A nagy monogramista – Sarkadi Nagy Emese MS Mesterről

A tárlaton látható MS mester selmecbányai főoltárának hét fennmaradt táblaképe, köztük az a húsvét ünnepéhez kapcsolódó négy festmény, a Krisztus az Olajfák hegyén, a Keresztvitel, a Kálvária és a Feltámadás, melyeket az alapításának százötvenedik évfordulóját ünneplő esztergomi Keresztény Múzeumban őriznek. 

– MS mester négy képét Simor János hercegprímás szerezte meg Esztergom számára a 19. század második felében. A felvidéki Selmecbányáról származó festmények – Budapest érintésével – a szentantali Koháry-Coburg-kastélyból kerültek a Keresztény Múzeumba.

– Miután Selmecbányán a Szent Katalin-templomban a 18. században szétbontották az ottani szárnyasoltárt, a táblái szétszóródtak. Pontosan nem tudjuk követni a sorsukat, de az egyértelmű, hogy e négy tábla, amelyet később a Keresztény Múzeumba vittek, együtt maradt. Valószínűsíthető, hogy rövid időn belül a Selmecbányával szomszédos Szentantalra kerültek, a Koháry-Coburg család tulajdonába.

A nagyközönség akkor figyelt fel ezekre a képekre, amikor 1876-ban Budapesten, Károlyi Alajos palotájában kiállítást rendeztek a nagy budai árvíz károsultjai javára.

A négy alkotás közül a három passiókép már látható volt azon a tárlaton. Simor János hercegprímás ezután tanácsadóira is hallgatva megszerezte a festményeket az egy évvel korábban alapított esztergomi múzeum számára. 

– Az biztos, hogy a négy festmény Selmecbányáról származik, de a szakirodalom nem volt egységes abban a kérdésben, hogy eredetileg a bányaváros melyik templomát díszítették, a Mária- vagy a Szent Katalin-templomot. Műhelytitkok című albumában Ön is a Szent Katalin-templom mellett érvel. Mi az, amit tudunk erről?

– Ez érdekes kérdés. A legtöbben valóban a Szent Katalin-templom mellett teszik le a voksukat, de biztosat nem tudunk mondani. A mostani kiállítás előkészítése kapcsán is foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Azt tudjuk, hogy a 18. században a Szent Katalin-templomban voltak ezek a táblák, egy oltárrá összeépítve. A század harmincas éveiben, illetve a későbbi vizitációk során a közeli Újbánya templomában bukkan fel két kép, az egyik az azóta elveszett Angyali üdvözlet, a másik a Királyok imádása, ami ma a lille-i múzeumban van. Andreas Wenzl von Sternbach selmecbányai főkamaragróf, aki a selmecbányai Szent Katalin-templomban 1727-ben új barokk főoltárt építtetett, elbontatta az addig ott álló oltárt, és valószínűleg magához vette a korábbi oltár tábláit. Újbányára – ahol szintén új, barokk oltárt építtetett – ő juttatta az említett két táblát. A 18. századi selmecbányai vizitációs jegyzőkönyvek is csak arról értesítenek minket, hogy 1727-ig ott állt egy oltár, amely nagy valószínűséggel MS mester táblaképeit tartalmazta. Ám azt nem tudjuk, hogy a mester késő gótikus főoltára eredetileg is a Szent Katalin-templom számára készült-e. Selmecbánya első temploma az óvárban álló Mária-templom volt. A 16. század elején, 1500 körül, a korábbi földrengések és rongálások miatt itt átépítések zajlottak, gyakorlatilag ugyabban az időben, mint amikor a Katalin-templom építése is zajlott. Mindkét templomban aktuálissá vált tehát egy új főoltár felállítása. A 16. század közepén az óvári Mária-templomot profanizálják, várrá alakítják, az Egyház kiköltözik onnan. Mivel ettől kezdve katonai objektum lesz, berendezését minden bizonnyal elviszik. Joggal merülhet fel bennünk: ez az oltár addig ott állt, de a profanizálás következtében esetleg átmenekítették a Szent Katalin-templomba, és ott állították fel mint rendkívül jelentős alkotást. Vannak is az oltáron olyan korai átalakításra utaló nyomok, amelyek egyértelműen akkor keletkeztek, amikor a 18. században szétszóródott táblák még együtt voltak. Ezek kimutathatók a lille-i táblán és a mi passiótábláinkon is. Az eredetileg nyolc táblaképből hét maradt fenn, pontosabban ennyit ismerünk.

A nagy méretű szárnyasoltárt úgy kell elképzelnünk, hogy volt egy oltárszekrény, amiben valószínűleg ott állt három nagy méretű szobor, ezek ma is Selmecbányán vannak:

a Madonna-szobor a Katalin-templomban, a két oldalán egykor elhelyezett Borbála- és Katalin-szobor pedig a selmecbányai bányászati múzeumban. A nyitott oltáron, a szekrényhez csatlakozó mozgó szárnyak belső oldalán domborművek kaptak helyet, ezeknek ma már csak a lenyomatai látszanak. A csukott, úgynevezett hétköznapi oldalon voltak MS mester táblaképei. Ez azt jelenti, hogy a kevésbé jelentős oldalt is elképesztő minőségű és gazdagságú, aranyozott hátterű festmények díszítették. MS mester tekintetében ebből a hét táblaképből tudunk kiindulni, és a kiállítás is ezt teszi.

– MS mester kvalitása egészen kimagasló. Benne él a művészeti köztudatban, alakja legendás. Nagyon sok írás jelent meg róla, szak- és szépirodalmi művek, köztük Mojzer Miklós elemzése, az MS mester passióképei és további tanulmányok sora; Horváth Péter A képíró címmel regényt írt... Ugyanakkor semmi biztosat nem tudunk. Hol tart ma a kutatás, történt előrelépés?

– Igen. MS mester titokzatos alakja valóban rengeteg embert foglalkoztat. A szakirodalomban korábban sokáig elképzelhetőnek tartott nézet Mojzer Miklós kutatásain alapult, aki rengeteget dolgozott, és nagyon sokat tett hozzá a témához. Szerinte MS mester valószínűleg egy nürnbergi művész, aki a német szobrásszal, Veit Stoss-szal érkezett Krakkóba, amikor az utóbbitól megrendelték a krakkói Mária-templom hatalmas méretű főoltárát, amelyen együtt dolgoztak.

– Mojzer Miklós mire alapozta ezt?

– Arra, hogy a korabeli krakkói dokumentumokban szó van egy bizonyos Marten Schwarzról, aki Veit Stoss közvetlen környezetében dolgozott, festőként. Mojzer Miklós vele azonosította MS mestert, ez alapján egész életrajzot rekonstruált. Bár ez az elképzelés nem vált egyöntetűen elfogadottá, kétségkívül elgondolkodtató volt az a több szálon futó összefüggés, amely Selmecbánya és Krakkó között kimutatható ebben az időszakban, elsősorban a mind Selmecbányán, mind Krakkóban érdekeltségekkel rendelkező Thurzó János révén. Ezenkívül a krakkói német közösség prédikátorának, Johannes Galernek vagy Glogernek a krakkói főoltárral kapcsolatos meghatározó szerepét szintén írott források igazolják, majd évekkel később egy hasonló nevű prédikátor nevének említésével találkozunk Selmecbányán, éppen a Katalin-templom berendezése kapcsán. Kérdéses azonban, hogy a két személy azonos-e.

A mostani kiállítást megelőző legfrissebb kutatásokat elsősorban Endrődi Gábor munkája határozta meg, aki néhány évvel ezelőtt azonosított egy, a párizsi Louvre-ban őrzött rajzot, amin MS monogram látható.

A korban ugyanis sok az olyan ábrázolás, rajz vagy metszet, amelyen utólag helyezték el az MS szignót, ami utalás lehetett Martin Schongauer német festőre. Ő olyan nagy névnek számított, hogy ha a monogramját rátették egy alkotásra, az önmagában is rangot jelentett. Később ugyanígy jártak el Dürer szignatúraként használt monogramjával is.

Az Endrődi Gábor által azonosított rajzon a monogram nagyon hasonlít a Selmecbányáról származó Feltámadás-képen láthatóhoz: ugyanazok a talpas betűk, az M előtt és az S után egy-egy ponttal, csak a mesterjegy hiányzik a rajzról, ami a selmecbányai képen rajta van. De természetesen nem csak a monogramól van szó, ez a rajz mindenekelőtt stilárisan áll nagyon közel MS mester műveihez. A kiállításhoz kapcsolódóan Endrődi Gábor még további hat rajzot talált, melyek stíluskritikai alapon MS mesternek tulajdoníthatók, ahogyan ezt a kiállítási katalógus egyik tanulmányában is kifejtette. Nürnbergből kerültek ki, Dürer közvetlen környezetéből. A korábbi szakirodalom a fiatal Hans von Kulmbachnak tulajdonította ezeket, aki Dürer környezetének egyik kiemelkedő festője volt. Szintén nagyon izgalmas, hogy Bécsben sikerült egy, a bécsi Dóm Múzeum tulajdonában lévő festett epitáfiumot (halotti emléket) azonosítani, ami nem szignált kép, de stílusa alapján MS mesternek tulajdonítható. Egy további epitáfium, amely a Belvedere gyűjteményében található, úgy tűnik, szintén MS mester késői alkotása. Egy bécsi kollégánk, az Albertina kurátora, Christof Metzger pedig a bécsi Szent István-székesegyház északi kapujának előcsarnokában nemrég előkerült falképről állítja, hogy MS mester munkája. Ezeket is bemutatja a mostani tárlat, illetve a kiállítási katalógus.

– Milyen kép áll össze a fentiek alapján MS mesterről?

– Egy olyan mesterről van szó, aki Nürnbergben, Albrecht Dürer közvetlen környezetében kezdte a tanulóéveit. Az ő műveiből inspirálódott, a 15. század végén. Innen már az 1500-as évek legelején Bécsbe megy, és nagy valószínűséggel az ottani polgárság megrendelésére dolgozik. Természetesen megpróbáltuk körbejárni a bécsi írott forrásokat is, és találtunk olyan nevet, ami összefüggésbe hozható az MS monogrammal. Egy Michael Schröter nevű festő ebben az időszakban a Stephansdomhoz közel műhelyt működtetett. Ám ez is csak feltételezés, bizonyítani nem tudjuk, lehetett ebben az időben több, MS monogramot használó festő is Bécsben, akiknek a neve nem maradt fenn. Mindenesetre mint lehetőséget ezt is felvetettük.

– Az itáliai hatások ezek szerint kizárhatók?

– Vannak bizonyos itáliai hatások, ezt is bemutatjuk a kiállításon. Egyes pontokon például a mantovai Gonzagák udvari festőjének, Andrea Mantegnának a metszeteiből táplálkozik MS mester, de ezek nem jelölnek olyan szoros összefüggéseket, mint amilyen a Dürerrel való kapcsolat. Ez nem utal személyes jelenlétre vagy találkozásra, hanem egyszerűen csak azoknak a 15–16. század fordulóján Európa-szerte terjedő itáliai hatásoknak a felbukkanása, amelyek akkoriban Nürnbergben is megjelentek. Mantegna hatása Dürer művein is felfedezhető.

– Giorgio Vasari révén a középkortól a reneszánszig számos alkotó életét ismerhetjük valamilyen szinten. Igaz, hogy MS mester nem volt itáliai, de hát Dürer sem. Az ő személye különösen rejtélyes… 

– Az igaz, hogy sok festő életét ismerjük, akikről fennmaradtak írott források, de vannak azért kérdőjelek még a legnagyobbak életútjával kapcsolatban is. Például az 1500-as években Bécsben alkotó festőkről borzasztóan keveset tudunk. Bécs nagy olvasztótégely volt abban az időben. Ma már biztosra vesszük, hogy megfordult itt többek között Lucas Cranach is, de ez csak néhány fennmaradt műben ragadható meg, nincsenek olyan írott források, amelyek kézzelfoghatóbbá tennék a bécsi tartózkodását. Az 1500-as évek elején születtek Bécsben olyan művek, amelyeket a stíluskritika határozottan és mára teljesen elfogadottan neki tulajdonít. A kutatók szerint Cranach nyilván itt töltötte a korai éveit, mielőtt továbbment, és a szász választófejedelem szolgálatában működtetni kezdte nagy műhelyét. MS mester, a selmecbányai oltárképek alkotója kevésbé volt benne a nemzetközi szakmai köztudatban. Igaz, a korszakkal foglalkozó művészettörténészek jól ismerik őt, és elismerik a művészi nagyságát. Most azonban abban reménykedünk:

azzal, hogy az 1500-as években Bécsben keletkezett alkotásokat is el tudunk helyezni ebben az életműben, jobban bekerül majd a nemzetközi körforgásba, és ez megnyitja az utat a további kutatások számára.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a százötven éves esztergomi Keresztény Múzeum ilyen szinten megmutatkozhat az egyik legjelentősebb műtárgycsoportjával. A tárlaton kapható az erre az alkalomra elkészült színes, monografikus jellegű kiállítási katalógus, amelyben tanulmányok olvashatók az MS mesterrel kapcsolatos legújabb kutatásokról. 

– A kiállítás címe: MS mester és kora. 

– A tárlat kezdetén bemutatjuk a Jagelló-kori Magyarország (1490–1526) művészetét. A látogatók a kiállításon elsőként a selmecbányai oltárt láthatják MS mestertől. Szólunk arról is, mi az, hogy bányaváros, és milyen szakrális épületek, alkotások születtek ebben a korszakban. Grafikai rekonstrukció formájában megmutatjuk, hogyan nézhetett ki maga az oltár. Azért így, mert a szerkezetéből sajnos nem maradt fenn semmi, nem tudjuk, milyen volt a predellája, az oromzata. A táblaképek elölről és hátulról is megtekinthetők. Az említett selmecbányai szobrok közül kettőt kaptunk meg, a Szent Borbálát és a Szent Katalint ábrázoló alkotást. A Madonnát sajnos nem sikerült elhoznunk. Megismertetjük a látogatókat MS mesterrel, a korai éveivel, és bemutatjuk a neki tulajdonított hét rajzot. Szerepel a tárlaton néhány Dürer-metszet is, melyekkel a Dürer-kört illusztráljuk. Láthatók továbbá metszetek attól az MS mestertől is, akivel hosszú ideig ugyancsak azonosítani próbálták a selmecbányai oltárképek alkotóját, de ma már világos: mindketten ugyanabból a körből származtak, ugyanabból merítettek, ám jelentős eltérések vannak a munkáik között. Innen továbblépünk a bécsi környezetre. Megmutatjuk az új attribúciókat, tehát azt a táblaképet és a falképet, amit újabban MS mester alkotásának gondolunk. A lezárás pedig egy, az 1520-as évekből Bécsújhelyről származó epitáfium lesz, amiről szintén azt feltételezzük, hogy MS mestertől származik, a művész késői munkája. Ezt a művet őrzi ma a bécsi Belvedere gyűjteménye.

– A szentantali Jézus születése, a lille-i kép, A királyok imádása, illetve a Nemzeti Galériában őrzött Vizitáció mellett a Keresztény Múzeum anyagából csak MS mester négy „húsvéti festménye” lesz látható a Szépművészetiben?

– Igen. Alapvetően az az érdekes a passióképek és az egész selmecbányai oltár kapcsán is, hogy a szakma és a nagyközönség egyaránt önálló személyként beszél MS mesterről, mintha egyedül festette volna ezt az oltárt. Ám gondoljunk csak bele: MS mester művei közül a legnagyobb, a lille-i majdnem százkilencven centiméter magas. Összeségében ez egy közel négyméteres oltárszárny lehetett, ami egy predellán állt, és ezt koronázta az oromzat. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen hatalmas méretű alkotást nem egyedül festett a mester; műhelymunka volt, amelyen többen dolgoztak együtt. Jogosan mondjuk, hogy ez egy hihetetlen kvalitású festménysorozat, de közben a kvalitás és a stílus vonatkozásában is felfedezhetők különbségek. Az utóbbi időben végzett intenzív vizsgálatoknak köszönhetően egyértelműen látszik, hogy több kéz dolgozott az oltáron. Például az utolsóként megfestett Feltámadás-tábla „kapkodósan” készült. Nem világos, hogy azért, mert lejárt a határidő és gyorsan be kellett fejezni a munkát, vagy pedig mert egy olyan festő dolgozott ez esetben, akinek ilyen volt a stílusa, gyorsabban festett. Lecsorgások látszanak a képen, egészen mások az ecsetvonások. És ez a szignált darab. A festmények közül a Kálvária, valamint a Nemzeti Galériában őrzött Vizitáció a két legszínvonalasabb. Ezeken hihetetlenül precíz rajz látszik, rendkívül finom ecsetvonások. Aki ezt a két alkotást készítette, nagyon magas minőséget képviselt. Az infravörös reflektográfia felvételei alapján közelebb kerülhetünk a „kezek megosztásához” is; az „alárajzok” szintén különböző technikával, különböző anyagokkal készültek. A passióképek témája a szárnyasoltárok hétköznapi oldalán teljesen általános. A nagyböjti időszakban rendszerint becsukták az oltárokat. A mozgatható szárnyak külső oldalán és a merev szárnyakon gyakran Krisztus életéből, néha gyermekségéből, illetve a passióból vett jeleneteket ábrázoltak a festők. MS mesternél azt látjuk: ezt a feladatot nem rutinból alkotta meg, hihetetlenül átgondolt, ötletgazdag részletek vannak itt a kompozíció és a szimbolika tekintetében egyaránt. Technikailag és tartalmilag is nagyon magas színvonalúak ezek a képek. Öltözetük alapján például beazonosíthatók figurák, amelyek feltűnnek valamelyik passiójeleneten, aztán a Feltámadás-képen is felbukkannak. Bámulatos expresszivitás, érzelemgazdagság, drámai erő sugárzik a passióképekből, ettől igazán magával ragadóak. Az emberek többsége valószínűleg a Vizitációt ismeri a legjobban MS mester alkotásai közül. Valóban, ez egy csodálatosan jó hangulatú festmény a rengeteg szimbolikus jelentésű virággal, az előtérben megjelenő két asszonnyal, a háttérben a gyönyörű tájjal. De ezzel együtt: a passióképek esetében az, ahogyan a Kálvárián a keresztre feszített Krisztus-alakot megfestette, egyedülálló. Ha valaki rászánja az időt, megáll előtte és alaposabban megnézi, hátborzongató érzésben lehet része. Átjön ezen az ábrázoláson minden, amit a húsvéti ünnepkör jelent, mindaz, amit a nagyböjtben át kell gondolnunk ahhoz, hogy lélekben eljuthassunk a feltámadásig.

Fotó: Szépművészeti Múzeum; Keresztény Múzeum/Mudrák Attila; portré: Lambert Attila 

Bodnár Dániel, Pallós Tamás/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2025. április 13–20-i ünnepi számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.