetünk sokféle lehet; olykor izzó, máskor pedig ridegebb. De az Istennel való kapcsolatunkban törekedni kell az első szeretetre, az eredeti buzgóság fölelevenítésére.

Minden lelkigyakorlat, zarándoklat és búcsúünnep emléke ehhez jelent fogódzókat.

Merjünk megújulni ezekből a szép emlékekből” – biztatta az ünneplő közösséget a főpásztor.

„Te, Uram, megtartasz minket és megőrzesz minket e nemzedéktől, mindörökké” – énekelték a hívek a prokiment a liturgián.

Ha az Úr száz éven át megőrzött miket, akkor merjük föleleveníteni azokat a szép élményeket, amelyekben izzott a szeretet tüze,

és amelyek által annak idején épült a közösség. Ezek az emlékek segítenek abban, hogy az a megújulás, amit az apostol vár el tőlünk, tökéletes és Istennek tetsző legyen” – biztatott a püspök.

„Szent Pál tapasztalata szerint a keresztények egy testet alkotnak, s ez bizony maga a feltámadott Krisztus. A Szent Liturgia során megtört kenyér biztosít mindnyájunkat erről. A vajdácskai egyházközségben is az egyéni tehetségek az egész Egyház javát kell hogy szolgálják. Azt kéri az apostol; legyünk egymás segítségére” – fogalmazott Orosz Atanáz, hozzátéve: ki-ki a képességei és adottságai szerint járulhat hozzá a közösség további fejlődéséhez, megerősödéséhez.

A parókia története sajátosan alakult, hiszen 1924 novemberében Miklósy István püspök lukai anyaegyházként alapította meg a parókiát („Luka” a Vajdácskával szomszédos Bodroghalom község korábbi neve), de – valószínűleg a Vajdácskán ekkor már meglévő, 1902-ben épült templom miatt – mégis itt alakult ki az önálló lelkészség központja. Vajdácskán 1925 januárjával kezdődnek a saját anyakönyvek. A templom történetének különleges darabja egy 18. századi, mindkét oldalán festett körmeneti kereszt, amely a Görögkatolikusok évszázados öröksége című kiállításon is megtekinthető volt.

Nagy Tamás parókus az ünnep kapcsán megfogalmazta, hogy „a templom nem csupán épület, hanem élő közösség”,

melyet generációk imája, munkája és áldozata tartott fent.

A parókián az elszármazottak templom iránti hűségének számos emlékét őrzik és használják mind a mai napig. Például azt az ezüstkelyhet, ami Philadelphiában készült, valamint azt az evangéliumoskönyvet is, amit szintén az Egyesült Államokban köttettek be és onnan küldték haza, a szülőfalujukba az elvándoroltak.

A legutóbbi években is több jelentős felújítás történt, köztük a templom újrafedése, a padfűtés beszerelése és az ikonosztázion restaurálása.

Tamás atya reménnyel telve köszönt el az ünneplőktől: „Szívből reméljük, hogy ez az ünnep nemcsak a múltról szól, hanem az emlékezés egyúttal egy újabb 100 év kezdete is!”

Szerző: Varga-Juhász Bernadett

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír