A mi szerzetesünk: Marco Faccioli kapucinus testvér

Megszentelt élet – 2015. október 5., hétfő | 19:54

A megszentelt élet évében meghirdettük „Az én szerzetesem” kampányunkat. Azt kérjük olvasóinktól, osszák meg velünk, ki a kedvenc szerzetesük vagy más megszentelt életet élő ismerősük, és mit jelent ő számukra. Az olasz kapucinus szerzetest születésnapja alkalmából a móri fiatalok mutatják be.


Immár tizenegy éve él Móron Marco testvér, aki Olaszországból jött hozzánk pár olasz testvérrel együtt, hogy erősítsék a magyar kapucinusok közösségét. Jelenleg csak Budán és Móron élnek országunkban kapucinusok, ezért mi, móriak nagyon büszkék vagyunk rájuk!

Marcót pedig különösen szeretjük mi, fiatalok, ezért szeretnénk másokkal is megismertetni, hogy milyen ember és milyen szerzetes ő. Sokan írtunk róla, és ezt próbáljuk meg most összefoglalni.

Rengeteg mindenért vagyunk neki hálásak! Évek óta táboroztat minket, ifjúsági közösségünket összehozta, elvitt bennünket külföldi utakra is, biciklis zarándoklatokon tekert, együtt énekel, jókat focizik velünk, családjainkat látogatja, imádkozik velünk, értünk; közöttünk él, hozzánk tartozik!

De hogy miért is szeretjük?

Marco nagyon nyitott ember, aki mindenkit elfogad és mindenkit befogad. Mindenkihez van egy-két kedves szava, legyen az fiatal vagy idős. Az ember kényelmesen „belesüpped” abba a jóleső és megnyugtató hangulatba, ami a társaságában kialakul. Ugyanolyan könnyű elkezdeni vele egy mély lelki beszélgetést, mint „fejest ugrani” egy röpke viccelődésbe.

Egy csupaszív ember, végtelenül jólelkű, tele bölcsességgel és vidámsággal. Életvidám és fiatalos gondolkodású, gyakorlatias és tiszta szívű ember. Mindig velünk van – az idejét ajándékozza nekünk.

Sokan köszönhetjük neki felnőtt hitünket, mert amikor kamaszok voltunk, meghallgatott és imádkozott értünk, ráterelt a helyes útra minket. Neki bármikor bármit el lehet mondani, mindig segít.

Nagy hálával tartozunk neki!


Mindig tud olyan tanácsot adni, ami segít a hitünk növekedésében, az igaz úton való járásban. Kedves, bátorító leveleit, szavait hosszú évek után is őrizzük.

Kedveljük a prédikációit, főleg, amikor improvizál. Mindig alázattal beszél, sosem fölényesen vagy kioktató hangnemben.

Jó gyóntató atya, akinél a szentgyónás valóban Istennel való beszélgetés, lelki vezetés. Szeretjük az őszinteségét, hogy kimondja azokat a dolgokat is, melyek számunkra kínosak lehetnek. Mindig meghallgat minket, és majdnem mindig biztat. Időnként olyan érzésünk van, hogy jobban ismer minket, mint mi önmagunkat, és jobban tudja, mit kéne tennünk, mint mi.

Nagyon együtt tud érezni másokkal, mert érzékeny és figyelmes, de vicces is!

Marco egy hétköznapi szent. Egy közülünk, mégis fel lehet rá nézni. Egyszerre hétköznapi ember és Isten közvetítője. Egyikünk öccse külföldön találkozott először Marcóval, és a véleménye rögtön kialakult: „Marco egy angyal!”


Jó vele együtt szolgálni. Felelősségteljes, lelki ember, aki szívesen segít. Bátor, mert nem fél önmagát adni, odafordulni másokhoz, nem fél az elutasítástól, nincsenek elvárásai.

Marco egy testvér! Tényleg testvérünk, akire mindig lehet számítani. Elsősorban kapucinus, aki jó kapucinushoz méltóan hideg napokon is szandálban jár, zokni nélkül. De a mi nagy testvérünk is! Akivel együtt nevethetünk és viccelődhetünk. Ő a jó példa arra, hogy a szerzetesek neve után okkal szerepel a testvér szó.

De ő „édesapa” is egyben, igazi, szenvedélyes atya, aki harcol értünk!

Tudja, hogy merre tart. Sokat van az emberek között, de látszik, hogy Isten az első és legfontosabb számára, és mindig szán időt az imára, Istenre, hogy lelkileg fejlődjön és feltöltődjön. Erős, mert ereje Krisztusban van!

Ezért azt, hogy „az én szerzetesem”, csak Isten mondhatja róla, számunkra ő a „mi szerzetesünk”!


Ő egy igazi kincs Jézustól! Reméljük, még sokáig közöttünk lesz!

És mivel épp ma, október 5-én van a 39. születésnapja, ezért így, az egész világgal együtt szeretnénk kívánni:

Isten éltessen sokáig! Köszönjük, hogy vagy nekünk, Marco!

Szeretettel: a móri fiatalok

Kapcsolódó fotógaléria