A Miskolci Egyházmegye centenáriumi zarándoklatot szervezett Eperjesre

Zarándokok egy csoportja Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök kíséretében már július 22-én, hétfőn reggel útra kelt Magyarországról. Autóbuszos útjuk során szlovákiai zarándokhelyeket és fatemplomokat látogattak meg.

A hozzájuk csatlakozó miskolci egyházmegyés zarándokokkal július 24-én, szerdán az eperjesi Keresztelő Szent János-főszékesegyházban ünnepi Szent Liturgián adtak hálát az elmúlt száz év kegyelmeiért.

Az eperjesi görögkatolikus székesegyházban Jonáš Jozef Maxim eperjesi érsek-metropolita fogadta a zarándokokat.

„Az, hogy a centenáriumi évben együtt ünnepelhetünk, arról tanúskodik, hogy élő mindkét egyházmegye, és van miért hálát adni” – mondta köszöntő beszédében a szlovák főpásztor.

A magyar nyelven bemutatott Szent Liturgián a zarándoklatokon részt vevő szolgálattevők koncelebráltak.

Az énekes szolgálatot a tisztelendő asszonyok és kántorok látták el.

Hálát adva Istennek „itt, e régi székesegyházban, végig kell gondolnunk, hogy ebben az elmúlt száz évben milyen mértékben tettünk eleget az Atya kívánságának – utalt a liturgián felolvasott evangéliumra (Mt 21,28–32) ünnepi homíliájában Orosz Atanáz püspök. – Mert az élet egyik legfontosabb kérdése az, amit e szakaszban Jézus maga kérdezett meg, hogy:

Ki tett eleget az Atya kívánságának?”

Az eperjesi egyházmegye számos gyümölcsöt termett – hangsúlyozta a miskolci főpásztor a Keresztelő Szent János-székesegyházban elhelyezett boldogok ereklyéire is utalva.

Orosz Atanáz méltatta azon hitvalló püspökök és papok munkásságát, akik a szlovákiai területen, vagy később az apostoli kormányzóság területén üldöztetést, zaklatást és börtönbüntetést szenvedtek el, vagy Egyházunkért és Isten népéért életüket adták.

Azokról az ötven-hatvan évvel ezelőtti nehézségekkel teli időkről is megemlékezett a főpásztor, amelyekben a mostanihoz hasonló, egyházmegyék közötti találkozás elképzelhetetlennek számított, vagy amikor csak egy-egy bátor szerzetesnővér vagy klerikus csempészte át a határon az imakönyveket vagy a liturgikus felszereléseket.

Az akkori bátorságot az utókor és mindenekelőtt Isten igazolta vissza.

Összetartozásunkat immár semmi nem teheti érvénytelenné” – hangsúlyozta Orosz Atanáz.

„A mai egyházi életünknek is nagyon fontos impulzust adhat ez a zarándoklat, hiszen szeretnénk hűségben és reménységben folytatni utunkat – hűségesen azokhoz a templomokhoz, azokhoz a kisebb vagy nagyobb közösségekhez, amelyek a megtestesült Krisztushoz, az ő édesanyjához és szentjeihez ragaszkodtak. Hűségesen ahhoz a kétezer éves egyházi hagyományhoz, amely az evangéliumra alapozva a mi egyházmegyénket is létrehozta és megtartja.

A hűség reménységgel társul. Hiszen annak ellenére, hogy falvaink népe sokfelé fogyatkozik, annak ellenére, hogy nem mindenkit tudunk elérni az evangélium örömhírével, olyan reménysugarakat ad a mindenható Isten, amelyek előremutatnak és a mennyei Jeruzsálem felé vezérlik a mi zarándokcsapatunkat.

Hűségben és reménységben folytatjuk azt a megtisztelő szolgálatot, amelyet a megtestesült Isten-Ige kezdett el Egyházában” – fogalmazott szentbeszédében Orosz Atanáz püspök.

*

Az eperjesi egyházmegye történetébe engednek bepillantást a főszékesegyház altemplomában nyugvó elődök.

A templomhajóból nyíló oldalkápolnákban Boldog Gojdics Pál és Vasil Hopko földi maradványait őrzik, akiket Szent II. János Pál pápa ebben a városban avatott boldoggá.

A székesegyházban a torinói lepel másolatát is kiállították, valamint egy, a Szent Keresztből származó ereklyét is.

A Miskolci Egyházmegyéből érkezett zarándokoknak volt alkalmuk Eperjes és a környék más nevezetességeit is megtekinteni.

A miskolci és eperjesi püspökök búcsúzáskor abban is egyetértettek, hogy egyházmegyéik találkozására jó lenne nem csak jubileumi esztendőkben alkalmat találni.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír