A misebor szent ital – Borászok találkozója a Gyulafehérvári Érsekségen

Külhoni – 2024. január 31., szerda | 13:01

„A misebornak a szőlő terméséből készült, természetes és nem romlott bornak kell lennie.” (924. k. 3§.) Az Egyházi Törvénykönyv előírását idézve szervezték meg első alkalommal a miseborok találkozóját a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegyében január 23–25. között, melyen tizenkét magyarországi és erdélyi borász vett részt.

Házigazdaként Kovács Gergely érsek és Veres Stelian kanonok, gazdasági igazgató köszöntötte a vendégeket, köztük a miseborkészítő Frey Szabolcsot és feleségét Mórról; Antalóczy Péter és Dezső László borászokat Tokajból. A meghívást elfogadta Balla Géza is, akit méltán nevezhetünk a borászok körében „Gyurka bátyánk”-ként ismert Csávossy György utódának, mind a borok iránti szeretet, mind az elhivatottság és szakmaiság területén.

Az első nap az ismerkedés jegyében zajlott. Zsebe Márta gazdasági tanácsos tartalmas idegenvezetésével a résztvevők meglátogatták az érseki palotát, a Szent Mihály-székesegyházat. Az érseki pincék alapkövei mind-mind élő, kézzel fogható történelmi bizonyítékok, amelyek arról tesznek tanúbizonyságot, hogy bár számtalan vész, pusztítás, járvány, zsarnokság söpört végig ezen a területen, ezeken az épületeken, a Kárpát-medencében élő magyarságon, a jó Istenbe vetett sziklaszilárd hit átsegített a nehézségeken.

A vendégek megkóstolhatták Tóth Csaba érsekségi borász utánozhatatlan ízvilágú miseborait, amelyekből érezhető a közel ötvenéves szakmai tapasztalat, emellett a szőlő iránti szeretete és elkötelezettsége is. E borok különlegesek, selymesek, kortyolgatásuk közben szinte érezhetők a napsütötte fehérvári dűlőkön érlelődő roppanós szőlőszemek.

A második napon szakmai beszélgetések zajlottak az érseki palota dísztermében, amelyet mindmáig átjár Márton Áron püspök szellemisége, és amely méltó hely arra, hogy magukról a kézműves eljárással készülő miseborokról beszéljenek a falai között. Erdély-hegyalja a maga domborzati adottságaival, mikroklímájával ízvilágukban egyedi borok készítését teszi lehetővé, amelyeket az itteni borászok szívvel, lélekkel teli hozzáállása tesz még különlegesebbé.

Papp Péter, Vas Attila, András Emil és Milán bemutatatták szőlészetüket. A résztvevők meglátogatták a rózsamáli érseki szőlőt, ahol tavaly EU-s és saját forrásból sikerült öt és fél hektár szőlőt újratelepíteni, illetve a gépparkot a magyar Agrárminisztérium támogatásával – a Schmas Ferenc-terv keretében – felújítani.

A rendezvény méltó befejezése volt a hálaadó szentmise a székesegyházban, amelyen Veres Stelian kanonok és Sajgó Balázs, a gyulafehérvári Caritas lelkiigazgatója celebrált.

„A hordót elgurítottuk” – fogalmazott tréfásan a társszervező Kastal László, a Caritas Vidékfejlesztés igazgatója arra utalva, hogy bízhatnak abban, hogy sikerült a rendezvény szakmaiságát, szellemiségét, irányvonalát megtartani, és a továbbiakban még több misebort készítő borász csatlakozásával tudják folytatni a remélhetőleg hagyományt teremtő, egyedülálló kezdeményezést.

A három nap talán legnagyobb tanulsága, amely minden misebort készítő borász ars poeticája kell hogy legyen: „A misebor szent ital, ami elkísér a bölcsőtől a koporsóig.”

Szöveg: Kémenes László

Forrás: romkat.ro

Fotó: Köllő Réka, a Caritas Vidékfejlesztés munkatársa

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria