A mezőpetri Szent Erzsébet-ereklye története

„Fenyák Ferenc túrterebesi születésű plébános nővére keresett fel nem sokkal azután, hogy Túrterebesre kerültem. A plébános érkezésem előtt körülbelül két héttel halt meg. Nővére egy kis szelencét és egy megsárgult papírost adott át Fenyák Ferenc hagyatékából. Nem tudnak mit kezdeni vele, nálam bizonyára jobb helyen lesz – mondta.

Mikor megnéztem a kis ezüstszelencét, láttam, hogy apró betűkkel ez volt beleírva: „Ex ossibus S. Elisabeth”, azaz Szent Erzsébet csontjából.

A megsárgult papír pedig kétszáz év körüli volt, egy bíboros aláírásával tanúsította az ereklye valódiságát. Meglepődtem és megörültem, hiszen Szent Erzsébet szülőfalum, Mezőpetri védőszentje.

Gyermekkoromban mindig csodálattal néztem az oltárképet, Orlai Petrich Soma, Petőfi barátjának festményét. Ezen Szent Erzsébet kilép a várból, és kenyeret oszt a jelen levő szegényeknek. Ez a dolog és az, hogy a szülőfalu templomával együtt mindig is ott van az ember szívében, bárhová is kerüljön, késztetett arra, hogy ezt az ereklyét odaajándékozzam. Igaz, hogy miután megkaptam, eltettem a szekrénybe, szinte meg is feledkeztem róla. Költözéskor előkerült, de az új helyen, Szatmárnémetiben újból csak a szekrényben kötött ki.

Amikor a plébánia átköltözött egy felújított épületbe, megint a kezembe került. Kissé elszégyelltem magam, hogy ilyen hányatott sorsot szántam ennek az ereklyének. Ekkor határoztam el, hogy méltó helye lenne Mezőpetriben, a szülőfalumban. Elvittem hát, és átadtam Barta Barnabás plébánosnak. Örömmel fogadta. Vett egy ereklyetartót, és elhelyezte benne.

Advent első vasárnapján került sor az ünnepélyes elhelyezésre a templomban. Kiemelkedő helyre került, a tabernákulum fölé, az oltárkép elé. Legyen mindig példakép az isten- és emberszeretetben.”

Az írás nyomtatásban a Vasárnap 2022/51. számában olvasható.

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Mezőpetri Szent Erzsébet-plébánia

Magyar Kurír