A nők szerepére és a felelősségvállalásra fókuszál a második szinódusi ülésszak munkadokumentuma

Hogyan lehetünk missziós szinodális Egyház? Ez a kérdés áll az október 2. és 27. között megrendezendő püspöki szinódus közelgő ülésszakára kiadott Instrumentum laboris középpontjában.

Ez a XVI. rendes közgyűlés második ülésszaka lesz, az elsőt 2023 októberében tartották. A munkadokumentum – amelyet július 9-én, kedden tettek közzé és mutattak be a szentszéki sajtóirodában – nem „előre elkészített válaszokat”, hanem „jelzéseket és javaslatokat” nyújt.

Ezek arra vonatkoznak, hogy az Egyház egésze miként tud válaszolni „arra az igényre, hogy szinodális legyen a misszióban”. Azaz hogy olyan egyház legyen, amely közelebb van az emberekhez, kevésbé bürokratikus, ahol minden megkeresztelt – a különböző szolgálatok és szerepek által – társfelelős és részese az Egyház életének.

A dokumentum öt részből áll: bevezetés, alapok és három központi rész.

A bevezetés felidézi az eddig megtett utat, és kiemeli a már elért mérföldköveket, például a lelkibeszélgetés szinodális módszertanának széles körű alkalmazását.

Az alapok rögzítésekor (1–18.) ezután a szinodalitás megértésére tér ki, amely a megtérés és a reform útjának tekinthető. Hangsúlyozza, hogy a megosztottság és konfliktusok által jellemzett világban az Egyház arra hivatott, hogy az egység jele, a megbékélés és a meghallgatás eszköze legyen mindenki számára, különösen a szegények, a marginalizáltak és a hatalomból kizárt kisebbségek számára.

Az alapok bőséges teret adnak (13–18.) a nőknek az Egyház életének minden területén betöltött szerepéről való elmélkedésnek is, kiemelve „a nők karizmáinak és hivatásának teljesebb elismerésének szükségességét”.

„Isten a nőket választotta a feltámadás első tanúinak és hírnökeinek” – emlékeztet a munkadokumentum; ezért „a keresztség alapján teljes egyenjogúságot élveznek, a Lélek ajándékainak azonos kiáradásában részesülnek, és Krisztus küldetésének szolgálatára kaptak meghívást…”

Az Instrumentum laboris megjegyzi, hogy egyes kultúrákban „a férfiközpontúság jelenléte továbbra is erős”; ezért a második szinodális ülésszak felszólít „a nők szélesebb körű részvételére az egyházi megkülönböztetés folyamataiban és a döntéshozatali folyamatok minden szakaszában”, valamint „a felelősségteljes pozíciókhoz való szélesebb körű hozzáférésre az egyházmegyékben és az egyházi intézményekben”, akárcsak a szemináriumokban, intézetekben, teológiai karokon, továbbá „a női bírák számának növelésére minden egyházi eljárásban”.

A javaslatok a felszentelt nőkre is vonatkoznak. Hangsúlyozzák életük és karizmájuk „nagyobb elismerésének és támogatásának” szükségességét, valamint „felelősségteljes pozíciókban való alkalmazásukat”.

Ami a nők diakóniai szolgálatba való felvételét illeti, a munkadokumentum arról számol be, hogy „néhány helyi egyház” kéri ezt, míg mások „ismételten ellenzik” (17).

A téma – jegyzik meg – „nem lesz a munka tárgya” októberben, ezért helyes, hogy „a teológiai mérlegelés folytatódjék”. Mindenesetre a munkadokumentum elmélkedése a nők szerepéről „kiemeli a világiak (férfiak és nők) által gyakorolt valamennyi szolgálat megerősítésének vágyát”, és megjegyzi azt a kérést is, hogy „megfelelően képzett világi férfiak és nők járuljanak hozzá Isten igéjének hirdetéséhez, többek között az Eucharisztia ünneplése során”. (18)

I. rész – Kapcsolat Istennel, illetve a testvérek között és az Egyházban

A bevezetés és az alapok után a munkadokumentum a kapcsolatokra összpontosít (22–50.), amelyek lehetővé teszik, hogy az Egyház szinodális missziót végezzen: vagyis szól az Istennel való, a testvérek közötti és az Egyházon belüli kapcsolatról.

A karizmák, a szolgálatok és a felszentelt szolgálatok ezért nélkülözhetetlenek egy olyan világban és egy olyan világ számára, amely sok ellentmondás közepette igazságosságra, békére és reményre törekszik.

A helyi egyházakból a fiatalok hangja is hallatszik, akik egy olyan Egyházat kérnek, amely nem a struktúrákból és nem a bürokráciából áll, hanem olyan kapcsolatokon alapul, amelyeket dinamikák és folyamatok éltetnek és mozgatnak. Ebből a szempontból az októberi közgyűlés képes lesz elemezni az új szolgálatok létrehozására vonatkozó javaslatot, mint például a „meghallgatás és kísérés”.

II. rész – Formáló utak és közösségi megfontolás

Ezeket a kapcsolatokat aztán keresztény módon kell fejleszteni a formálódás és a „közösségi megfontolás” útjai (51–79) mentén, ami lehetővé teszi a helyi egyházak számára, hogy megfelelő döntéseket hozzanak, megfogalmazva a felelősséget és mindenki részvételét.

A munkadokumentum megerősíti, hogy a nemzedékek összefonódásában „a szinodalitás iskolája” van. Mindenkinek, „a gyengének és az erősnek, a gyermekeknek, a fiataloknak és az időseknek” „sokat kell kapniuk és sokat kell adniuk”. (55)

„A szinodális egyház az átláthatóság és a felelősség kultúráját és gyakorlatát egyaránt megköveteli” – olvasható az Instrumentum laborisban – „amelyek elengedhetetlenek a kölcsönös bizalom előmozdításához, amely szükséges az együtt járáshoz és a közös felelősségvállalás gyakorlásához a közös küldetés érdekében.” (73)

A munkadokumentum hangsúlyozza, hogy napjainkban „az átláthatóság és felelősségvállalás iránti igény az Egyházban és az Egyház által a pénzügyi botrányok, és még inkább a kiskorúakkal és kiszolgáltatott személyekkel szembeni szexuális visszaélések és más visszaélések miatti hitelességvesztés következtében merült fel. Az átláthatóság és a felelősségvállalás hiánya táplálja a klerikalizmust.” (75)

A felelősségvállalás és az átláthatóság – hangsúlyozza az Instrumentum laboris – „a lelkipásztori tervek, az evangelizációs módszerek mellett azt is érinti, hogy az Egyház hogyan tartja tiszteletben az emberi személy méltóságát, például az intézményein belüli munkakörülmények tekintetében”. (76)

Ezért „szükségesnek mutatkoznak a rendszeres értékelés struktúrái és formái annak, hogy hogyan gyakorolják a lelkipásztori felelősség mindenféle formáját”. (77)

Az Egyháznak garantálnia kell – magyarázza a munkadokumentum – éves jelentés közzétételét mind a vagyonnal és forrásokkal való gazdálkodásról, mind a küldetések végrehajtásáról, beleértve a kiskorúak és kiszolgáltatott személyek védelme területén tett kezdeményezések bemutatását. (79)

III. rész – Az ökumenikus és vallásközi párbeszéd helyszínei

Az Instrumentum laboris ezután elemzi (80–108) azokat a helyeket, ahol a kapcsolatok és a folyamatok kialakulnak.

A munkadokumentum arra hív bennünket, hogy lépjünk túl az egyházi tapasztalatok statikus látásmódján, és elismeri azok pluralitását. Ebbe az összefüggésbe helyezi az ökumenikus, vallásközi és kulturális párbeszéd nagy témáit.

Az Instrumentum laboris azzal a felhívással zárul, hogy a 2025-ös jubileumra való tekintettel „a remény zarándokaként” folytassuk az utat. (112)

Fordította: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

Forrás: Vatican News angol nyelvű oldala

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír