A nagyhét újra megtérésre szólít – Virágvasárnap egyházmegyéinkben

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Virágvasárnap, nagyhét kezdetén Palánki Ferenc megyéspüspök a debreceni Szent Anna-székesegyházban mutatott be ünnepi szentmisét, amely barkaszentelési szertartással kezdődött a templom bejárata előtt. Az asszisztencia és a hívek a megáldott barkákkal, virágokkal a kezükben vonultak be a templomba, miként Jézus bevonult Jeruzsálembe.

A szentmisén Jézus Krisztus szenvedéstörténetét – Szent Márk evangélista szerint – a Szent Anna-egyházközség szkólája adta elő. 

A főpásztor szentbeszédében arról szólt, elgondolkodhatunk azon, hogy mit is jelent számunkra Jézus szenvedéstörténete. Szent Márk evangéliumának keretes szerkezete arra mutat rá: Jézus Krisztus, az Isten Fia. Az evangélium úgy kezdődik: „Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete” (Mk 1,1), majd a kivégzőosztag parancsnokától hangzik el ismét a mondat: „Ez az ember valóban az Isten Fia volt” (Mk 15,39).

Jézus Krisztus, az Isten Fia szeretete kell hogy bennünket is megérintsen, hogy felfogjuk, mit jelent ő számunkra. Ő a halhatatlan életet adta nekünk ajándékba.

A zsidókhoz írt levél így ír: a halhatatlan élet erejéből lett ő igazi főpap (Zsid 7, 16). Ezt az áldozatot csodálhatjuk meg a mai és minden szentmisében. Főpapként saját magát áldozta föl azért, hogy megmutassa szeretetét irántunk – mondta Palánki Ferenc. – Erre csodálkozhattunk rá a szenvedésének története meghallgatásakor, és kérjük, adjon kegyelmet, hogy felfogjuk, mi a mi dolgunk, feladatunk, hogy mi is vállalni tudjuk az áldozatot szeretteinkért, embertársainkért.

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

*

Egri Főegyházmegye

A virágvasárnapi szertartás kezdetén Ternyák Csaba érsek – a hagyományoknak megfelelően – megáldotta a barkaágakat az egri bazilika előtt.

A szentmise résztvevői meghallgatták Jézus Krisztus kínszenvedésének történetét Szent Márk evangélista szerint.

A főpásztor szentbeszédében úgy fogalmazott: a passió drámai története lelkünk mélyéig felzaklató. Ugyanaz a tömeg, amely lelkesen hozsannázva fogadta Dávid fiát, néhány nap múlva már azt követeli Pilátustól, „feszítsd meg őt”. Láthatjuk, hogy az emberek mennyire állhatatlanok, milyen könnyen megváltoztatják véleményüket, feladják hűségüket.

Jézusnak minden fizikai szenvedésnél jobban fájt Júdás árulása, Péter tagadása, a tanítványok elalvása, a magára hagyatottság. Lelke mélyéből tör fel a zsoltáros imádsága a kereszten: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” Feltehetjük a kérdést, valóban elhagyta őt az Isten? Nem – mutatott rá az érsek. – A feltámadásban megdicsőítette őt, és olyan nevet adott neki, amely fölötte áll minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágon.

Mégis mielőtt megbotránkoznánk Péteren és a társain, vagy Pilátuson, vagy a főpapokon, tekintsünk magunkba! – hívta fel a figyelmet az érsek.

Jusson eszünkbe, hogy hányszor történik meg velünk is ugyanez, amikor életünk konkrét döntéseiben, tetteiben megtagadjuk Jézusba vetett hitünket vagy tanítását, és hívását nem vesszük elég komolyan. Nagyhét újra bűnbánatra és megtérésre szólít fel bennünket.

A szentmisén a zenei szolgálatot az Egri Érseki Fiúkórus, a gyakorlóiskola kamarakórusa, valamint Kubík Tamás orgonaművész végezte. Vezényelt: Schmiedmeiszter Szilvia és Kovács Ádám.

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Egri Főegyházmegye

Szöveg: Debnár Ádám

Fotó: Federics Róbert/Szent István Televízió

*

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Erdő Péter bíboros, prímás az esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyházban mutatott be szentmisét virágvasárnap, március 24-én. A főpásztor megáldotta a barkákat, majd az asszisztenciával a Bakócz-kápolnától a főoltárhoz vonult, ahol könyörgéssel folytatódott a szentmise.

Az igeliturgia csúcspontjaként az esztergomi szeminárium növendékeinek szkólája elénekelte a passiót, Jézus Krisztus szenvedéstörténetét.

Homíliájában Erdő Péter rámutatott: a jeruzsálemi bevonuláskor nem hangzottak el disszonáns bekiabálások, hogy hátha mégsem ő a Megváltó, úgy Pilátus előtt, néhány nap múlva, amikor a tömeg éppen az ellenkezőjét ordította, hogy „Feszítsd meg!”, ugyancsak nem szólalt meg fennhangon az ellenvélemény. Mintha egyedül Pilátus lenne az, aki vonakodik őt halálra adni.

Aligha elképzelhető, hogy a virágvasárnapi és a nagypénteki tömegben teljesen különböző emberek lettek volna; sokkal inkább azt érezzük, hogy ugyanazok az emberek változtak meg.

Hangsúlyozta:

hogy hűségesek maradhassunk Jézushoz, tisztánlátásra és erőre van szükségünk. Az imádság és cselekvő szeretet által kapcsolatban kell lennünk vele, hogy követhessük őt minden körülmények között, ahogyan Szűz Mária és Szent János apostol tette egészen a keresztig.

Akik legközelebb álltak hozzá, azok lehettek később a feltámadás tanúi, azoknak jelent meg dicsőségben.

Erdő Péter homíliája teljes terjedelmében ITT olvasható.

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szöveg: Zsuffa Tünde

Fotó: Mudrák Attila

*

Győri Egyházmegye

Március 24-én, virágvasárnap barkaszenteléssel kezdődött a főpásztori szentmise a győri Nagyboldogasszony-székesegyház előtt álló Mindenki Krisztusa-szobornál. A szentmisén koncelebrált Reisner Ferenc általános püspöki helynök, a Brenner János Hittudományi Főiskola rektora, Böcskei Győző székesegyházi plébános, valamint Császár István, a győri papnevelő intézet spirituálisa.

A szentmise főcelebránsa, Veres András megyéspüspök szabadtéren elhangzott szentbeszédében emlékeztetett: a teremtett világban mindennek megvan a maga ideje, az üdvösség rendjének is. Jézus földi életének ideje alatt többször elhangzik, hogy még nem jött el az ő órája. De változás következik be a nagyhét során: Jézus azzal küldi az apostolokat az utolsó vacsora előkészítésére, hogy az ő ideje közel van (vö. Mt 26,18). Az utolsó vacsorán Jézus egyértelművé teszi, hogy elérkezett az óra.

Az üdvösség idejének kitüntetett szerepe van mindnyájunk életében.

Az Egyház által kijelölt szent idő az üdvösségünk előmozdítása érdekében fontos. Most van a kegyelem ideje! Jézus azt kérte: „Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!” (Jn 14,38).

A szentbeszédet követően a székesegyházban folytatódott a szentmise: Jézus Krisztus passióját Horváth Csaba diakónus vezetésével énekelte a kórus.

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ábrahám Kitti

*

Hajdúdorogi Főegyházmegye

Kocsis Fülöp érsek-metropolita tartott virágvasárnap Szent Liturgiát a hajdúdorogi főszékesegyházban. 

Idén hét nagykorú személy részesül a keresztség, a bérmálás és az Eucharisztia szentségében nagyszombaton Debrecenben, az Attila téri templomban. Az ősi egyházi hagyományokhoz híven már a virágvasárnapi Szent Liturgián megáldotta őket a metropolita.

Kocsis Fülöp felhívta a figyelmet a „már és a még nem” feszültségére, ami ezt az ünnepet jellemzi. Hiszen

a jeruzsálemi bevonulás az ószövetségi beteljesülésnek az eseménye, hiszen eljött a Messiás. De még várakozunk, mert a megváltottságunk még nem teljes. Már itt van Krisztus, de még nem a miénk.

A Messiás érkezése fölidézi az ószövetségi népnek az ígéret földjére való megérkezését. Bár nagy küzdelmek árán, de a több évszázaddal korábban megígért országot, Kánaánt végre megkaphatták. Persze tudjuk, hogy ez még csak egy földi ország volt, és elég könnyen, néhány száz év után el is veszítették azt a bűneik miatt. A jeruzsálemi bevonulás még az ószövetségi ünneplés örömét idézi – mondta Kocsis Fülöp.

Mi azonban a földtámadás fényében szemléjük mindezt; mi tudjuk, hogy ebben az örvendezésben ott van annak a fájdalma is, hogy Júdás elárulja majd az Urat, Péter megtagadja, ott lesz a megostorozás, a megszégyenítés, a keresztre feszítés és a halál. Még nem örvendezhetünk teljes szívvel. „Ezek még csak szürke barkák – mutatott az érsek a kezében lévő ágra. – Ezek még nem színes virágok.

Még előttük áll a nagyhét kemény böjtje. Még nem a pászkakosárból lakmározunk.

Fontos, hogy a virágvasárnapnak ezt a kettősségét megértsük, átéljük, mert ez az egész életünkre jellemző. A már és a még nem feszültsége ott van a keresztény életünkben.”

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye/BSZI

*

Kaposvári Egyházmegye

Március 24-én, virágvasárnap ünnepi menet indult a kaposvári Kossuth térről a Jézus Szíve-templomhoz Jézus Jeruzsálembe való bevonulására emlékezve. A körmeneten a Csiky Gergely Színház színművészei Jézus életének egy-egy pillanatát elevenítették meg az evangéliumok alapján.

A tömeg zöld ágakkal és énekszóval vonult a templomhoz, ahol Varga László megyéspüspök mutatott be szentmisét.

Jézus kiüresítette, megalázta magát és engedelmes lett a halálig, egészen a kereszthalálig. Szolgai alak, szolgálat, önkiüresítés, önmegtagadás, alázat, megaláztatások vállalása, és engedelmesség a végsőkig Isten akaratának – emelte ki szentbeszédében a főpásztor. –

Jézus Krisztus nem csak a szavaival tanít bennünket. Példát ad, és tanít. Szent Pál apostol azt kéri a filippiektől és tőlünk is, hogy ha keresztények vagyunk, legyen ugyanaz a lelkület bennünk, mint Jézusban volt.

S a filippieknek írt levélben ott az ígéret is: „ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban.” Ha követjük Jézus példáját, bizton remélhetjük, hogy ezért Isten minket is felmagasztal, s a példánk másokat is Krisztus követésére és az Atya dicsőítésére, megdicsőítésére fog vezetni – fogalmazott a megyéspüspök prédikációjában.

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Kling Márk

*

Miskolci Egyházmegye

A miskolci székesegyházban virágvasárnap Orosz Atanáz püspök mutatott be Szent Liturgiát.

„A mai evangéliumban sok szereplővel találkozunk. Érdekes volna magunkat is történet szereplői közé helyezni. Vajon én melyik szereplővel tudnám azonosítani magamat?  – tette föl a kérdést Atanáz püspök. – A Jézus közelében étkező, nemrég feltámasztott Lázárral könnyen azonosulhatunk mindannyian, akik megkeresztelkedtünk, hiszen a keresztségben mi is alámerültünk a halálba és föltámadtunk Jézus Krisztus által.

Vajon kit találnánk magunkhoz közelinek Lázár nővérei közül? Máriát, aki most is Jézus mellett fejezte ki érzelmeit, amikor valódi nárduszból készült, drága olajjal kente meg Jézus lábát, vagy a szorgalmatos Mártát, akit most is felszolgált a vacsorán? Csak az Iskarióti Júdást ne válasszuk – kérte Atanáz püspök –, aki kötözködni kezdett, hogy a drága kenetek árát el lehetett volna adni és a pénzt a szegényeknek osztani, mert sajnálta, hogy ez a pénz nem a nála lévő erszénybe került.

A mai evangélium közepén Júdás alakja már előre vetíti nekünk a nagycsütörtöki árulást, és az ő tragédiáját is. Jézust tanítványok veszik körül, azonban ez a mai evangélium közülük csak erről a kötözködő árulóról számol be, aki úgy tűnik, már korábban is olykor-olykor felbosszantotta a Mestert. Jézus türelmesen újra elmagyarázza neki, hogy ez a kenet immár az Ő temetése előképeként szolgált.

Jézus látja a maga sorsát; Júdás által lesz elárulva, és mégis, indulatok nélkül, mindössze egyetlen legyintéssel inti le a tanítványt.”

A szertartás végén a hajnali zsolozsma után megszentelt barkából vihettek haza a hívek otthonaikba.

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

 

*

Pécsi Egyházmegye

Felföldi László pécsi megyéspüspök az ünnep alkalmából Pécsett, a Gyertyaszentelő Boldogasszony-templomban (dzsámi) celebrált barkaszenteléssel egybekötött ünnepi szentmisét.

A virágvasárnapi liturgián mindig elhangzik a passió, melynek kapcsán Felföldi László püspök szentbeszédében Krisztus szenvedéstörténetének mai üzenetéről elmélkedett.

A passió a mi személyes történetünk, melynek minden állomásán meg kell találjuk, hogyan éljük azt meg a személyes életünkben, hogyan hordozzuk, hogyan tudunk azonosulni vele, ezáltal rá tudunk találni a krisztusi szeretetre és a krisztusi szenvedésre, melyek elválaszthatatlanok egymástól.

A nagyhét a maga eseményeivel és üzeneteivel a szívünk legmélyét szólítja meg. Fontos, hogy engedjük, hogy hasson ránk, ne csak a történések felszínét lássuk, ne csak meghallgassuk az ilyenkor megszokott gondolatokat, hanem jól tudjuk azokat megélni – figyelmeztetett a főpásztor.

A passió megtanít szeretni és méltósággal szenvedni. Jézus keresztjét gonoszság, könyörtelenség és embertelenség vette körül, de Jézus szíve a kereszten is a szeretet maradt, mely az emberi élet legfontosabb üzenete.

A világ, amelyben élünk, keresztre feszít bennünket: a félelemnek, a bizonytalanságnak, a hazugságnak, a kilátástalanságnak a keresztjére.

A nagyhéten azonban az egyszemélyes csöndünkben mindnyájunk szívében meg kell születnie annak az üzenetnek, ami a százados szívében megszületett: »Ez az ember valóban Isten fia volt!« – mondta a főpásztor.

A passió abban segít, hogy személyes életünkben megtapasztaljuk azt a Krisztust, aki jelen van, aki a szenvedéseinknek értelmet ad és a halálunkon átvezet minket.”

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

*

Székesfehérvári Egyházmegye

A székesfehérvári Szent Anna-kápolnánál a hagyományos barkaszenteléssel, majd a hittanos gyerekek kíséretében körmenettel emlékeztek meg Jézus Jeruzsálembe történő bevonulásáról.

A Szent István király székesegyházban folytatódó virágvasárnapi ünnepi liturgiát Spányi Antal megyéspüspök mutatta be; koncelebrált Ugrits Tamás pasztorális helynök és Dózsa István plébános.

A nagyböjti időszak utolsó vasárnapján, az Úr szenvedésének vasárnapján elhangzott a passió, Szent Márk evangélista szerint.

A főpásztor beszédében arra buzdított, hogy Jézus életének utolsó napjait a liturgia segítségével próbáljuk végigélni. Az élet mindenkinek ad feladatokat, de ezt a hetet töltsük el Jézussal.

Bár mindig vele kellene élnünk, mégis az élet sodrása sokszor messze visz bennünket Krisztustól. Ezen a héten jusson többször eszünkbe, hogy hozzá tartozunk, aki az életét adta értünk.

„Amikor egy fohásszal indítjuk a napot, amikor napközben Isten felé emeljük lelkünket, este pedig számot adunk arról, mit tettünk, és ha sikerül legalább a szent napokon eljutni a liturgiára, akkor Krisztushoz kötöttük az életünket – buzdított ünnepi beszédében a főpásztor. – Találjuk meg a módját, hogy ne csak jó gondolatok és érzések legyenek bennünk, hanem tettek is, és így legyünk – mint a szent asszonyok, vagy mint Szent János – Jézus társai értünk vállalt szenvedései útján.”

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Kovács Marcell

*

Váci Egyházmegye

A virágvasárnapi ünnep barkaszenteléssel kezdődött a váci Nagyboldogasszony-székesegyház előtti téren, ahol közel kétszázan gyűltek össze. Mivel a székesegyház felújítás miatt még zárva van, az evangélium felolvasását és könyörgést követően a hívek körmenetben mentek a Géza király téri Barátok templomába, ahol a váci Székesegyházi Kórusiskola diákjai köszöntötték őket énekekkel és pálmaágakkal, ily módon is felidézve a jeruzsálemi bevonulást.

Az ünnepi szentmisét – Marton Zsolt megyéspüspök akadályoztatása miatt – Varga Lajos segédpüspök mutatta be; koncelebrált Lobmayer Imre piarista szerzetes.

Virágvasárnap az Úr szenvedésének vasárnapja – a liturgiában a hívek meghallgatják Krisztus szenvedéstörténetét, a passiót.

A jeruzsálemi bevonuláskor a nép Krisztust mint Izrael dicsőséges királyát ünnepli. János evangélista leírásában azt a királyt mutatja, aki Lázár feltámasztásával tekintélyre tett szert, aki legyőzte a halált. Ugyanakkor tudjuk, Jézusnak éppen azért kellett meghalnia, mert királynak mondta magát – hívta fel a figyelmet szentbeszédében Varga Lajos püspök.

Ezt követően arról szólt, a negatív érzéseinket, amely között jelen van a haláltól, a betegségtől való félelem is, igyekszünk távol tartani magunktól. Ugyanakkor tudatosítani kell magunkban, hogy Jézus mind az örömteli érzéseket, mind a szenvedést és a fájdalmat átélte: megtapasztalta a teljes elhagyatottságot és végül a halált is. Életünk nehéz pillanataiban is gondoljunk arra a biztatásra, amelyet a Szentírás közvetít. Ne féljünk, mert Krisztus biztosan ott lesz velünk a nehéz pillanatokban is, tőle kaphatunk bátorítást. Ahogy a zsidókhoz írt levél alapján tudjuk,

Krisztus a szenvedéssel tanulta meg az engedelmességet, ez tette tökéletessé az Atyával való kapcsolatát. Minden nehézség és szenvedés a mi istenkapcsolatunkat is megtisztíthatja, közelebb vihet bennünket az Atyához és ezzel a feltámadás titkához

– fejezte be szentbeszédét Varga Lajos segédpüspök.

A körmeneten és a szentmisén a váci Székesegyházi Kórusiskola és a Váci Székesegyház Szent Cecília Kórusa énekelt, Varga László karnagy vezetésével.

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Váci Egyházmegye

*

Veszprémi Főegyházmegye

Udvardy György érsek a Szent Mihály-főszékesegyházban mutatta be a hagyományos virágvasárnapi szentmisét Veszprémben.

A a virágvasárnapi szertartás a Szentháromság-téren barkaszenteléssel kezdődött meg, azt követően az érsek a hívekkel bevonult főszékesegyházba. Homíliájában arról beszélt, legyünk részesei Isten cselekvésének és üdvözítő erejének, különös hangsúlyt fektetve Jézus szenvedéstörténetére és föltámadására.

A liturgia nem csupán emlékezés, hanem jelenvalóvá teszi az isteni cselekvést, és arra ösztönöz, hogy döntsünk Krisztus mellett, és éljünk az élet valóságában”

– hangsúlyozta Udvardy György.

A hívek a Szent Mihály Kamarakórussal közösen énekelték el a Passiót.

„Jézus megkezdi értünk önként vállalt küzdelmét, szenvedését – emlékeztetett a főpásztor. –Erősíteni akar bennünket is az Atya iránti bizalomban, és erősíteni akarja bennünk a reményt. Ha csak lehet, az előttünk álló hétköznapokat, de az ünnepet is éljük át nagy-nagy bizalommal. Talán a szokottnál sokkal több lehetőséget biztosítsunk arra, hogy figyeljünk Isten igéjére, figyeljünk lelkünkre, hiszen a liturgia ajándéka a hétköznapi közegünkben is meg kell, hogy valósuljon, illetve az Isten is ezt akarja. Én magam is bátorítok mindenkit a közös ünneplésre. 

Hordozzuk Isten szeretetéről a tanúságot szívünkben és nagy-nagy bizalommal az Isten iránt”

– mondta szentbeszédében Udvardy György.

A homília teljes terjedelmében IDE kattitva olvasható.

Forrás és fotó: Veszprémi Főgyházmegye

Kiemelt kép: Váci Egyházmegye

Magyar Kurír