A NEK eucharisztikus térré alakította Budapestet – Kuzmányi István a pápával való találkozásról

– Sokadik alkalommal találkoztál a Szentatyával…

– Ez volt a harmadik találkozó, amikor szólhattam is hozzá és ő is válaszolt. Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapáttal közösen kiadtunk egy könyvet, illetve a Magyar Kurír gondozásában egy másikat. Az első könyv tartalmazza a Szentatya valamennyi beszédét, amit Budapesten és a felvidéki útján mondott. A másikat a Magyar Kurír adta ki, ez egy fotóskönyv, mely 197 képpel emlékezik az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK). Amikor felmerült a gondolat, hogy valamiképp átadnánk a Szentatyának a könyveket, akkor a Vatikánból jelezték, hogy miért nem jövünk ki egy szerdai általános kihallgatásra. Nagy örömmel fogadtuk az ötletet és aztán Habsburg-Lotharingiai Eduard szentszéki nagyövet és Németh Norbert atya, a Pápai Magyar Intézet rektora segítségével szerdán (december 15-én) itt voltunk, és átadtuk Ferenc pápának a könyveket.

– Mutasd be nekünk, légy szíves, a fotóskönyvet!

– Két kiváló fotósunk van, Merényi Zita és Lambert Attila, az ő munkájukból, több tízezer fotóból válogattuk ki a kongresszus egész hetének minden eseményéből az albumban szereplő 197 képet. Amikor a könyv kijött a nyomdából, elvittem és megmutattam Erdő Péter bíboros úrnak, aki annyira megörült neki, hogy majdnem negyven percen át lapozgatta és minden képről eszébe jutott valami. Most is, amikor a Szentatyának átnyújtottam, jelezve, hogy a könyv a fotó mindenki által érthető nyelvén íródott, akkor ő is mosolygott, lapozgatta a könyvet, és azt mondta: „Milyen szépek a képek”.

– Milyen szempontok mentén szerkesztettétek?

– A fotók követik a kongresszus hét napját és minden fontosabb eseményt bemutatnak. Figyeltünk arra, hogy a képek ne csak az előadókat mutassák, hanem a közönséget is, és már sokan jelezték, hogy „megtaláltuk magunkat benne”. Viszonylag kevés a szöveg a kiadványban.

Merem remélni, és talán büszkén mondhatom, hogy valamiképp benne van a könyvben a magyar egyház, amely így megmutatta önmagát. Amikor az apostoli út során Ferenc pápa mellett lehettem, kifejezte az örömét, hogy „mennyire jó volt velünk Budapesten”, „sőt, még korábban Csíksomlyón is együtt ünnepelni”. Bízom benne, hogy ő, vagy más ezt a könyvet kézbe veszi, akár jelen volt, akár nem, azt a benyomást kapja, ami tükrözi a mi katolicizmusunkat és magyarságunkat, amire mindannyian büszkék vagyunk.

– Melyik a kedvenc képed?

– Az én legkedvesebb képem egy csütörtöki napon készült a Szent István-bazilikában. Az volt az egyetlen olyan esemény, melyen nem voltak beszédek, nem voltak előadások, mert ez volt a Közösségek ünnepe, melyen imádságok és dicsőítések voltak a bazilikában. Az esemény középpontja pedig maga az Úr Jézus volt.

Ekkor készült egy felvétel a főoltár felől, rajta látszik az Eucharisztia és mögötte a teljesen telt Szent István-bazilika. Tükrözi mindazt, ami átitatta az egész kongresszust és átalakította Budapestet egy eucharisztikus térré, és ennek a szíve maga Jézus volt.

– Ennek jegyében várakozunk a karácsonyra…

– Az eucharisztikus kongresszus egésze jegyében mondhatjuk, hogy a mi Istenünk egy ajándékozó Isten, aki nemcsak a kereszten, hanem már az Oltáriszentségben is nekünk adja önmagát. Olyan jó volt megtapasztalni a kongresszus hetében, kezdve akár a legkisebb eseménytől, egészen a pápai miséig, hogy együtt, közösségben tudtunk imádkozni, mi magyarok, mexikóiak s az egész Világegyház, amikor megtapasztaltuk azt, hogy ha körben állva Jézus felé lépünk egyet, akkor egymáshoz is közelebb kerülünk. Az ajándékozásban mi is megtapasztaljuk, hogy közelebb tudunk lépni egymáshoz.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír