A NASA által kifejlesztett módszer került be a tananyagba az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán

A gyakorló pedagógusok közül még mindig kevesen ismerik a neurofeedbacket, miközben meredeken emelkedik a súlyos tanulási vagy magatartási zavarral diagnosztizált gyerekek száma.

A neurofeedbacket a NASA fejlesztette ki az 1960-as években, pilóták és űrhajósok kiképzésénél alkalmazták, ma azonban már világszerte használják – többek között figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral (ADHD), autizmus-spektrumzavarral és figyelemzavarral küzdő gyerekek fejlesztéséhez. „A neurofeedback az idegrendszer önszabályozását támogatja egy tanulási folyamattal. Segít visszajelezni, hogy az idegrendszerünk az adott pillanatban megfelelően működik-e” – ismerteti a módszer tudományos alapjait Kisné Hullán Gabriella neurofeedback tréner, gyógypedagógus, az Apor Vilmos Katolikus Főiskolával együttműködő Országos Biofeedback és Neurofeedback Egyesület elnöke.

A neurofeedback fejlesztéseken a gyerekek mozgóképet – mesét, filmet, játékot vagy éppen gifeket – néznek, miközben egy EEG, vagyis elektroenkefalográf készülék monitorozza idegrendszeri tevékenységüket. „Különféle neurofeedback módszertanok vannak, de mindegyikben közös, hogy a szoftver visszajelzést ad a gyerekeknek arról, az adott pillanatban optimális-e az agyműködésük. Van olyan módszertan, ahol az éppen nézett mese bosszantóan szakadozni kezd, ha a gyerek széthullik fejben, de ha ismét megfelelő állapotba képes hozni az agyát, akkor a mese újra élvezhetővé válik. Más módszertanok feladatok elé állítják az adott személyt, vagy éppen olyan visszacsatolást adnak, amely a hatékonyabb önszabályozást serkenti” – magyarázza a szakember.

Az agy a tréningeknek köszönhetően „megtanul” hatékonyabban működni, ez pedig számos tanulási és egyéb zavar leküzdésében nyújt segítséget.

A neurofeedback egyes módszereit már két-két és fél éves kortól lehet alkalmazni, de egészen idős, demenciával élő embereknél is eredményesen használják a szakemberek.

A neurofeedback már közel húsz éve jelen van Magyarországon, a becslések szerint több mint száz-százhúsz végzett tréner lehet itthon, a pedagógusok közül mégis kevesen ismerik ezt a fejlesztési lehetőséget – pedig gyakorlatilag minden óvodai-iskolai csoportban van az átlagostól eltérő neurológiai fejlődésű gyerek. Az elmúlt években ugyanis meredeken emelkedett az autizmus-spektrumzavarral diagnosztizált gyerekek száma, és egyre többen küzdenek súlyos tanulási zavarral, magatartászavarral és beszédfogyatékossággal is. „2001 és 2023 között 30-ról 9700-ra nőtt azoknak a gyerekeknek a száma, akiknél autizmus-spektrumzavart állapítottak meg, de hasonló a helyzet a súlyos tanulási zavarral is, a diagnosztizált gyerekek száma 2001 és 2023 között 7000-ről 45 ezerre ugrott. A beszédfogyatékossággal küzdő gyerekek száma is folyamatosan nő, ma már 7000 körül mozog, rajtuk kívül 6500 gyereket figyelemzavarral, 3000-et pedig súlyos magatartászavarral diagnosztizáltak” – mondja Gyarmathy Éva klinikai szakpszichológus, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola oktatója, az intézmény Atipikus Fejlődés Módszertani Központjának vezetője.

„És ez csak a jéghegy csúcsa” – hangsúlyozza a szakember, hiszen a statisztikák csak azoknak a gyerekeknek a számáról adnak képet, akik már megkapták a diagnózist, így sajátos nevelési igényűnek számítanak. Mellettük azonban ott vannak azok az óvodások és iskolások, akiknek beilleszkedési, tanulási vagy magatartási nehézségeik vannak, vagy súlyosabb a problémájuk, de egész egyszerűen még nem jutottak el szakemberhez.

Ez egyben azt jelenti, hogy

a pedagógusképző intézményeknek fel kell készíteniük hallgatóikat az átlagostól eltérő neurológiai fejlődésű gyerekek iskolai-óvodai támogatására.

A főiskola Atipikus Fejlődés Módszertani Központjának célja éppen az, hogy széles körben ismertté váljanak azok a fejlesztési módszerek, amelyek már bizonyítottak, és ezek bekerüljenek a mindennapi pedagógiai gyakorlatba. „Az alapvetésünk az, hogy nincsenek csodaszerek, minden gyermeknél meg kell találni a leghatékonyabb módszert. Ezért fontos, hogy minél több lehetőséget megismerjünk – nem az a cél, hogy ezeket feltétlenül a pedagógusok használják, hanem az, hogy tudjanak mit javasolni a szülőknek, ha probléma van, és értsék, mi történik a tanítványukkal egy-egy ilyen fejlesztésen” – hangsúlyozza.

A Neurofeedback Módszertani Műhely létrehozásával az Apor Vilmos Katolikus Főiskola összes hallgatója, így a leendő óvodapedagógusok és tanítók is megismerhetik a neurofeedbacket, a tudományos alapok elsajátítása mellett a gyakorlatban is kipróbálhatják az eszközöket.

A módszer ugyanakkor az intézmény két féléves, az atipikusan fejlődő (diszlexiával, diszpraxiával, diszgráfiával, diszkalkuliával, figyelemzavarral, hiperaktivitással, autizmus-spektrumzavarral küzdő vagy kiemelkedően tehetséges) gyerekek fejlesztési lehetőségeivel foglalkozó szakirányú továbbképzésén is tananyag.

Forrás: Apor Vilmos Katolikus Főiskola

Fotó: Shutterstock

Magyar Kurír