Ha a fiuk meglát egy betétet, mit mondanak, mi az? Kinek a dolga a felvilágosítás? Mennyit költenek menstruációs termékekre? És hogy lehet, hogy cigány nőkkel beszélgetünk ilyesmiről, mikor a női ciklus náluk még egymás közt is tabu?
A szűk kétezres lakosú Bakson járunk, Csongrád-Csanád vármegyében. A településnek, mondjuk úgy, három „térfele” van, Baksi Szőlő, Baksi Major és a szegregátum: Mária-telep. Utóbbin található a Máltai Szeretetszolgálat Jelenlét Pontja, ahol a nehéz helyzetű és többségében roma családokat szociális munkával és számos támogató programmal...
A Máltai Szeretetszolgálat öt felzárkózó településen, Szentpéterúron, Zalakomárban, Bakson, Tiszanánán és Sárkeresztúron szervezett egynapos varró workshopot az ezeken és további kilenc hátrányos helyzetű faluban lakóknak, összesen kilencven főnek a Felzárkózó települések program gazdaságfejlesztés programeleme keretében, 2025 májusában és júniusában. A képzéseket Szöllősi Réka ruhaipari mérnök, az Újbudai Varrótanfolyam alapítója tartja azoknak a falubeli asszonyoknak, akik jelentkeztek a felhívásra...
A roma kultúrában a menstruáció nagyon erős tabu. A cigány asszonyok többsége még a bontatlan betétet sem hagyja elöl, látható helyen, otthon sem. Döntő többségük tampont egyáltalán nem használ, részben a tévhitek (cisztát, rákot okoz stb.), de főleg inkább azért, mert sokan még kezet mosni sem tudnak akkor, amikor szeretnének...
Szöllősi Réka több mint tizenöt éve tart varrótanfolyamokat, nagy rutinja van a kezdők terelgetésében. Mindenkinek türelmesen segít, a kezdeti csomózódásokat, rontásokat javítja, a csálé befűzéseket kiigazítja, bátorítja és az elvégzett részfeladatok után megdicséri tanítványait. Ahogy ügyesednek, a nők egyre beszédesebbek, lelkesen sorolják, mi mindent csinálnak majd önállóan a varrógéppel, felhajtják a férjük nadrágjának szárát, beszegik a függönyt, megvarrják a szakadást a gyerekeik ruháin, ovis tornazsákot, sőt bevásárlószatyrot is varrnának, mert a bolti 150 forint, és mire hazaérnek vele, elszakad. Mosható betétről nem esik szó.
Pedig tudták, mit fognak készíteni: a Jelenlét Pont-vezető a program beharangozásakor elmondta nekik, együtt meg is nézték az interneten, mi is az a mosható betét. Az asszonyok tudomásul vették, de további érdeklődésnek akkor még nem adták jelét...
A workshop délutáni része a menstruációs betét megalkotásáról szól. Amikor előkerülnek a minta alapján kiszabott darabok, elhangoznak az első kérdések: „Hogy kell ezt a bugyiba rögzíteni?” „Mitől nem ázik át?” Megbeszéljük, aztán újabb szünet következik – mármint a témában. Egy ideig csak a varrógépek surrognak. Aki elkészül a darabjával, nagy elismerést kap, még kicsit tapsolnak is neki a többiek. Látszik rajta a sikerélmény adta öröm, büszkeség. A vidám hangulatra egyszer csak benyit a „műhelybe” az egyik hölgy tízéves fia, ránéz a mosható betétre, és megkérdezi: mi az?
Ez a fordulópont...
A riportból megtudhatják, miért jelentett a kérdés fordulópontot, hogyan kezdenek el beszélgetni, mi a legnagyobb eredménye a képzésnek.
Forrás: Magyar Máltai Szeretetszolgálat
Szöveg: Király Eszter
Fotó: Mózes Anita
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria