A nemrég elhunyt Dávid Katalin művészettörténészre emlékeztek Szegeden

A több mint kétszáz hívő jelenlétében celebrált szentmisén jelen volt a család és a testvéregyházak képviseletében Kereskényiné Nemes Livia lelkésznő.

Gyulay Endre püspök elsősorban nem a művészettörténészt méltatta, hanem az embermentőt, aki két diktatúra alatt is óvta az üldözötteket: a zsidókat a náci időszakban, az elnyomott keresztényeket és papokat a kommunista időszakban. Számos elbocsájtott paptanárt alkalmazott a dokumentációs központban latin nyelvtudásuk miatt.

A misében megemlékeztek a jelenleg dúló izraeli háború áldoztairól is. Az érem leleplezésén jelen volt a szegedi zsidó hitközség vezetője, Kendrusz Attila is, aki felhívta a figyelmet arra, hogy az izraeli háborúban nemcsak zsidók, hanem más nemzetiségűek is áldozatul esnek. Zombori István történész laudációjában kiemelte, hogy Dávid Katalin a Trianon utáni Szeged szellemi légkörében nevelkedett, amikor Kolozsvárról sok professzor települt át Szegedre. Dávid Katalin ebben a környezetben nőtt fel, és lett az egyetem bölcsészkarán művészettörténész hallgató. Általa tisztelt tanárai voltak Kerényi Károly, Sík Sándor, Bálint Sándor, valamint Mester János. Meghatározó volt számára a szegedi jezsuita rend. Így lett harcos hirdetője a katolikus hitnek, és vett részt a katolikus ifjúsági mozgalomban, és lett a katolikus egyetemisták országos elnöke.

Ekkor a zsidók mentésének szegedi szervezője a jezsuita Izay Géza volt. A Dávid család Szegeden, az egyetemen ismert zsidó származású professzoraival is jó kapcsolatot ápolt: Sík Sándorral (az ő szülei, Sík Sándor és Winternitz Flóra még gyermekeik születése előtt kitértek), Purjesz Bélával, Rusznyák Istvánnal, Kúp Bélával. 1944 június végén a család a közelgő front elől Budapestre költözött. Dávid Katalin ekkor kapcsolódott be Budapesten az Angelo Rotta pápai nuncius és Raoul Wallenberg svéd diplomata vezetésével működő  zsidómentő mozgalomba.

A Fritz Mihály által készített Dávid Katalin-érem arra figyelmezteti a templomba érkező keresztény hívőket, hogy ilyen tanúságtevők kötik össze a templomi közösséget a világgal, és ők azok, akik az Egyház és az Isten jó hírét ápolják. Ezért kell példaképként emlékezni rájuk.

Szöveg: Benyik György plébános

Forrás és fotó: Szeged-Csanádi Egyházmegye

Magyar Kurír