VIP-kísérő és „osztálybencés” osztja meg élményeit a NEK-ről

A vasárnapi zárómisén a teljes gimnázium ott volt, és ahogy diákjaink mesélik, felemelő volt élőben hallgatni a Szentatyát. Velük együtt bencés közösségünk több mint ötszáz tagja különvonattal utazott Pannonhalmáról Budapestre. Öregdiákjaink közül pedig többen a kongresszus lebonyolításában is részt vettek – egyikük VIP-kísérőként még a francia nagykövet rezidenciáján is járt.

Pamper Zsolt öregdiákunk mondhatni testközelből élte át a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Jérôme Beau francia érseket kísérte. „Kifejezetten nyitott és barátságos volt. Érdeklődött, hogy milyen az itteni élet, mit tanulok, hova járok” – meséli Zsolt. Nagy élmény maradt számára, hogy Esztergomba és a francia nagykövethez is az érsekkel tarthatott. Péntek reggel pedig együtt vettek részt a laudesen, amelyet szerzetestestvéreink énekeltek. „Büszkén meséltem az érsek úrnak, hogy a szerzetesek egykori alma materemből érkeztek, Kiss Zsolt orgonistával együtt. Az egy különösen is szép reggel volt számomra. Az egyik kollégám meg is jegyezte, hogy annyira felspannolt, hogy volt tanáraimmal imádkozhatjuk együtt a laudest, hogy még az sem látszik rajtam, milyen keveset aludtam” – emlékszik vissza a különleges pillanatra.

Nemcsak Zsoltnak, hanem szerzetesközösségünknek is emlékezetes volt az a nap. Már csütörtök este ott voltunk a Hungexpón, hogy próbáljunk – meséli Jurinka Szilveszter OSB atya. „Mondták előtte, hogy ötezer széket tettek ki, de azt gondoltam, ez csak túlzás. Aztán beléptünk a pavilonba, és végestelen végig székek sorakoztak. Még meg is fordult a fejemben, hogy ki fog ennyit megtölteni reggel háromnegyed kilenckor?” Másnap korán indultak a laudesre, nehogy a dugó miatt elkéssenek. Hét órakor pedig már a székek több mint fele foglalt volt, és mire a reggeli ima elkezdődött, addigra pedig az összes. „Hihetetlen volt. Főleg az, hogy nem azért ültek ott az emberek, hogy megnézzék, hogyan énekelnek a bencések, hanem lehetett hallani, hogy velünk együtt imádkoznak. Nagyon erős élmény, ahogy ott állunk a színpadon, és ötezer emberrel közösen fohászkodunk” – mondja Szilveszter atya.

A vasárnapi pápai szentmise is mindkettőjükre nagy hatással volt. Bár Zsolt vendége azon már nem vett részt, ő semmiképp sem akarta kihagyni a liturgiát. „Nagyon szép és felemelő volt, hogy a Szentatya ott haladt el előttem alig másfél méterre” – mondja. Szilveszter atya pedig mint „osztálybencés” diákjainkkal együtt vett részt a zárómisén.

A Nagy testvérek, Endre és Márton szerint egészen különleges volt, ahogy érezni lehetett a tömeg és a közösségi ima erejét. Azt tapasztalták, hogy a Szentatya sokat mosolygott, és látszott rajta a boldogság, hogy ennyien eljöttek. Ugyanakkor a fáradtsága is kivehető volt – mondják, amire Szilveszter atya is bólogat. Ő 2013-ban találkozott először Ferenc pápával Rómában, a bencés növendékek találkozóján.

„Mai napig emlékszem az erőteljes kézfogására, és a szemében az eltökéltségére, hogy nagy terveket szövöget. Akkor ezt mondta nekünk: »Nektek, bencéseknek sok feladatotok van ebben a világban. A lelkeket vezessétek, mint Benedek«. Igaz, hogy a mostani misén egy megfáradt testet láttam, de a szeme és a mosolya ugyanaz volt, mint majd’ tíz évvel ezelőtt” – meséli. Mint mondja, fáradtan, halkan kezdte a Szentatya a liturgiát, de amikor az evangéliumról, az örömhírről beszélt és a magyaroknak szánt üzenetét beleszőtte, egyszeriben felerősödött.

„Úgy éreztem, hogy egy nagyon erős prófétai hang szól hozzánk, kiált bele a tömegbe. A végén pedig, amikor magyarul azt mondta: »Isten, áldd meg a magyart!« az ennek a prófétai hangnak a megkoronázása volt.” Ez a pillanat a fiúkban is mély nyomot hagyott.

Bár a szentmisén több tízezren vettek részt, mégsem tapasztaltunk tülekedést, hanem bensőséges és emelkedett hangulat uralkodott – meséli Szilveszter atya, akit nagyon megérintett egy közelükben lévő roma család vallásossága. „Leterítették a pokrócukat, bekapcsolódtak a liturgiába, térden állva imádkoztak. Látszott, hogy nem azért jöttek, hogy csak a pápát lássák, hanem mély hitbéli meggyőződésből” – idézi fel.

(...)

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság

Magyar Kurír