A mi hitünk húsvéti hit – Varga László püspök igehirdetése a kaposvári református templomban

A világszerte megrendezésre kerülő ökumenikus imahét programját minden esztendőben más-más közösség állítja össze. Idén egy észak-olaszországi szerzetesközösség választotta ki a szentírási szakaszokat, egyetlen rövid kérdést megjelölve az imahét mottójául: „Hiszed-e ezt?” – köszöntötte a jelenlévőket Petró László református lelkipásztor.

Ez az esztendő különösen is fontos az ökumené szempontjából, hiszen az első egyetemes zsinat, a Niceai Zsinat 1700. évfordulóját ünnepeljük, amelyet sokszor az Egyházat egységesítő zsinatként említenek – emelte ki a református lelkész. – Akkoriban sok eltérő hagyományú keresztény gyülekezet ért szerte a világban. A 325-ös zsinat egyik célja az volt, hogy ezeket az eltérő hagyományú közösségeket valamiképp megpróbálják egységesíteni, kimondva, hogy az egy Isten uralkodik mindenek felett.

A református lelkipásztor szavait követően a jelenlévők együtt elmondták a niceai hitvallást, ami az összes felekezet közös kincse.

„Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia” – idézett a felolvasott szentírási szakaszból Kocsis József pünkösdi lelkipásztor igehirdetése elején.

Az a betegség van Isten dicsőségére, amelyen keresztül az Úr Jézus Krisztusnak valamilyen jellemvonása kibontakozik számomra. Lázár feltámasztásának történetében nagyon különleges az, ahogyan Jézus Máriával és Mártával foglalkozik. Márta azt mondta Jézusnak: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborul a lába elé, és szóról szóra ugyanazt mondta, mint Márta: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” Jézus azt válaszolta Mártának, hogy a testvére feltámad. Amikor azonban Jézus látta, hogy Mária és a vele érkezett zsidók is sírnak, háborgott a lelkében és megrendült. Megkérdezte, hogy hova helyezték őt, majd amikor Márta azt mondta Jézusnak, hogy „Uram, jöjj, és lásd meg”, Jézus könnyekre fakadt.

Az a betegség szolgálja Isten dicsőségét, ahol meglátom Jézus Krisztus jellemvonását, s egyre jobban megismerem őt, aki ha kell, az igazságban szolgál felém, ha kell, akkor odaül mellém, s azt mondja, hogy tudom, min mész keresztül

– fogalmazott igehirdetésében a pünkösdi lelkipásztor. – Az a betegség szolgálja még Isten dicsőségét, amely alatt fejlődik a hitünk. Azt mondja Jézus a szentírási szakaszban: „Örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek.” Ha betegségen és szenvedésen megyünk keresztül, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a tét a saját gyógyulásunk, azonban a hitünk a tét.

A betegség akkor szolgálja Isten dicsőségét, ha a kereszt felé, Jézus felé fordít bennünket.

Ezt követően Varga László kaposvári megyéspüspök hirdetett igét.

„Uram, már szaga van, hiszen negyednapos” – emelte ki az evangéliumi szakaszt a főpásztor, majd úgy fogalmazott: a mi tapasztalatunk is hasonló, mint Mártáé. Márta megvallotta, hogy hiszi, hogy Jézus Krisztus a feltámadás és az élet, hiszi azt, amit Jézus mondott, azonban amikor odamennek a sírhoz, egy negyednapos hulla látványa azonnal megingatja a korábban megvallott hitét. Az a test már negyednapos, bűzlik. A tapasztalatunk, tudásunk fölébe emelkedik a szánkkal megvallott hitnek. Ez történt itt is. Jézus így válaszolt: „Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?”

Hány alkalommal valljuk meg a hitünket, amikor összegyűlünk. De akkor is hiszünk, amikor teljesen váratlanul összeomlik minden? Amikor közel lép a halál? Amikor elveszítjük a munkánkat, hirtelen meghal a gyermekünk, vagy tragédia történik a családunkban? Akkor is hisszük, hogy Isten mindenható Atya, akinek szeretett gyermekei vagyunk? El merjük hinni, hogy Isten irgalmas olyankor is, amikor ebből nem tapasztalunk semmit, csak a halált, a pusztulást és a rombolást látjuk? Korunkban is kontinentális erők akarják megtörni az Isten irántunk való szeretetébe vetett hitet. Tényleg ő a mindenható Atya, aki törődik a gyermekeivel és odafigyel rájuk? Hány alkalommal kerül krízisbe az Istenben és az ő szeretetébe vetett hitünk – hangsúlyozta Varga László püspök. – Márta és Mária is számonkéri Jézust. „Ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” Te, aki visszaadtad a vaknak a látást, lecsendesítetted a tengert, pogányokat gyógyítottál, nem tudtad volna megmenteni a testvérünket, akit szeretsz?

Hányszor bukkan fel a kérdőjel bennünk is, hogy tényleg szeret, vagy csak mese az egész? „Ha hiszel – mondja Jézus Mártának és Máriának –, meglátod Isten dicsőségét.” Fölébe kell helyezni Isten kinyilatkoztatott szavát az érzéseknek, a tényeknek, a tapasztalatnak, a tudásnak és tudománynak – hangsúlyozta a kaposvári megyéspüspök. – Vagy pedig fordítva lesz: hiszünk ugyan, de a tudomány nem ezt mondja.

Isten kinyilatkoztatott szavának és igazságának tudásunk és tapasztalatunk fölé helyezése a legnehezebb lépések egyike.

A hit és szeretet krízise kíséri az életünket, azonban a Szentlélek újra és újra meghív arra, hogy merjünk másképpen gondolkozni. Merjünk hinni akkor is, amikor minden ellene szól.

A mi hitünk húsvéti hit, a feltámadás és az örök élet felől közelíti a hétköznapokat.

Ha erre nem vagyunk képesek, akkor beleveszünk a hétköznapi bajokba, és meginog a hitünk. Mi hisszük, hogy Jézus feltámadt, hogy elkezdődött Isten országa, az örök élet, a mennyország, keresztségünk óta mindegyikünk életében – emelte ki idehirdetésében Varga László püspök.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Kling Márk

Magyar Kurír