A nyitrai püspök Tihanyban: A magyar és a szlovák nemzet összefonódott a kereszténységgel

Viliam Judák nyitrai megyéspüspök Mihályi Jeromos tihanyi perjel meghívására érkezett hazánkba. Az ünnepi szentmisén jelen voltak Durco Zoltán, a szlovákiai egyházmegye magyar hívekért felelős helynöke, több nyitrai pap és kispap, Bérczi László Bernát zirci ciszteri apát, valamint a magyarországi bencés közösségek képviselői és a környékbeli egyházmegyés papok.

A Nyitrai Római Katolikus Egyházmegye főpásztorával kialakult jó kapcsolatot a bencések egyébként egy „véletlennek”, pontosabban a Gondviselés akaratának köszönhetik, Viliam Judák ugyanis július elején a Tihanyi Bencés Apátságban kért segítséget kerékpárjának megszerelésében. A találkozást szívélyes beszélgetés és szentmise követte. Ekkor ajánlotta fel a püspök, hogy a nyitrai székesegyházban a 11. század közepén eltemetett bencés remeték, Szent Zoerárd-András és Benedek ereklyéjéből szívesen adna a Tihanyi-félsziget bencés monostorának. A szerzetesek nagy örömmel fogadták az ajándékozás ötletét.

Kivételes jelenség a történelmi Magyarországon és a környező országokban, hogy Szent Ányos püspököt (latinul Anianus, franciául Aignan) mint védőszentet tiszteljék. Ányos az 5. században a Gallia római tartományban található Orléans (latinul Aurelianum) város püspöke volt. Orléans a mai Franciaországban, a Loire folyó mentén, Párizstól 120 km-re délre fekszik. Ányos püspök érdeme, hogy 451-ben, amikor Attila király hunjai a Nyugat-Római Birodalomra támadtak, híveinek imádságával és Aëtius római hadvezér segítségével meg tudta akadályozni, hogy a várost elpusztítsák és a lakosságot elhurcolják. A hagyomány szerint a szentéletű főpásztor 453. november 17-én halt meg. Ebben a korban a püspökök nemcsak a lelki–egyházi élet irányítói voltak, hanem egy-egy város népe őket kérte fel a közigazgatás és az igazságszolgáltatás megszervezésére és irányítására is.

Szent Ányos tiszteletének Magyarországon való megjelenése az apátságot megalapító királlyal hozható kapcsolatba. I. András király felesége, Anasztázia, Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem lánya volt. A fejedelem másik lánya, Anna pedig I. Henrik francia királyhoz (1031–1060) ment feleségül. Szent Ányos orléans-i sírja fölött tették le a frank királyok ünnepélyes esküjüket, ha szerződést, szövetséget kötöttek, sőt itt tisztázhatták magukat a főemberek, ha gyanúba keveredtek, hogy hűtlenek lettek urukhoz. Ányost egyúttal mint a város idegen hadakkal szembeni védelmezőjét tisztelték. Az uralkodók közötti egyezséget, valamint az uralkodó és alattvalói közötti hűséget szavatoló Szent Ányos nem véletlenül lett Tihanyban védőszent, mert I. András királynak a monostor alapítása körüli években  egyrész a német-római császár vezette hadak rohamaival kellett megküzdenie, másrészt pedig szerette volna a trónt biztosítani fiának, Salamonnak. Salamon csak András trónra lépte (1046) után évekkel, 1053-ban született meg, addig András, öccsének, Béla hercegnek ígérte a trónt. Mikor Salamon megszületett, esküvel ígéretet kapott testvérétől, Bélától, hogy fia számára lemond a trónról. A király tehát az idegen hadak ellen az ország védelmére, valamint a fiának szánt trónért a városát megoltalmazó és a hűségesküt szavatoló Szent Ányos pártfogását kérte.

Az 1055-ben kelt Tihanyi alapítólevél szerint I. András király (1046–1060) Szűz Mária és Szent Ányos püspök és hitvalló tiszteletére emeltette a monostort a Balaton felett, Tihany szigetén, hogy a szerzetesek saját maga, felesége, fiai és leányai lelki üdvösségéért imádkozzanak.

Nyitra és környéke kiemelkedő jelentőséggel bír a szlovák és a magyar nemzettudat szempontjából is. A 8–9. század fordulóján létrejött szláv államalakulatot, a Nyitrai Fejedelemséget, illetve az ennek területére is kiterjedő Nagymorva Birodalmat a szlovákok múltjuk részének tekintik. Már 828-ban a salzburgi érsek templomot szentelt fel a nyitrai várhegyen Szent Emmerám, Regensburg védőszentje tiszteletére. A 9. század óta működött a Nyitrától északra fekvő, a Kisalföldet lezáró Zobor-hegyen (588 m) a Szent Ipoly (Hippolitus) bencés apátság. A 11. század elején a Zobor-hegy apátságának remete szerzetesei, Zoerard (= Szórád, Zoárd; bencés rendi nevén: András) és Benedek szívesen elzarándokoltak Szent Márton hegyére. Az első magyar író, Szent Mór pannonhalmi apát, később pécsi püspök mint „puer scholasticus” (iskolás gyermek) látta akkor ott Benedek remetét, és leírta ezt az eseményt latinul könyvében, az első magyar szerzőségű kötetben: Vita sanctorum heremitarum Zoerardi confessoris et Benedicti martiris (A szent remeték, Zoerard hitvalló és Benedek vértanú legendája). A remeték a Vág folyó völgyében éltek. Önmegtartóztatásuk, életszentségük híre egész Magyarországon ismert volt. A nyitrai székesegyházban temették el őket. Mór püspöktől aztán Géza herceg kérte el András vezeklőövének egy darabját az 1060-as évek második felében. A remeték az Árpád-ház kedvelt szentjeivé váltak: Szent István királlyal egy évben, 1083-ban avatták őket szentté, tehát – Szent Imre herceggel és Szent Gellért püspökkel együtt – különleges jelentőséget tulajdonított nekik Szent László király a keresztény magyar állam megalapításában és megerősödésében.

Szentbeszédében a nyitrai főpásztor is Szent Ányos korát (+ 453. november 17.), a Nyugat-római Birodalom végnapjait, a kereszténység megerősödésének időszakát, Ányos püspök béketeremtő tevékenységét, szervezőkészségét, atyai lelkületét emelte ki, és szólt a ma feladatairól, amelyek ebből  a gazdag örökségből is táplálkoznak:

A Golgota jelenti a tisztulás útját. A kereszténység nagy érdeme kétségkívül az, hogy nem csak hirdeti, de meg is éli a tanítást, amely az embert a természetfelettihez vezeti.

Tagadhatatlan és vitathatatlan, hogy mindaz, amit ma nyugat-európai örökségnek tartunk, legyen az művészet, szociális gondoskodás, tudomány vagy technika, mind az Egyház alapjaiból, főként annak kolostoraiból és egyetemeiből nőtt ki. Nem felejthetjük el azt a valóságot sem, hogy a kereszténység a mi történelmi fejlődésünkben is fontos szerepet játszott. Évszázadokon át közvetítette a keresztény szellemben megformált értékeket, amelyek a kommunista diktatúra alatt sem vesztek ki, sőt elősegítették annak megszűnését. Ez mind arra kötelez bennünket, hogy ne csak a nézőpontunk, de a kapcsolatunk is felelősségteljes legyen: a mi szomszédos, magyar és szlovák nemzeteink kialakulása összefonódott a kereszténységgel, mégpedig Szent Cirill és Metód, Szent Adalbert missziós tevékenységével, Szent István király hittérítésével, Szent Imre, Szent Mór, Szent Zoerárd és Benedek, Szent Beszteréd, Szent László király, Szent Erzsébet kultuszával. (…) Ma szeretnénk megköszönni a hit és a béke ajándékát, amelyet megélhetünk, de legyen ez a nap felhívás is, hogy keresztény értékeinket óvjuk és becsüljük, hogy azokat jól éljük és megőrizzük a következő generációnak. Tanúi vagyunk annak, hogy különösen Európában a mi nemzeti és keresztény értékeink sok oldalról megkérdőjelezik és nevetségessé teszik. Ezt nem hagyhatjuk annyiban! (…)

Európának, de az egész világnak akkor van jövője, ha Szent Ányoshoz hasonló emberek lesznek benne. Minőségi emberek, akik mindig hatalmas lelki erőfeszítések árán fogják összekapcsolni a hit titkát a mindennapi élettel, tehát az felebaráti szolgálattal”

– fogalmazott szentbeszédében a nyitrai püspök.

A homília teljes szövege IDE kattintva olvasható.

*

Nyitra és Zoboralja egyúttal a magyar nyelvhatár a Felvidék nyugati részén, különlegesen értékes néprajzi terület. Kodály Zoltán 1906-ban itt gyűjtötte a közismert népdalokat: Gerencséri utca (Nyitragerencsér), A csitári hegyek alatt (Alsócsitár), A jó lovas katonának (Zsére), Meghalok, meghalok, még beteg sem vagyok, kolonyi temetőn nyugodni akarok! (Kolon), A ghymesi vár alatt, vár alatt, vár alatt (Ghymeskosztolány), Lányok ülnek a toronyba’, arany koszorúba’... (Barslédec). Továábbá Alsóbodokon nyugszik Isten szolgája Esterházy János.

(Nyitrát és Zoboralja fenti falvait járták be a nyáron Barkó Ágoston tihanyi plébános vezetésével bencés diákok és öregdiákok néprajzi tanulmányút és zarándoklat keretében.)

*

A szentmise végén a főpásztor és a rend elöljárója az asszisztenciával körmenetben vonultak a templom Szent Benedek-oltárához, ahol elhelyezték a most kapott ereklyéket.

Viliám Judák a Tihanyi Bencés Apátságért, Mihályi Jeromos bencés perjel pedig a Nyitrai Egyházmegyéért mondott imádságot.

*

Az ereklyék elhelyezése után Viliám Judák és Mihályi Jeromos közösen adták át a Vajda Sámuelről, egykori tihanyi apátról és a barokk apátsági templom felékesítőjéről, a 18. század országszerte ismert nagy lelki írójáról elnevezett emlékérmet, amelyet minden esztendőben azok kapnak, akik sok éven át kiemelkedően, önzetlenül, példamutatóan járultak hozzá a Tihanyi Bencés Apátság és a környékbeli egyházközségek életéhez, fejlődéséhez.

Az emlékérmet idén Horváth Terézia, a tihanyi és aszófői plébániák irodavezetője; Németh László, a balatonszőlősi templom sekrestyése, valamint Vertel Beatrix festőművész, az apátság grafikusa kapta.

A liturgia ének-zenei szolgálatát Kővári Péter orgonaművész, karnagy, az apátsági templom kórusa és a győri bencések fiúkórusa, a Collegium Musicum Jaurinense látta el Kelemen Áron bencés atya vezetésével.

A kórus a szentmisén megszólaltatta Szent András és Benedek zsolozsmáját is, amit az Isztambuli Antifonálé (14. század) címet viselő kódexből tanultak meg (és amelynek zenei anyaga CD-n is megvásárolható).

Forrás: Tihanyi Bencés Apátság

Fotó: Halász Gábor; MTI

Magyar Kurír