A Nyíregyházi Egyházmegye szociális munkatársainak zarándoklatát tartották Máriapócson

A zarándoklat egy 2025-ben elindult kezdeményezéshez kapcsolódott. A Nyíregyházi Egyházmegye fenntartásában működő bölcsődék munkatársai az Istenszülő oltalmának ünnepén az elmúlt évben tartottak először lelki délutánt, Mária oltalmába ajánlva intézményeiket és szolgálatukat. Az alkalmat idén is szerették volna megtartani, a kezdeményezéshez pedig az egyházmegye többi szociális intézménye is csatlakozott.

Míg a bölcsődék munkatársai saját intézményeikben, lelkivezetőikkel töltötték a délutánt, a szociális intézmények dolgozói közös máriapócsi zarándoklatra indultak.

A lelkinapot Bodnár-Szabó Ildikó, a Nyíregyházi Egyházmegye Szociális Irodájának vezetője és munkatársai szervezték. A zarándoklaton nemcsak az intézmények vezetői, hanem a szociális terület különböző szolgálati helyein dolgozó munkatársak is részt vettek. Egymást, intézményeiket, ellátottjaikat, munkájukat és saját életüket is az Istenszülő oltalmába ajánlották.

A zarándokokat Kovács Csaba pasztorális referens, Bakancsos Sándor hodászi parókus és Trella Tibor máriapócsi parókus kísérte.

A boldogságok útjának állomásain elhangzott elmélkedések a kánai menyegző egyes mozzanatain keresztül vitték közelebb a résztvevőket lélekben az Istenszülő oltalmának ünnepéhez. Kovács Csaba elmélkedéseit tárgyak is kísérték, amelyek egy-egy gondolatot tettek kézzelfoghatóvá.

E tárgyak közül különös jelentést kapott egy egyszerű kő. Az út elején minden résztvevő kapott egy-egy követ, és az elmélkedést vezetők arra kérték őket, hogy gondoljanak valakire, akinek a terhét ezen a zarándoklaton magukkal viszik.

A jelkép szorosan kapcsolódott mindennapi szolgálatukhoz: munkájuk során maguk is újra és újra más emberek nehézségeivel, kiszolgáltatottságával és szenvedésével találkoznak.

A köveket az út végén az Istenszülő lábánál helyezték el, oltalmába ajánlva azokat, akikért hordozták őket.

A kegytemplomhoz visszaérkező zarándokokat Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök az ajtóban várta.

A főpásztor a Szent Liturgia végén a hazatérő gyermek képét idézte fel. Ahogyan a szülő szeretettel várja gyermekét, és kíváncsi arra, milyen úton járt, mit élt át, úgy érkezhetünk az Istenszülőhöz is mindazzal, amit magunkkal hordozunk – mondta.

A Szent Liturgiát Kovács Csaba és Bakancsos Sándor végezte.

Prédikációjában Kovács Csaba a zarándoklaton hordozott kövek jelentéséhez egy személyes történettel tért vissza. Fiatalkori kerékpáros zarándoklatát idézte fel, amikor egy veszélyes helyzetben az út kövei segítettek lelassítani kerékpárját. Az egykori élmény és a most Máriapócs körül hordozott kövek képét összekapcsolva arról beszélt, hogy Isten a nehézségeket is képes jóra fordítani.

A nap végére így oda tértek vissza, ahonnan néhány órával korábban elindultak: a kegytemplomhoz. A mintegy nyolc kilométeres úton hordozott apró kövek azokat a terheket jelképezték, amelyeket eddig magukkal vittek. Ezeket már nem kellett továbbvinni: ki-ki az Istenszülő oltalmára bízhatta azt.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír