A nádasdladányi Szent Kereszt temetőkápolna – Érsekségi ékességek (142.)

Nádasdladány falu Ősitől keletre, a mai Fejér vármegyében fekszik. Eredeti neve Sárladány volt. Temetőkápolnája a mai falutól délre, a temető közepén emelkedik. Kicsiny, egyhajós, északkelet felé tájolt kápolna, a hajónál keskenyebb, félköríves szentélyzáródással, a főhomlokzata felett fa tetőtoronnyal.

Homlokzata tagolatlan, bejárata egyszerű, vízszintes lezárású ajtónyílás, benne 19. század végi, 20. század eleji, lamellás betétekkel ellátott ajtószárny, rajta áthelyezett kilincs. Az ajtó fölött kör alakú padlásszellőző, a hajó két hosszfalán egy-egy ablak található, nyolcosztású fix ablakszerkezettel, előtte vasráccsal. A szentélyen barokk korinak tűnő, fektetett oválablak nyílik.

Az oldalfalak és a tető cserépfedése, illetve a deszkázott tetőtorony és fémlemez-fedése felújított, a külső tatarozás közel tíz évvel ezelőtt történt. A fehérre meszelt, síkmennyezetes belsőben ma egy egyszerű szembemiséző oltárt találunk. A szentély déli falában négyzetes arányú falifülke helyezkedik el.

A kápolna igazi jelentőségét a boltozott kripta adja, ahová a téglaburkolatos hajóból, lépcsőkön lehet lemenni. A templom korábbi padlóját régebben feltörték, és ekkor a helyiek elmondása szerint a kriptában található öt holttest maradványait összekeverték, egy kivétellel.

Azt, hogy Sárladánynak vagy egy szomszédos településnek már a középkorban is lehetett temploma, az 1747. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv sejteti. Ekkor még láthatók voltak a falu határában, „a mezőkön” egy régi falu elhagyott telkei és annak romtemploma, de sajnos nem mondják meg, pontosan merre, így nem tudjuk, hogy a mai (szintén a falu határában található) kápolna helyén kell-e keresnünk.

A falu a 18. század első évtizedeiben a Schmidegg család birtokába került. Schmidegg Frigyes érdeme, hogy az 1730-as években jelentős területeket töretett föl, és látott el öntözővízzel. Ez idő tájt, ahogy azt Bél Mátyás írja, már folyt a kúria felépítése. Mint az újabb műemléki kutatásokból tudjuk, e kúria falai – jelentősen átépítve – megtalálhatók a mai nádasdladányi kastély északi mellékszárnyában. Ebben egy kápolna is helyet kapott, amelyet a családtagok mellett a falusiak is használhattak.

Szempontunkból érdekesebb a másik kápolna, amely az említett feljegyzések alapján 1757-ben épült, és a történeti térképek tanúsága szerint Sárladánytól délre, a mai templomocskával azonosítható. Pfeiffer János feljegyzéséből tudjuk, hogy titulusa Szent Kereszt volt, és családi temetkezőhelyként is szolgált. Erre utal, hogy 1767-ben itt helyezték örök nyugalomra Schmidegg Ferdinánd egri kanonokot, akinek a gyászszertartását Dravecz József veszprémi kanonok tartotta. Hamvai elkerülték a későbbi feldúlást. A kápolnát 1779-ben újra említik, majd 1835 körül felújították. Özv. Schmidegg Tamásné Quabeck Jozefa ekkor „fölibe kis tornyot csináltatott, és a’ kripta ajtóra követ Fehérvárról hozatott.” 1846-ban megismétlik, hogy e kápolna rejtette magában a családi sírboltot; oltára és fa tornya volt.

A sárladányi anyakönyvekből tudjuk, hogy a 19. század elején ifjabb Nádasdy Tamás volt a birtokos, aki 1831-ben, kolerában hunyt el. A birtok igazgatása ezután a kápolnával kapcsolatban is emlegetett Quabeck Jozefára maradt. Kit tisztelhetünk e különös nevű úrhölgyben? A sárladányi feljegyzések szerint 1802-ben született, anyja „Mélt. Báróné Raal Cristani” volt, apja „Mélt. Gr. Quabeck” (keresztnév nélkül). A család a mai Belgium területéről származott. Itt, a sárladányi anyakönyvekben még megemlítették Quabeck Katarinát – született Rall bárónét – is, aki a feljegyzések szerint 1846-ban, 68 évesen hunyt el Bécsben.

A Quabeck család emlékét érdekes módon a mai kastély mellett álló régi magtár őrizte meg. Amint azt az újabb műemléki kutatások kimutatták, a 18–19. század fordulója körül épülhetett, és egy későbbi átalakítása során egy kőből faragott, összetett címert helyeztek el az északi falban. A grófi korona alatt megjelenő két címer egyike a Schmidegg család ágaskodó griffet, illetve cédrusfát mutató címere, amelynek boglárpajzsán ötágú lombkorona alatt halomból kinövő három rózsaszál látható. A heraldikai bal oldalon szerepeltetett másik, négyszer vágott pajzs viszont minden valószínűséggel a Goupy de Quabeck család címerével azonosítható. Elhelyezésére még 1839 októbere előtt kerülhetett sor. Ekkor ugyanis nagy tűzvész pusztította el a sárladányi gazdaságot, ami arra késztette özvegy Schmideggnét, hogy az uradalmat árendába adja. Ő maga Bécsbe költözött és ott is hunyt el 1850-ben.

A következő évben a Schmideggek eladták az uradalmat Nádasdy Lipótnak, amivel a faluban található kápolnák életében is új korszak kezdődött. A temetőbeli kápolna megszűnt családi sírboltként szolgálni. Mivel a helyiek 1851-től már nem használhatták sem a kúria, sem a helyébe épült új kastély kápolnáját, ide jártak misére. Mindaddig, amíg 1885-ben a Nádasdy-kastélypark szegletében meg nem épült a falu új, ma is használatos római katolikus temploma.

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: Fülöp András/Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír